Aki szaros nyelvvel nyelvel

Nem, nem azért, hogy kiossza Vlagyimir Vlagyimirovicsot néhány betyáros kokival és sallerrel, hanem hogy – érzékeny lelkű, nicknevek mögé rejtőzve kommentálók ne is olvassák tovább, visszatérhetnek kedvenc romantikus telenovellájuk álomvilágába... – kinyalja a szaros seggét.

Nem én vagyok ízléstelen, mert Fico tevékenysége az.

Elsősorban nyugat felé fordulván szembeköpte európai kollégáit, hiszen a feketelista – bár szlovák személyt nem érint közvetlenül – elsősorban az EU elleni válaszlépés.

Ezt követően kelet felé fordulván szembeköpte a szomszédos, ismétlem, hangsúlyozom: szomszédos államot, Ukrajnát.

Aztán fölfelé turházva és pontosan aláállva szembeköpte azt a saját magát, amelyik Brüsszelben a fogát szíva ugyan, de „támogatja” a Krímet elfoglaló állam elleni szankciókat.

És szembeköpte – s emiatt el kéne kotródnia a fészkesbe – a saját államát és annak lakosait, mert tökéletesen az ő érdekeikkel ellentétben tette mindezt.

Mert bár állítólag gazdasági tárgyalásokat folytatni érkezett a még mindig szovjet birodalmi álmokat kergető / menteni próbáló elvtársakhoz, nem tudható, mi haszna lett ebből Szlovákiának.

Az viszont tökéletesen tudható, kárt okozott a szlovák gazdaságnak, a szlovákok érvényesülésének.

Nem tudtuk meg pontosan, mi és mennyi az annyi a gáz ügyében. Nem tudtuk meg pontosan, lesz-e, minek és ki pénzéből, milyen szakaszon (tán csak nem Ukrajnát megkerülve?) egy elvtársi fasznyival szélesebb nyomtávú vasút. Nem tudtuk meg, mi az üzlet abban, hogy most akkor szankciók ide-vagy oda úgy megy üzletet kötni (a miről is?), hogy közben nem köthet üzletet... Nem tudhatjuk, hogy vajon egy tök maszek jéghokicsapat érdekében való lobbizás mit hozna Szlovákiának, ha hozna valamit...

Mondjuk, Fico is annyira vette magát komolyan odaát, hogy a gazdasági szektort vezető kormánytagokat szépen itthon is hagyta... Minek is a seggnyaláshoz gazdasági miniszter, pénzügyminiszter, befektetési kormányalelnök (igen, van ilyen, drága Jozsinkó, van, de te csak idd meg szépen a borovicskádat...), közlekedési, építésügyi és régiófejlesztési miniszter, mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter... Ennyi nyalásra még Putyinnak sincs szüksége... Pedig neki most diplomáciai szempontból nagyon nagy szükséges van rá.

Azt sem tudhatjuk, miért jó nekünk az orosz hadiipartól való függés... (Ezt ugyebár már a mečiari deblokációk óta „nem tudhatjuk”.)

Azt viszont tudhatjuk, ha nem számszerű is jelen pillanatban, hogy a világ civilizált felén Szlovákia ezzel ismét besorakozott a szavahihetetlen, kétszínű, hazug, megbízhatatlan, korrupt vagy korrupcióra hajlamos, a saját népük javát, jövőjét olcsón eladó, elzálogosító vezetőkkel rendelkező országok közé.

Ezt követően szúdruh Fico fogmosás nélkül elvárná, hogy a nyugatról özönvízszerűen áradjon be ide a bélelt befektető és a szembeköpöttek ugyanolyan mosollyal tömjék a tangájába a pénzt, mint eddig. Sőt!

Nem sejtem (dehogynem), ki hogyan van vele, de ha én egy potenciális – német, angol, svéd, holland, svájci, norvég, dán, vagy csak a szomszédos osztrák – befektető lennék, kurvára nem vinném a pénzem olyan országba, ahol:

- nekem kell felépítenem az utat, amin majd ott közlekednék, de egyfelől az arra szánt pénzem egy részét elváhostavozzák, másfelől pedig még egy jókora útdíjjal is lehúznak...

- kiszámíthatatlan módon minden jelentősebb választás előtt bármikor megemelik a minimálbért az én befektetői / munkáltatói zsebem kárára...

- az országom képviselőitől 50 eurót kérnek a gyermekét ellátó kórházban pár idegen nyelvű mondatért (megjegyzem, ez drágább, mint egy hatósági fordító normaoldalért mifelénk számlázható bére), csak mert naslovenskuposlovensky...

- az egyik szomszéd (aki lehetek osztrákként én) idegen nyelvként tanított nyelve kötelezően választhatóból másodrangúvá (értsd számos iskolán pénz hiányában száműzötté) vált egy bandzsa minisztériumi Augenblick alatt...

- bármikor, akár évek múltán is úgy dönthetnek az elvtársak, hogy visszaállamosítják a nekem eladott erőművet...

- bármelyik ex államelnök vagy tán csak a helyi maffiafőnök fia feketén az ablakom alá, saját vonatsíneimre vagy telkemre építhet egy villát, szeméttelepet vagy kuplerájt, amit az „érvényes” „törvények” ellenére senki sem bontat el...

- akármelyik adóhivatali vezetőről kiderül(het), hogy egy oroszul beszélő bűnszervezet fizeti...

- a szomszédságban szó nélkül bármikor elcsatolhatnak egy kisebb államnyi (27000 km², ez több mint Szlovákia fele) területet... És ezt a kormányelnök a félkegyelműek bárgyú mosolyával az arcán veszi tudomásul...

- a szomszédságban úgy lehet évekig lőni az országot, beleértve annak civil lakosságát, hogy közben a kormányfő derékig belemászik az agresszor valagába és tőle rendelne katonai helikopteralkatrészt...

Sötöbö.

Szóval lehet, hogy egy félligányival feljebb hokizza magát pár szlovák sportoló, aminek következtében látunk majd a tévében két új sörreklámot, de hogy az ország esélyei minimum kétligányit zuhannak, az olyan tuti, mint hogy Oroszország jelenleg normális, művelt átlagember számára (ehhez nem kell sem ultrajobbernek, sem libsinek lenni) nem szalonképes államalakulat.

Nem leszünk mi itt partnerek senkinek semmihez. (S itt most senki alatt a valakiket értem, nem a senkiháziakat.) Azaz senki, aki számít, sem figyel majd arra, amit a bizalomvesztett Szlovákia (Fico és évekig tőle függetlenül az őt követő miniszterelnökök) mond. Viszont ha mégis figyelne valaki, minden, amit mond, az minimum gyanús lesz.

Csak annyi autoritása és ezzel együtt komoly beleszólása marad az országnak és aktuális miniszterelnökének a világ és Európa fejlődésébe a következő években, amennyit feltétlenül ki tud magának zsarolni, pofázni, dumálni, hazudni, nyelvelni.

Még elég sokáig Putyin hátsójától bűzlő, vöröslő nyelvvel...

És aki a nyugati demokráciának köszönhetően megint olyan keleti vezetőt választ az országának, aki diktátorszaros nyelvvel nyelvel nyugaton, hát az és annak családja bizony felejtse el a norvég GDP-t, a német precizitást, svájci nyugdíjat, finn iskolarendszert, angol és francia egyetemet, svéd szociális ellátást, holland nyugalmat, osztrák zöld energiát és dán munkabért... Készüljön fel arra, hogy ha nem is feltétlenül katonai visszacsatolás által, de az a központosított szellemi-világnézeti-erkölcsi-gazdasági-katonai érdekszféra zabálja fel lassan, részletekben a kis tyúkszaros életkéjét és családja középtávú lehetőségeit, amelyet ő az ellensége gyerekeinek se kívánna, nemhogy a sajátjainak.

Mivelhogy a nyugat nem garantálja a szabadságot, boldogságot és jólétet, ám a kelet garantálja mindezek elvesztését. Emberi léptékkel nézve nagyjából úgy össz-vissz örökre.