Egy összeomlás árnyalatai
Eldurvultak és végül kaotikus jelenetekkel zárultak az amerikai Baltimore-ban az elmúlt napokban lefolyt tüntetések. A tüntetők, zömében feketék, a 25 éves Freddie Grey halálának okán vonultak az utcára. Greyt rendőrök a város egyik zűrösebb negyedében vették őrizetbe április 12-én reggel. Amikor betuszkolták a mikrobuszukba, még minden rendben volt. Legkésőbb egy órán belül – az eset részletei tisztázatlanok – Grey már kómában feküdt a város egyik kórházában, gyakorlatilag kitört nyakkal és egyéb sérülésekkel. Az érintett rendőrök, akiket azóta felfüggesztettek, képtelenek voltak reális magyarázattal szolgálni a történtekre. Grey nem is ébredt fel, egy hét múlva meghalt, temetése pedig múlt vasárnap volt.
A kibontakozó tüntetések és lázongások nem csak Grey esetének szóltak, hanem az USA-ban az elmúlt hónapokban egyre több teret kapó, feketékkel szembeni rendőri brutalitás egyéb eseteinek sorára is reagáltak. Ezek közül néhány – például a Missouri állambeli Fergusonban történtek – az itteni média ingerküszöbét is elérték, de még számos másik borzolta az idegeket odaát. Ami biztos: a rendőri állományban alulreprezentáltak a feketék, a fehérek pedig felül, és a rendőri brutalitás nem eseti túllépésnek, hanem gyakori eljárásnak tűnik. A pálya láthatóan lejt: New York város ún. „megállítani és megmotozni” nevű, preventív rendőri eljárásáról például kimutatták, hogy aránytalanul sújtja a vizuális kisebbségekhez tartozókat. De elterjedőben van a „fekete sofőr” kifejezés is, arra utalva, hogy egyes rendőröket már az is az autó megállítására ingerli, ha annak vezetője egyszerűen más bőrszínű.
A perspektívák pedig mintha nem közelítenének. Miközben az amerikai jobbszél a fosztogatás és az erőszak képeire koncentrál – merthogy ilyen jelenetek kísérték a tüntetéseket Baltimore-ban és Fergusonban egyaránt –, arra utalva hogy puszta opportunizmusról van szó, az emberi jogi harcosok egy jó része is zsákutcába manőverezte magát az ún. fehér privilégium elméleteivel. Ezek az elméletek a „fehérséget” olyan helyzeti előnyként írják le, amely miatt a fehér bőrűek más megítélés alá kell hogy essenek, mint a többiek. Példának okáért, rasszista szerintük csak fehér lehet, fehérekkel szemben (hiszen privilegizált csoport tagjaiként nem számíthatnak védelemre) több a megengedett. Vészesen kicsi a párbeszéd generálására törekvők száma, még annak ellenére is, hogy a Fehér Házat a politikai közép tartja irányítása alatt.
Bizonyos tekintetben párhuzamot mutatva a közép-európai tapasztalatokkal, a körvonalazódó fehér-fekete konfliktus az etnicitás felszíne alá rejti el az azt megalapozó gazdasági konfliktusokat. Merthogy az érintett települések zömében a kilátástalanság és a társadalmi szövet szétszakadozása az, ami a problémák magjában van. A mára szellemvárossá váló egykori autóipari metropolisz, Detroit esete mutatja, hogy egy város igenis meg tud halni; a hozzáértők már évek óta mondják, hogy másodikként a nehéziparát szintén elvesztő, gettósodó, a „The Wire” sorozatból talán egyesek által ismert Baltimore jöhet másodikként. Úgy tűnik, ezt most már a terepen is érzik.
A Detroit-féle teljes összeomlás az amerikai álom az egyenlőtlenségek általi végső veszélyeztetésére mutat rá. Egyfajta disztópikus jövőképet látunk, ahol a gazdagok elhagyják a fedélzetet, a többiek pedig a jóléti állam díszletei között toporognak. A gazdag-szegény tengely, ahogy nálunk is, a fehér bőrű – színes bőrű kettősséggel átfedő (ha nem is tökéletesen), termékeny alapanyagot adva a konfliktus átetnicizálására.
Ahogy nálunk is, úgy az USA-ban is a két aspektus egyszeri kezelése hozhatja el az enyhülést. Egyrészt az etnikai elem kiiktatása, például a rendőri állomány reprezentatívabbá tételével, másrészt viszont a növekvő egyenlőtlenségek elleni határozottabb kormányzati fellépés. A békülési folyamat fókuszában pedig az interkulturális dialóguskeresés eszköztára kell, hogy legyen. A „fekete vandálok” narratíva épp olyan káros, mint a „fehér privilégiumé”: nem a tömbösödésben és a szétválogatásban, hanem az összekovácsolódásban keresendő a kiút. Ahogy a detroiti, zömében fehér tűzoltók mindent megtesznek a mára javarészt fekete lakosság megvédéséért az elszaporodó tűzesetektől, úgy a Baltimore-i tüntetéseken is számos fekete aktivista próbált mediálni, kezelni a konfliktust. Ezek az utak vezetnek előre, nem pedig egymás bőrszín szerinti, az emberiség legrosszabb napjait idéző démonizálása.
