Az egész világ ellenünk?

Barak László | 2015. június 2. - 19:19 | Vélemény

Szlovákiában ugyan még nem kapott senki idegengyűlöletet gerjesztő levelet Robert Ficótól, de nehézsúlyú parasztvakítóként semmi kétséget nem hagyott a szlovák kormányfő afelől, hogy ő is kampánytémává zülleszti az Európába, de főleg az Európai Unióba tartó afrikai, illetve iraki/szíriai/balkáni menekültek ügyét. Majdnem ugyanannyira, mint amennyire magyarországi „tesója“, Orbán Viktor azt megtette már mamelukbrancsostól. Az is benne van a pakliban azonban, sőt, hogy Ficóék szájából egyelőre csak azért nem ömlik sugárban a rasszista, félelemkeltő hányadék, mert a jövő tavasszal esedékes parlamenti választások kampányáért felelős pártmarketingesek a kampány végére időzítik az állami szintű idegengyűlölet tetőzését.

Nem mellesleg mindkét provincia döntéshelyzetben levő politikusai azoknak az adófizetőknek a pénzén uszítanak, akiknek a hatalmukat köszönhetik. És csak azért teszik, hogy megint bezsebelhessék a hatalmi mandátumot.

De tudja-e a hülyére vett massza, miért teheti Fico és Orbán mindazt, amit tesznek?

Ha eddig nem esett volna le, csakis azért tehetik, mert egyrészt tökhülyének nézik azokat a választópolgárokat, akiktől függenek. Másrészt azért, mert jól tudják, hogy a posztkommunista közép-európai népesség eleve sokkal fogékonyabb az idegenséggel szembeni zsigeri utálkozásra, pláne a rettegésre, mint a nyugat-európaiak. Amely ténynek számos oka van. Legyen elég most annyi, hogy a kommunista rezsim múlt század végi összeomlásáig tulajdonképpen hermetikus politikai/ideológiai bezártságban tengődtek Közép-Európa népei. Ezért feketéről, sárgáról, arabról legfeljebb, hallomásból kapiskált valamit a kommunista akolban mélázók túlnyomó többsége. Ennek tetejébe pedig azzal voltak tompítva, hogy az egész világ ellenük van. Nem ismerős a kollektív köldöknézés, a szánalmas korlátoltság eme lózungja: az egész világ ellenünk…? Ugyan már, dehogynem ismerős…! Talán nem ezzel nyomul minden politikai kuruzsló (is)…?

Pedig, ugye derengenie kellene valaminek a gyermekkori mesékből, amelyek arról szóltak, hogy miként ment el szerencsét próbálni az Óperencián túlra a legkisebb fiú…? Pedig, ugye az egyáltalán nem mese, hogy most is tízezrével akadnak lányok és fiúk, akik az Óperencián túlra mentek szerencsét próbálni, hogy ott teremtsék elő a maguk és hozzátartozóik számára a betevőre valót…? Mégsem törlik bele az Óperencián túli őslakosok úgy a koszos cipőiket a közép-európai megélhetési bevándorlókba, mint ahogy idehaza vagy éppen Magyarországon tennék/teszik ezt az idegenekkel. Akik zömének ráadásul épp annyi közük van a megélhetési bevándorlás intézményéhez, mint a mi Londonban, Bécsben, Münchenben stb. „szerencsét” próbáló honfi- és nemzettársainknak a terrorizmushoz.

Apropó terrorizmus. Azért, ahhoz bazira vastag bőr szükségeltetik, hogy egy-egy belügyes főpöcs arról értekezzen ország-világ előtt az Európai Bizottság által a közép-európai uniós tagállamok gondozásába ajánlott néhányszáz ágrólszakadt, a fizikai likvidálás, esetleg az éhenhalás elő menekülő emberek rovására, hogy valamelyik közülük biztosan terrorista, vagyis potenciális tömeggyilkos…

Tényleg el is hiszik, amit tolnak, hölgyeim és uraim? És önöket mi a faszért fizetjük mi az adóinkból? Talán nem azért, hogy egy olyan biztonsági apparátust tartsanak fenn és működtessenek – többek között –, amely képes kiszűrni mindennemű ránk, igenis, az önök gazdáira leselkedő veszélyt? Az EU vajon nem azért tömi ide a pénzt, hogy majd évtizedek múltán esetleg kettőig számolni képes, legalább a fehér asztalnál nem csámcsogó, böfögő, vagyis viszonylag civilizált emberek váljanak belőlünk, elvadult buckalakókból? De minimum a kölykeinkből?

Nos, ha vezetőink ezeken a kérdéseken képesek, illetve hajlandók lennének legalább elgondolkodni, akkor hangos fintorgás, uszítás, utálkozás, nem utolsósorban politikai haszonszerzés céljából történő hazudozás helyett nyilván kussolnának az ún. menekültügyben. Annál is inkább, mert, annak idején bizony mi is „bemenekültünk” ám az Európai Unióba! Ha a szó szoros értelmében nem is, de jelképesen tutira! Ahol ugyanúgy alkalmazkodnunk kell az általunk önként elfogadott értékrendhez, ahogy azt mi is megkövetelhetjük a kapuink elé tévedt, ránk szoruló menekültektől…