Mindjárt jön Afrika
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ismeretterjesztő előadást tartott egyetemistáknak. Ebben kifejtette, hogy voltunk már éllovasok, aztán 2002 és 2010 között sereghajtók és bukott angyalok lettünk, de van egy nagyon szép sikerünk: a 2010 és 2014 közötti konszolidáció. Az eurozóna déli szárnyának országai messze alulmúlják ezt a teljesítményt. „If any” – tette hozzá sejtelmesen, angolul, bár okleveles angoltanár létemre nem értem, mit akart ezzel mondani.
A jövő még szebb. Ha összeszedjük magunkat, és minden magyar hozzá hasonlóan találékony lesz, a magyar gazdaság a következő években, sőt évtizedekben három-négyszer gyorsabban növekedhet az Európai Unió átlagánál, és évi két százalékkal gyorsabban, mint a német.
Igaz, vannak ám vetélytársaink, például „kétmilliárd ázsiai”, mindannyiunknak. (Nem tudom, hogy jött ki ez a szám, csak a gyorsan növekvő Kínának és Indiának összesen több mint két és fél milliárd lakosa van, és akkor nem számoltuk bele Japánt, Dél-Koreát, Délkelet-Ázsiát meg kormányunk új belső-ázsiai kedvenceit.) „Mindjárt jön Afrika, a dél-és latin-amerikai országok, a BRICS” (ez utóbbi országcsoportnak a hanyatló gazdaságú Oroszország is tagja, vele nem lesz nehéz versenyezni), és a felsorolás legvégén említi meg Matolcsy a saját térségünket.
Itt álljunk meg egy picit. A Központi Statisztikai Hivatal honlapján is látható az az Eurostat- táblázat, amely az egyes országok vásárlóerő-egységben számított GDP-jét hasonlítja össze. Ebből az derül ki, hogy abban a négy évben, amikor csak az Orbán-kormány felelt a gazdaságért, azaz 2011–14-ben, a térségből Észtország, Litvánia és Szlovákia előnye tovább nőtt Magyarországhoz képest; Lettország és Lengyelország megelőzött; a hagyományosan fejlettebb Csehország és Szlovénia gazdasága ugyan gyengélkedett, de még mindig sokkal jobban áll. Egyedül a 2011-ben még hajszálnyival jobban teljesítő Horvátország csúszott egy kicsit mögénk. (Nagyon tömören összefoglalva az állam túlzott gazdasági súlya, az emiatt elkerülhetetlen veszteséges gazdálkodás és korrupció miatt. Mit csinál erre az Orbán-kormány? Módszeresen növeli az állam gazdasági súlyát.)
Egyszóval lehet szidni a szocialista-liberális kormányokat, de a második Orbán-kormány idején az ország nem zárkózott föl, hanem szakadt tovább lefele.
Matolcsy szavaiból az derülne ki, hogy ez a trend megfordult, mivel tavaly a GDP-növekedés 3,6 százalék volt, ami uniós viszonylatban nagyon szép, az idén is 3 százalék fölött lehet, és még jövőre is meghaladja a 2 százalékot – csak hát a többi országban is nőni fog. Jobban.
Az Európai Bizottság előrejelzése szerint például a balti államok, Lengyelország és Szlovákia növekedése már 2016-ban is határozottan gyorsabb lesz Magyarországénál, úgyhogy a trend folytatódik. Abba most nem bonyolódnék bele, hogy mitől fordulna meg, amikor a kormány nekilátott az államosításoknak, a korrupció üzemszerűnek látszik, az oktatást szétverik, a szegénységet konzerválják és terjesztik, a viszonylag képzett és jobb életre vágyó fiatalokat menekülésre késztetik.
Az államadósság a jelszavakat meghazudtolva történeti csúcson van. A foglalkoztatási sztatisztikák javulását a közmunka adja (nagyobb hozzáadott értéket termelők adójából pedagógiai céllal finanszírozott minimális hozzáadottérték-termelés; kényszermunka éhbérért szolidáris segélyek és tisztességes oktatás helyett).
A pénzügyi rendszer romokban, a bankok a propagandával ellentétben masszívan veszteségesek, és miután a magánnyugdíjakat azzal a felkiáltással államosították, hogy kimentik a nyugdíjakat a spekulánsok karmaiból, kiderül, hogy a kormányzat a saját (= a gyanútlan adófizetők) pénzét is csirkefogókkal fialtatja. Ennyit a megtakarításokról, amikre a gazdasági fellendüléshez szükség volna.
Az adók az egekben, kivéve a zsugorodó középosztály fogyasztását garantáló, esztelenül alacsonyra kalkulált személyi jövedelemadót. A magyar kormány a magyar államot a hanyatlásra ítélt, bizonytalan jövőjű, kiközösített orosz államnak adósítja el a kiközösítés pillanatában.
Akkor mi indokolja Matolcsy évtizedekre kivetülő optimizmusát? Hát egyetlen adat, a GDP 2015-ös növekedése, ami most az egyszer a második volt az uniós rangsorban (Írország után). De ha egyetlen adatból ilyen határozott következtéseket lehet levonni, akkor hadd próbálkozzam én is hasonló statisztikai bravúrral az Eurostat jelentései alapján:
A magyar GDP évi átlagos növekedése azokban az években (2010, 2011, 2012, 2013), amikor Matolcsy György gazdasági csúcsminiszter volt: 0,6 százalék.
A magyar GDP növekedése abban az első teljes évben (2014), amikor Matolcsy György már nem volt gazdasági csúcsminiszter: 3,6 százalék.
Ebben évtizedekre kivetíthető szabályszerűséget figyelhetünk meg. Van ok az optimizmusra. (Ja, én most csak vicceltem.)
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.
