Jobboldali pólusok

Ravasz Ábel | 2015. április 1. - 08:32 | Vélemény

Nagy a mozgás az elmúlt napokban a szlovákiai politikai jobboldalon. Ám miközben a sokpárti káosz első blikkre követhetetlennek tűnik, a folyamat eredője inkább tűnik valamiféle tömbösödésnek, egyszerűsödésnek mint bonyolódásnak.

Úgy látom, hogy három plusz egy jobboldali pozíció kezd kialakulni, a hozzájuk tartozó szavazótáborokkal, és hogy a politikai pártok ezeket a táborokat próbálják majd leosztani egymás között. Kezdem a plusz egyel – ez a szélsőjobboldal, ami Szlovákiában tipológiailag inkább tartozik a balos nemzeti blokkhoz amit korábban a HZDS, most pedig a Smer képvisel. Az SNS itt feltörőben van, miközben a Kotleba-féle néppárt már-már érthetetlen politikai szűklátókörűségről téve tanúbizonyságot regresszál, az oroszbarát Úsvit pedig be sem nagyon tudott indulni. Ez a közeg ma inkább a Smer „kisöccse”, mint a valós jobboldal egyik pozíciója, ezért a „plusz egy” besorolás.

Az első igazi pozíció a keresztény-konzervatív. Az itt lévő pártok archetípusa a KDH, „a” kereszténydemokrata párt. A KDH ebben a pozícióban volt és itt is lesz, szavazótábora stabil, azonban most már akadnak kihívói is, elsősorban az Egyszerű Emberek képében, akik a középpont felől egyre inkább a formáción belül Vašečka és Škripek képviselők által képviselt társadalompolitikai konzervativizmus felé haladnak. Lehetett ezt látni a „családi” népszavazással kapcsolatos hozzáállásukon, ahogy most a szexuális oktatással kapcsolatos, a KDH-val folytatott konzervatív licitversenyükön is. A KDH egyébként maga is megérezte a veszélyt és kívülről, a népszavazást kezdeményező Szövetség a Családért (AZR) berkeikből történő szemezgetéssel, valamint a korábbi Egyszerű Ember Alojz Hlina leigazolásával próbálják erősíteni soraikat. Az elmúlt években egyre jobban közelíti ezt a pólust a Fidesz kottájából játszó MKP is, amely ugyan egy egészen másik politikai térben vívja harcait, mint a fenti pártok – azaz: a magyarok körében –, társadalompolitikai konzervativizmusuk azonban ide illeszti őket.

A spektrum másik oldalán lévő második pozíció a liberális-libertárius. Az archetípus itt a politikai palettán alig több mint öt éve megjelent SaS, amely ma a korábbi nagy veszteségei (a Radičová-kormány bukása és egy nagyobb pártszakadás) után a politikai túlélésért küzd. Az alapvetően erősen konzervatív szlovák társadalomban mindig alulfejlesztett liberális póluson is megjelent azonban a verseny, a SaS-ból kivált képviselők újabb dobásának tekinthető SKOK formájában.

Harmadszorra pedig ott van a politikai központ. Ez minden politikai térben máshogy fogalmazódik meg, Szlovákiában úgy hogy itt azok a pártok vannak, amelyek részleges kereszténydemokrata gyökereik ellenére hajlandóak valamiféle progresszív elemek beépítésére agendájukba. Az a kép, hogy a jobboldal kaotikus, onnan ered hogy a harmadik pólus tipikus és korábban domináns pártja, az SDKÚ megroppant és megszűnt tényezőnek lenni. A térnek ezt a részét ma elsősorban a Sieť és a Híd kötik le, de ide sorolnám még a NOVÁ-t és az SDKÚ maradványait is. Érdekesség, hogy az előbbi három párt vezetői egyaránt kereszténydemokrata politikusokként kezdjék, hogy azután a jobbközép, nem feltétlenül keresztény dominanciájú térben találják meg a számításukat.

Pontosan abból adódóan, hogy a jobbközép az egyetlen pozíció, ahonnan bármely jobboldali koalíciót össze lehetne tartani, a jobbközép káosza és a vezető párt hiánya roppant módon árt az egész jobboldal kredibilitásának. A mintegy 6-7 százaléknyi plafonnal rendelkező liberális pólus ereje túl kicsi, a 10-12 százalékos kereszténydemokrata pólusé sem sokkal nagyobb – bár az MKP-val együtt már megütné a sokkal relevánsabb 14-16 százalékot –, miközben a masszív központ 20-25 százaléka elég lenne a vezetéshez, csak éppen nem mutatkozik a vezető. Radoslav Procházka persze azt hiszi magáról, hogy ő lehet az, de az a vonat a jelek szerint már elment, és egyébként is hibát hibára halmoz. Daniel Lipšic már nem gondolja magáról, hogy ő lehetne az, sőt azzal incselkedik hogy a NOVÁ-t teljesen kivezesse ebből a térből, vissza a konzervatív pólushoz (pártja liberális komponensétől mindenesetre máris megszabadult). Bugár Béla pedig eddig nem adta jelét annak, hogy ambicionálná a vezetői pozíciót.

Káosz tehát nincs, baj azonban van a szlovák jobboldalon: legalább három pólus, ezeken belül további törésvonalak nehezítik az együttműködést a potenciális kormányváltók között. Ezen elsősorban az segíthetne, ha a politikai középpont kitermelné az a vezetőt, aki képes lenne megvalósítani valamiféle integrációt. Ma azonban ez a személy nem látszik. Hiánya annál inkább.

Címkék: jobboldal