Nyolcan maradtak talpon
A legújabb szlovákiai közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az elmúlt több mint két év fokozatos bővülése és osztódása után stabilizálódni látszik az a mezőny, akik valós eséllyel szállhatnak harcba a 2016-os parlamenti választásokon. Jelenleg úgy néz ki, nyolc olyan formáció van, amely átlépheti a bekerüléshez szükséges százalékos határt, a többiek esélye szertefoszlani látszik.
Szinte biztosan a vonal alatt maradnak azok a 2014 után megjelenő kis pártok, amelyek mostanság is a figyelemfelhívásra koncentrálnak óriásplakát-kampányaikkal. Sőt, az Egyszerű Emberekre „ráakaszkodó” NOVA-n kívül csak egyetlen pártnak, a köztársasági elnöki kampánnyal megtámogatott Sieťnek sikerült igazán nyerő pozícióba hozni magát, ők viszont gyakorlatilag biztosan bejutnak majd. De egyre halványabb esélye van például a TIP-nek (talán gyenge kampányának, vagy a személyiségek hiányának köszönhetően), a SKOK-nak (akik egy szűk liberális középréteget próbálnak megszólítani egy viszonylag ismeretlen vezérrel) és a Šancának (utóbbiak kulcsszava, a szakértőiség jelenleg nem látszik elégnek egy komolyabb eredmény eléréséhez). De vonal alatt marad majd a „régi motorosok” némelyike is – ezek közül a legfontosabb az SDKÚ, amely hiába van most az utcákon plakátkampánnyal, Pavol Frešo kamikáze-vezénylete mellett aligha lépi át a három százalékot, nem hogy az ötöt. De ma nem sok esélye látszódik a Kotleba-féle ĽSNS-nek sem, akik ugyan biztosan készülnek egy nagyobb kampányhajrával, de azt nagyon mélyről indítják majd. És persze ott vannak a kommunisták és a zöldek is; ezek ma nem komolyan vehető pártok.
A „veszélyzónában”, a bekerülési határ körül két-három párt van. Kettő biztosan: az egyik az euroszkeptikus SaS, a másik pedig az MKP. Mindkét párt tartósan a vonalon van, mindkettő inkább alatta, mint felette. Ezért nem is meglepő az, hogy a két párt komolyan átgondolta a közös indulás lehetőségét, végül elvetve azt – maradjunk annyiban, hogy a dolog így első ránézésre sem lett volna jó ötlet, sokadikra meg még annyira sem. A SaS és az MKP egyaránt „terhelt” mandátumokat tenne hozzá parlamenti jelenlétével a jobboldal erejéhez, előbbi múltja és dogmatikus politikája, utóbbi imázsa és etnikai politizálásának árnyalata miatt. Mindkét pártnak nagyot kell majd alakítania ahhoz, hogy a kemény konkurenciában a hátralévő alig több, mint fél évben sikerüljön megugorni az öt százalékos határt.
A harmadik veszélyzónában lévő párt az SNS, amely ugyan ma magabiztosnak tűnő számokat produkál (7-8 százalék), azonban ezek a választók még nem szilárdultak meg, mozgathatóak, elolvadhatnak. Ha például Danko pártelnökről kiderülne valami komolyabb disznóság – és mivel egy ideje már politizál, ez nem is elképzelhetetlen –, a százalékok olyan gyorsan el is tűnhetnek, mint ahogy most megjelentek. A párt szavazói egyébként manapság zömében már nem észak-szlovákiai népnemzeti választók, hanem egykori Smer-szavazók, akik mára kiábrándultak a szociális biztonság ígéreteiből de nem sikerült beleszeretniük a széttöredezett jobboldalba sem.
Már ma szinte biztosnak tűnik öt párt jelenléte a parlamentben. Ezek közül négy jobboldali. A hármas koalíció lehetőségét és potenciálját fontolgató Sieť – Híd – KDH trió között ugyan adódik lehetőség a támogatók átcsoportosulására, és talán megszólíthatnak néhány jelenleg bizonytalan szavazót is (elsősorban az SDKÚ régi táborából), nagyobb negatív sokk híján a parlamenti bejutásnak szinte biztosan meg kellene lennie mindhárom esetben. Ők képezhetik a választások utáni jobboldal – reményeik szerint kormány, a jelenlegi adatok szerint inkább ellenzék – magját.
A negyedik jobboldali párt az Egyszerű Embereké, akik szintén csaknem biztosan ott lesznek majd. A kérdés csak az, hogy maguk teszik-e majd mindezt, vagy kitart a NOVÁ-val most megkötött együttműködés a végéig. A koalíciókra ugyanis hét százalékos bejutási küszöb vonatkozik, ehhez most veszélyesen közel került a két párt közös listája, a Focusnál alig meghaladva a nyolc százalékot. Ha Igor Matovič úgy látja majd, hogy a NOVA és a koalíciós százalékhatár veszélyes kombinációt jelentenek, akkor ne legyenek kétségeink: lépni fog.
A Smer pedig a Smer, náluk a kérdés az, hogy meglesz-e a három X. Afelett nagyon nehezen lesznek kihagyhatóak a kormányzásból, bár a többi párt közötti százalékos eloszlás (kieső pártok, potenciális koalíciók) erre jelentős mértékben kihathat majd.
Így állunk most – bár a vége még messze, a főszereplők talán már látszanak. Nem leírva a többi párt esélyeit, a ma három százalék alatt lévőknek nagyon nehéz lesz majd a hajrá. De az igazi harc csak októberben kezdődik majd.
