A gyűlölet köre!

Barak László | 2015. június 11. - 17:36 | Vélemény

Egyre intenzívebben lengi be Európát a népbutító nacionalisták orrfacsaró bűze. Ami egyáltalán nem valami csodapalackból lett kiszabadítva, hanem sajna a döntéshelyzetben levő és hatalomért könyöklő közszereplők böfögték bele a világba.

Régen benne volt már a pakliban, hogy a Szlovákiát meg Magyarországot mérgező menekültellenes mantra megfogan tőlünk nyugatabbra is. Pláne Ausztriában, ahol a szlovákiai (jellemzően pozsonyi, csallóközi) meg a magyarországi (főként nyugat-magyarországi) vendégmunkások sűrűsége kritikus szintű. Illetve célirányosan kritikus szintűnek hirdetik a profi népbutítók. Ott is főleg azok a politikusok, akik saját alkalmatlanságukat, illetve evidens gaztetteiket palástolandó hergelnek az „idegenek” ellen. Azok ellen, akiktől állítólag bazira meg kell védeniünk a munkahelyeiket. (Később nyilván a gyermekeik, a szüzeik is szóba jöhetnek potenciális áldozatokként, no és általában a „életterük szűkülése”, ugye). Miközben épp Szlovákia és Magyarország az a két - Nyugat-Európához képest nyomorult - provincia, ahonnét munkahelyek híján egyre több bevállalós vendégmunkás törli (nyalja?) az osztrák gyermekek, no és nagyanyáik, öregapáik seggét is… Nem beszélve az osztrák parasztok/kertészek ültetvényein önként gürcölő napszámosokról, kőműves-, szarszippantó- és egyéb segédekről, konyhai cselédekről stb., akik viszont keresetükből – aljamunka, kizsákmányolás ide vagy oda – kilóra megvehetik szülőhazájukban akár középosztálybeli honfitársaikat is.

Legújabban ezeknek a vendégmunkásoknak az Ausztriába áramlását véli tatárjárásnak az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ)!

Nem is lenne ezzel a helyzettel különösebb gubanc, hiszen az annak idején Amerikába kitántorgott közép-európaiak zöme sem állhatott rögtön atomfizikusnak vagy bankárnak, meg mit tudom én, miféle kápónak, hanem ugyanolyan koszvakaróként kezdte, mint a most Ausztriában gürcölő, kevésbé negatív jelzővel szólva, szerencsét próbáló melósok többsége. Hogy aztán a második meg harmadik generáció tagjaiból már lehessenek tényleg Valakik…

De bezzeg hangos a jelképes kelet-európai akol, a büdös kocsma is. Vezető politikusaival az élen olyan őrült kampányt folytat Szlovákia és Magyarország is, mintha határaiknál az Iszlám Állam vallási fanatikusokból, pszicho- és szociopata terminátorokból álló önkénteseinek serege tombolna, készülődne népirtó, hódító csapásra. Miközben legfeljebb párszáz szerencsétlen, az éhhalál mindennapi fenyegetésétől iszkoló család tévedhet oda. Főként olyan ártatlan, elesett emberek, akik nyelvtudás, helyismeret híján még az „őslakos” koldusokra sem jelenthetnek veszélyt. Ellentétben azokkal az Ausztriában, no és Németországban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában stb. dolgozó szlovákiai és magyarországi vendégmunkásokkal, akik elvileg és gyakorlatilag esetleg valóban elfoglalhatnak olyan munkahelyeket, amelyek idővel tényleg hiányozhatnak az ottani őslakosoknak…

Ennek ellenére lassan a csapból is az folyik, hogy húzzon innét mindenki haza vagy bárhová, csak hozzánk ne nyomuljon!

Merthogy az uszítók jól tudják, a kellő időben és kellő intenzitással kigondolt és „legyártott” ellenségkép ideig-óráig elfedheti a hétköznapi gazságot. És annak lélekpusztító, mocsokba taszító következményeit. A politikusi álcában fosztogató, harácsoló szélhámosok, nehézsúlyú tolvajok olcsó, amúgy nagyon is átlátszó, svindlijeit.

Így működött ez persze addig is, amíg a menekülthullám konkrétan veszélyeztető tényezőként szóba sem került. Addig „csak” a vérfertőzött, büdös cigánnyal, a mocskos rabló zsidókkal, a rohadt buzikkal és persze a nemzetellenségnek bélyegzett másként gondolkodókkal riogatott a mindenkori állam kisajátítására utazó politikai maffia, és az idomított meg a zsigerből ostoba csicskahad.

A vérfertőzött, büdös cigányokhoz, a mocskos rabló zsidókhoz, a rohadt buzikhoz a nemzetellenségnek bélyegzett másként gondolkodókhoz sikerült most már szépen becsatolni a szerencsétlen menekülteket. Ausztriában pedig a mi honfitársainkat, akik csakis azért dolgoznak ott vendégmunkásokként, mert idehaza fölkopna az álluk…

Lám, így zárul be a kör: a gyűlölet köre!

Mi a legszomorúbb ebben a társadalmi kloákában? Borítékolható, ezek az ordító evidenciák sem ébresztik rá talán soha Szlovákia és Magyarország legprimitívebbjeit arra, hogy épp annyira gáz és közveszélyes állapot, ha Nyugat-Európában is egyre többen kezelik majd őket úgy, vagyis bennünket, szlovákiaiakat és magyarországiakat en bloc, mint ahogyan azt egyre intenzívebben beléjük (belénk) akarják verni az itteni döntéshelyzetben levő és hatalomért könyöklő közszereplők.