Vallás, szabadság

Ardamica Zorán | 2015. július 25. - 10:52 | Vélemény

Csak megjegyezném, hogy Robert Fico elvtárs, aki a szlovákiai (szlovák...) keresztény egyházak nagy barátja mindenféle választások és népszavazások előtt, meg amikor még jól jön neki, persze, lábbal tiporja az alkotmányt. És a keresztény egyházak egyes tanait. Is.

Az alkotmány szerint Szlovákiában ugyanis – nagyon helyesen – vallásszabadság van. A kereszténység pedig többek között a szeretetre épül.

Amikor Fico kiköti, hogy országunk az olasz és a görög táborokból 100 szíriai keresztény menekültet válogat ki megsegítés céljából, mindkét szemem sír. Az egyik azért – erről Fico kivételesen nem tehet –, hogy Magyarország egyetlen menekültet sem fogad be. (No, ez is csak Orbán demagógiája, mert azért vannak szabályok és törvények, s ezek értelmében igenis befogad majd párat, mert kénytelen lesz, csak éppen nem dicsekszik majd ezzel...) A másik pedig azért, mert – bár örülni kellene e segítőkészségnek – ez nem segítőkészség, hanem kényszerű, fogcsikorgató politikai kompromisszum a „kisebb rossz” érdekében. Ahol a migránsok és/vagy menekültek (a fogalmak legújabb összemosásáról a közbeszédben nagyrészt a Fico és Orbán típusú demagógok tehetnek) a rossz, még ha olykor kisebb is lehet az épp „fenyegetőnél”...

Szóval innentől megette a fene a hangoztatott kereszténységet alkotmányostul. A szeresd felebarátodat-ból marad valami segíts felebarátodnak, ha már nincs más lehetőséged, mert leégne a bőr a pofádról a többiek előtt...

Ráadásul válogasd is meg a felebarátaidat. Aszerint, hogy fele-e vagy sem (ti. másik fele...). Pl. netán félvér-e legalább. Mert esetleg majd a nemzeti szurkolók beléjük kötnek, és az sokba kerül a rendőrségnek, jobb lenne, ha fehérek lennének. De legalább majdnem fehérek, valami olyan közel-keleti fajta, mintha csak napozott volna, az még elmegy, max lecigányozzák, viszont minimum ne legyen már fekete afrikai. Mert azon jobban látszik, hogy izé, hogy nem teljesen felebarát. És a szíriaiak talán nem is annyira csórók, szóval jobban tudnak integrálódni. Amin Fico minden esetben, kivétel nélkül – és ezt mi, szlovákiai nemzeti és nem nemzeti kisebbségek tökéletesen megtanultuk már – a totális asszimilálódást érti. A fekete pedig nem fakul ki, a mindenségit neki... Így esik a választás a szíriai felebarátokra.

Azaz pontosabban közülük is azokra, akik keresztények. Mert ugye, a keresztény felebarát, az inkább felebarát, tehát több mint fele(értsd 50%+)felebarát, mint a nem keresztény. Ki is vonhatná kétségbe? Jókeresztény emberke – nem amolyan lázadó püspök meg nonkonform, de legalábbis szokatlanul spontán pápa – bizonyára nem tenne ilyet... Vagy ha igen, majd jól ki lesz prédikálva vasárnap, oszt kész...

Úgyhogy mondhat az alkotmány, amit csak akar – persze, azt mondja, amit Mečiarék beleírtak és Fico elvtársaival (felebarátaival?) akkor és azóta el-elfogadtak –, az mindegy! Most épp helyzet van, nem is akárminő. Hanem megint olyan, amikor Brüsszelből megmondanák, de ha Szlovákiába jössz, nem mondhatod meg teljesen nyugodt szívvel, amit meg szeretnél mondani.

Mert itt olyan a szabadság. Olyan válogatós, listázós. Meg a vallásszabadság is. Meg a testvériség. Az egyenlőségről – főleg egy ilyen nemszociálisan szociális, nemannyirademokrata „szociáldemokrata” kormánynál (ne felejtsük: a legnagyobb szociáldemokrata szerint nincs alternatívája!) pedig aztán ne is beszéljünk.

Mert ha nem beszélünk, könnyebb integrálódni. És akkor már felebarát lehetsz. De csak ha vigyázol. És olyan leszel, mint ő.

De szerintem inkább ne legyél olyan. Vagy ha akarsz legyél, de mindenesetre te döntsd el, ne hagyd, hogy valami hivatalnok válogasson ki téged valamilyennek. Főleg, ha épp nem is vagy menekült.

Mert őket bizony válogatni fogják. Majdnem úgy, mint ott, ahonnan menekülnek. Csak épp nem gránáttal és golyószóróval. De nekik ugyebár már az is valami, örüljenek hát, elvégre mi itt civilizált európaiak vagyunk, nem holmi barbárok. Azért menekülnek épp hozzánk, a szabadságba, egyenlőségbe, testvériségbe, és főleg a szeretetbe.

Utána meg remélhetőleg minél hamarabb még tovább, Németország felé... Adná az Úr, kedves keresztény elvtársaim, ugye?