Görög szempontok

Ravasz Ábel | 2015. július 8. - 08:45 | Vélemény

Ha mást nem, hát egyvalamit biztosan sikerült elérnie a görög kormánynak az elmúlt napokban: alaposan összekuszálta nem kevés, az Athén és Brüsszel közötti tárgyalásokat legalább a szeme sarkából követő „civil” megfigyelő irányérzékét azzal kapcsolatban, hogy kinek is van igaza.  És ez így van rendjén, a görög probléma ugyanis korántsem olyan egyszerű, mint elsőre látszik.

A görög kérdésben több egymást metsző probléma együttállása találkozik. Az első és persze a legfontosabb a görög eladósodottság, fizetésképtelenség kérdése. Egy közgazdasági problémáról van szó, amit kezelni kellene. Egy nehéz problémáról persze, amit a saját pénz nyomtatásának (inflálásának) lehetőségét az euro bevezetésével elvesztő, de ennek ellenére is masszív deficitekkel dolgozó görög kormányok sora alakított ki. Önmagában ez a probléma is elég nagy lenne az ország megroppantásához, de ennél sokkal többről van szó.

Ott van ugyanis az összeurópai, sőt globális szintű kérdés arról, hogyan is érdemes kezelni a válságot. Hogy takarékossággal (mondják az ún. osztrák iskola hívei), vagy pedig költekezéssel (mondják Keynes követői). Ez a vita a korszakunk legfontosabb közgazdasági vitájának tűnik, jelen sorok írója a második véleményre hajlik – a takarékosság megfojtani látszik az általa sújtott gazdaságokat. A görög esetben az akaratát érvényesíteni tudó német kormány és szövetségesei takarékosságot kényszerítenek Athénra, ami ugyan részlegesen helyredobta a deficitet, másfelől azonban a munkanélküliség megnövekedését, a gazdaság bedöglését és a társadalmi szövet fellazulását hozta magával, teret adva a szélsőségeseknek (is). A görög ügy tétje az is, hogy a takarékosság hívei tudnak-e valamiféle empirikus eredményt felmutatni elméletük igazolására, vagy pedig nem – a jelek szerint az európai nagyhatalmak annak ellenére is tovább forszírozzák majd a takarékosságot és a strukturális változásokat, hogy a görög fél a szakadék szélére sodródott.

A következő konfliktuspontot az európai gazdasági válság által életre hívott, vagy minimum megerősített apolitikus vagy szélsőséges mozgalmak jövője. Görögországban a jobbszél (Arany Hajnal) és a balszél (Sziriza) egyaránt aktivizálta magát, hatalmas bázisokat építettek ki maguknak, és a partvonal környékére szorították a standard politikai pártokat. Elválaszthatatlanul a gazdasági válság kezelésétől az EU-nak és Görögországnak ezzel a politikai válsággal is meg kell majd birkóznia, a görög recept – ha lesz ilyen – sokat segíthet például Spanyolországban, Olaszországban is. Az új balos mozgalmak, mint a Sziriza, mutatnak egyfajta hajlandóságot a konstruktív európai jövőépítés közös átgondolására, de ennél több kell majd.

Ha már politikai vonal: Görögország az EU-orosz, sőt az EU-kínai vetekedés következő frontvonala. Minél rosszabb a görög helyzet, annál több potenciál nyílik az ázsiai és orosz tőke beáramlására az országba. A hajózás és a turisztika máris nagyon komoly külföldi tőkét vonzott az országba, és – ahogy ezt Ciprus példája is mutatja – ez nincsen ingyen. Ha Görögország kikényszerül az eurozónából – neadjisten az EU-ból –, az komoly hídfőt nyitna a fenti országok érdekeinek magában Európában.

A következő kérdés az euro, mint pénznem jövője – a válság jól mutatja, hogy itt is van mit tenni, elsősorban ami a német vegzálástól magát megvédeni képtelen Európai Központi Bank függetlenségét illeti. Az euro ma gyengeséget mutat – ezzel nem a csökkentett árfolyamára utalva –, eddig érthetőnek látszó tagsági szabályai összekuszálódtak, terjeszkedése megállni látszik, ereje megkérdőjeleződött. Az eurozóna államainak komolyabb fiskális integrációja, és a Központi Bank megerősítése nélkül a görögök által leleplezett problémák csak növekedni fognak.

Utolsóként, de nem utolsósorban pedig ott van az európai szolidaritás problémája. Vajon tényleg érdemes hagyni azt, hogy a görögök a múltbeli rossz döntéseik miatt kiszaladjanak az európai projekt keretein belül? Vajon ér annyit a potenciális veszteség elkerülése, amilyen bajokat a „grexit” hozna magával? Merthogy a grexit nem lenne csak egy puszta görög távozás, egyben az európai projekt megtorpanását, az eddigi gyarapodó trend megfordulását jelentené. Nem lepne meg, ha a brexit – a brit távozás – is követné adott esetben.

A görög válság tehát komplex, és a fenti szempontok még ki sem merítették a lehetséges összeset. Gazdaságpolitika, reálpolitika, pártpolitika, legitimitási kérdések, európai integráció találkoznak egymással a boncasztalon. A végeredmény a görög népszavazás és az oxi (nem) után sem előrelátható, de azt már ma is érdemes kimondani: a két nem csupán – sőt nem elsősorban az! –, hogy azok a mítosz szerinti „lusta dög” görögök visszafizetik-e a tartozásaikat.

Címkék: görög adósság