Portyázó hordák

Ám amikor egy összetartó közösség találkozik, jó irányba is terelhetné az energiáit. Ha segíteni akar az országnak és lakosainak, akkor foghatja a kapát, gereblyét, takaríthat vele, irthat parlagfüvet, gyűjthet a rászorulóknak, bevásárolhat a mozgáskorlátozottaknak, vághat fát az öregeknek, lehet önkéntes tűzoltó, sétáltatat menhelyi kutyát, kimeszelheti az óvodát, szervezhet lokális rendezvényeket a posványosodó helyeken, taníthat hímezni, rovásírni vagy kenyérlángost sütni, alakíthat focimancsaftot, szinkronúszó-operett társulatot, cserkészcsapatot... Vagy adjon vért! Akármi... A fölös energia, a segítőkészség és a közösségi szellem kombinációja számos pozitív dolgot hozott már létre a történelemben.

Na, de hogy az ultrák azért verődjenek bandákba, hogy a határvidéken bevándorlókra vadásszanak???!!! Hát ez milyen sport már...

Ha annyira szereti a focit, hogy szétrajongja magát érte, akkor focizzon! Vagy ha annyira segíteni szeretné a karhatalmat a rendrakásban, akkor álljon be polgárőrnek (amiről szintén nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a véleménye...)! És a rendőrséggel karöltve, szervezetten, tervszerűen tegye a „dolgát” (amiről szintén nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a véleménye...).

Gondolom, senki számára nem kérdés, mit is kezdene egy ilyen bété, amikor a bokorban nyuszi helyett egy elárvult szudáni családot találna. Mert lehet rá fogadni, hogy nem megitatnák, megetetnék, tiszta ruhával és gyógyszerrel látnák el a messze földön híres magyar „vendégszeretet” jegyében, s utána nem a karjaikban vinnék az első illetékes szervhez megóvva az ijedt idegeneket az esetleges atrocitásoktól.

Vajon van-e még lejjebb ettől az önkéntes „idegenrendészeti” jugendtól?

Hogy a haza védelmének (amelyről ugyancsak nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a véleménye) álcázva spontán hajtóvadászatot tartsanak ku-klux-klánosodó bumburnyákok hordái csak azért, mert sejtik, hogy a rendfenntartóknak parancsoló állam bácsi éppenséggel nem szereti a határsértőket. Akiknek nem, nem és még egyszer nem bosszantó hobbija a határsértés, hanem létkérdés. És sejtik, hogy kábé annyira büntetné meg őket a hatalom a „baráti segítségnyújtásért”, amennyire a meccsek utáni balhék elkövetőit vagy a melegfelvonulókat bántalmazó igaz keresztényeket szokás. Szinte semennyire. Mert mire is következtethetnének ezek az emberek a hatalom retorikájából? Gyakorlatilag csak a tűzparancsot várják...

Na, persze, amikor egy-egy szomszéd országból át-áttévelyeg csajozni pár kétszáz kilós medvehím, amely ugyanúgy magasról köp a Trianon utáni határokra, mint én a fociultrákra, bezzeg akkor ezek a portyázó nagyfiúk összemennek kicsire, mint fagyos vízben a vőlegény büszkesége, oszt kussolnak otthon a sparhét mellett anyuci tejbepapiját nyalogatva. Olyankor bezzeg nincs éjjeli járőrözés a kukáknál, hogy megvédjék az országot, a közvagyont, a közbiztonságot meg a magyar medvemenyecskék erkölcseit! Csak akkor bátrak, amikor a szenvedéstől és a kilométerektől testben, lélekben megfáradt fegyvertelen szerencsétleneket lehet zaklatni. Hát igen, ehhez aztán kurva nagy bátorság és kurva nagy erő szükséges, bevándorló őseim kedves, nemes utódai. Na meg a tömeges fellépés, ugyebár. Ha Vereckénél akkoriban málnázott volna három maci, talán itt se vagyunk... Persze, csak ha az ősök is úgy lettek volna bátrak, mint ti...

Egyelőre a határsértők igyekeznek be- és minél gyorsabban kijutni a tranzitországokból (nem csoda...). Nem cirkuszolnak, nincs erőszak, nincs betörés, max pár kerítés és kiskert látja kárukat. Ami baj, de nagyobb ne legyen, a szarvas és a vaddisznó is okoz akkorát, mégse vadászhatja akárki akármikor. Mert az állat biztosan kap védelmet a magyar hatóságoktól, a menekült pedig remélhetőleg.

Viszont amennyiben híre megy a magyar ultra sportmódszerének, ne csodálkozzon senki, ha a határsértők nem szakadt reklámszatyrokkal felvértezve érkeznek majd, hanem a család megvédésére alkalmas eszközökkel. Mert aki a világ másik feléről egy gatyában elgyalogol idáig a szomjas és éhes gyerekeivel, terhes feleségével potenciális gyilkosai elől menekülve, az a cél előtt nem adja csak úgy ajándékba a bőrét. Még a magyar őssport felkent drukkereinek sem.

Akár számíthatnék a magyar rendőrség védelmére, akár nem, én se adnám!

Szóval nem kell nekünk, hogy valami idegen behozza Európába az erőszakot és a keresztényietlen embertelenséget. Mert az erőszak és az emberteleneség itt van, itt járőrözik köztünk, Mórahalmon, Pesten, Gyöngyöspatán, Pozsonyban...

Nem az idegenektől kell itt félni, hanem magunktól.