A nácik megmaradnak és erősödnek Fico nélkül is
Az a baj a magát szélsőségesnek nem tartó, olykor balosként mutatkozó szélsőjobbal (Fidesz, KDNP vagy épp Smer, SNS, KDH, MKP) és a magát szélsőségesnek spekulatív okokból nem valló, de ennek ellenére valódi szélsőjobbal (Jobbik vagy a Kotleba-féle ĽSNS – e példák a relevánsabb pártok közül kerültek ki), hogy a közös platform összeforrasztja őket, s nem engedi élesen elválasztani a meglévő különbségek mentén.
Hiszen ha a kevésbé szélsőséges mond valami olyat, ami a gondolkodási platformjaik metszetében van, akkor arra a szélsőségesebb – ha nem tök hülye – szinte törvényszerűen, ösztönből rá fog kontrázni. Kevésbé szalonképes módon. A saját szurkolóik, pardon, potenciális és reális választóik számára jól érthető, világos módon. S noha e tevékenység épp az elkülönülést szolgálná, mágnesként rántja össze a két csoportot. Azt teszi ugyanis egyértelművé, hogy a két gondolkodás, a szélsőséges és még szélsőségesebb között olyan erős a kapocs, hogy igazából a különbségek csak a felkent kozmetikumok vastagságában rejlenek.
Ha a Fidesz-KDNP zsidózik, cigányozik, buzizik, bevándorlózik egy jóízűt, akkor azt a Jobbik álcacukiságosodása dacára a pártstruktúra megfelelő szintjén megteszi sokkal erőteljesebben, egyértelműbben. Márpedig az ilyenre a magát ultrának láttatni nem akaró szalonnáci, majdnem azt írtam: mérsékeltebb, huhhh... erő már nem tud rákontrázni. Mert akkor kiderül, hogy ő a radikálisabb. Szóval mindenképpen a Jobbik típusú, extrémebb csoportok nyerik ezeket a futamokat.
Ahogyan a szlovákiai homofób népszavazáskor is bebizonyosodott a választók előtt a KDH, az MKP és szatellitjeik szélsőségessége. S ahogyan a Via Nova bejátszotta magát az MKP-be, s ahogyan az MKP-ból lassanként kitessékeli az MKP-t.
Szóval a radikalizmusra vevő tömegeket csak még erősebb radikalizmussal lehet jóllakatni, tehát az marad alul, aki egy ponton már nem vállalhatja tovább a nyilvános gyűlölködést. Mert vagy a mérsékelt választókat veszti el, vagy a radikálisokat, középút, két lovat megülő egyetlen fenék nincs.
Ez a problémája a szlovák Smernek is. Kacsint, hogy mindenki tudhassa, eléggé keményen nemzeti ő a nemzeti érdekvédelemhez és a „szláv kölcsönösség” megvédéséhez is, eléggé magyar-, cigány-, bevándorló- és EU-ellenes. De mivel a meggyőződéses kommunista elvtársak generációja lassan kihalván választótábora a balos lázításra vevő nemzeti radikalizmussal szimpatizálók („elveszik a munkánkat”) közül kerül ki, ezeket kell, ezeket érdemes jobban táplálni a maszlaggal. Emiatt lett az ifjúkommunista Fico és sleppje választásokkor keresztényebb a pápánál, „családvédelem” alkalmával kevésbé szociális intézkedésekkel, mint homofób kampánnyal (mert ott a diszkrétnek szánt hallgatás beleegyezés....) operáló, tulajdonképpen egyre inkább jobbos korruptokrata. Aki saját európai balos pártcsaládjában is gyanús, amolyan kakukktojásból kikelt, különutas, folyvást szelídítendő / nevelendő fióka...
2015. június 20-án az antifasiszta Szlovák Nemzeti Felkelés teréről elnevezett emblematikus pozsonyi téren a sajtó számai szerint négy-hatezer fős tömeg randalírozott. Fico bevándorlás-ellenes megnyilvánulásaira kontráztak rá, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Közel másfélszáz erőszakoskodó neofasisztát kellett letartóztatni, emberek sérültek meg, félbeszakadt egy nemzetközi sportverseny. Szóval ez már innentől nem egy felvonuláson vagy focimeccsen ugyan nem ártatlanul, de mégiscsak nevetségesen sivalkodó részeges bandácska perverz őszinteségi rohama, hanem nemzetbiztonsági kérdés.
Ahogyan a Magyar Gárdisták röhögnek a mai napig, úgy fognak röhögni az alkotmányos renden Kotleba és Danko nácijai, valamint csendben, óvatosan mosolyogni (s a mindennapokban eszerint tevékenykedni) a KDH, a SMER, sőt az MKP idegengyűlölő szimpatizánsai, akik bizonyos kombinációkban pártprogramjaik összeegyeztethetetlenségét félretéve egészen jól elviselik egymást nyilvánosan is. Lásd a megyei önkormányzatokban született megegyezéseket, a szlovák parlamenti szavazásokat vagy a Kotlebára voksoló náci magyarok arányát a besztercebányai „ispánságban”...
Az, ami Pozsonyban történt, ezen a szinten nem jöhetett volna létre, nem erősödhetett volna fel ennyire a KDH és a SMER nélkül. Sőt – utalnék az előző mondatra – a radikális nézeteket vallókat tömörítő Via Novás MKP nélkül sem.
Nem, nem akarom ezt az MKP nyakába varrni (pl. népszavazáskor a HÍD egyes emberei szintén kimutatták affinitásukat az alibista egyház mögé bújás taktika alkalmazásához), mindenkinek joga van a véleményéhez. Felelőssége viszont ugyancsak van.
Pozsony utcáin azonban a sok felheccelt lúd élére kellett már csak odaállnia a fődisznók egyikének-másikának.
És a heccelés fogalmába olyan aprónak tűnő nüanszocskák gond nélkül beleférnek, szítják a parazsat, mint ahogyan egy nappal a náci vonulás után a közszolgálati tévében a belügyminiszter pusztán rendészeti és nem társadalmi kérdésként kezelte az ügyet, s adott pillanatban a bevándorlókkal kapcsolatba hozható terrorveszélyt diszkréten, de mégiscsak összemosta a sikertelen szlovákiai roma integrációval.
Jó hír, hogy Ficónak ettől kezdve világossá kell tennie legalább Európa számára (ha már a közelgő választási kampányban a belföldi célközönséghez másként fog szólni...), hol áll. Lehet ugyan Magyarországon is fideszesként sunnyogva a jobbikosokkal együtt extrém nézetű személyiségeknek szobrokat avatni, kitüntetni az erőszakra buzdító fasisztákat, meg minden... Lehet majd itt is SNS-szel vagy KDH-val látszat-kormánykoalíciót kötni, Putyin előtt hajlongani és Brüsszelt szidni egy bizonyos szinten, de a szalonképtelen rétegtől idővel el kell majd határolódni, értsd: szavazatokat kell veszteni némi presztízs megtartása érdekében. Mert van az a fok, amely felett a kettősbeszéd – szép magyar szóval: hazudozás – vállalhatatlanul és veszélyesen átlátszó.
A rossz hír, hogy azért a nácik megmaradnak és erősödnek Fico nélkül is.
Rossz hír az is, hogy ha egy lazán és gyengécskén összefércelt új kormány leváltaná Ficót, akkor már ő is nyugodtan radikalizálódhat, nem lesz számára tétje, nem kell ugyanis megfelelnie senkinek a Szlovákián kívüli világban.
További rossz hír: a szélsőségesek elérték azt a társadalmi elismerést Szlovákiában, amelynek szintjéről Magyarországon a Jobbik már passzívan is a kormányzás közvetlen közelébe kerülhetett. A szlovák nácik némi rendőrségi izgés-mozgás mellett, tulajdonképpen a szlovák politika minimum beletörődő vagy támogató asszisztenciájával átcaplattak a Rubiconon. A kocka el van vetve. Itt vannak, lehetetlen tudomást nem venni róluk, maguktól vissza nem húzódnak kotorékaikba.
S a kormányváltásig nem látható releváns erő, amelynek ne lenne szüksége a szélsőségesek és nézeteik táplálására – akár mint jól olvasható ellenségképre. De ebben az ügyben gyaníthatóan egy kormányváltás sem hoz majd gyökeres változást.
