Lipcsey példamutató számvetése

A ven­dég­köny­vek­ben mind­há­rom he­lyen sza­po­rod­nak a láto­ga­tói alá­í­rá­sok, gra­tu­lá­ci­ók. A Ver­mes-vil­lá­ban Ga­ál Der­zsi Il­di­kó, aki nyár óta ve­zetője a Kor­társ Ma­gyar Ga­lé­ri­á­nak, már is­ko­lá­sok cso­por­tos lá­to­ga­tá­sá­nak is örül­he­tett. A képzőművé­szet sze­rel­me­sei per­sze mind a há­rom hely­színt be­jár­ják. Hi­szen szem­be­sül­ni Lip­csey ko­ráb­bi al­ko­tói kor­sza­ka­i­nak emb­le­ma­ti­kus al­ko­tá­sa­i­val – nem min­den­nap ada­tik meg. Most igen.   
Már más­fél he­te is a művé­szet­ked­velő kö­zön­ség és a pá­lya­tár­sak rit­kán lát­ha­tó ér­deklődé­se kí­sér­te ver­ni­százst. Me­lyet egy ked­ves fa­mi­li­á­ris moz­za­nat ve­zett be, hi­szen Bar­tók Zon­go­ra­szo­ná­tá­já­nak első té­te­lét ma­ga a ki­ál­lí­tó művész fe­le­sé­ge, Lip­csey Il­di­kó ze­ne­ta­nár ad­ta elő. Tár­lat­nyi­tó mél­ta­tá­sá­ban az­tán Lós­ka La­jos bu­da­pes­ti művé­szet­tör­té­nész el­mond­ta, hogy ha va­la­ki­nek fon­tos lel­tárt ké­szí­te­nie, vissza­néz­nie ar­ra, amit ed­dig te­rem­tett, lét­re­ho­zott, ak­kor az olyan öt­ven kö­rü­li, ter­mé­keny szob­rász­nak, mint Lip­csey, kü­lö­nö­sen ér­de­mes. Há­rom év­ti­ze­des al­ko­tói pá­lyá­ját kö­zel 200 fa-, bronz- és kőszo­bor, szám­ta­lan köz­té­ri mun­ka és szo­bor­rajz fém­jel­zi. Ezért van az, hogy e te­kin­télyt pa­ran­cso­ló életműből a szerző ál­tal ki­vá­lasz­tott min­tegy 170 al­ko­tás kö­zül csak a le­gú­jab­bak­nak ju­tott hely a Ver­mes-vil­lá­ban. A ko­rai fi­gu­rá­lis műve­ket az Art-Ma Ga­lé­ri­á­ban tíz na­pon át, a későbbi al­ko­tói kor­szak vas-kő-fa kom­bi­ná­ci­ó­já­val ké­szült na­gyobb mé­retű al­ko­tá­sa­it pe­dig a Csal­ló­közi Mú­ze­um ki­ál­lí­tá­si csar­no­ká­ban ok­tó­ber 10-ig te­kint­he­tik meg az érdek-lődők. – Szá­mom­ra a leg­na­gyobb meg­le­pe­tést Lip­csey 16 va­do­na­túj, vi­asz­ve­szej­té­ses el­já­rás­sal ké­szült, egy­szer­re mí­tosz­hor­do­zó és szer­ke­ze­tes, vi­tor­lá­ra, pi­ra­mis­ta em­lé­kez­tető bronz kisp­lasz­ti­kái okoz­ták – mond­ta mél­ta­tá­sá­ban töb­bek kö­zött Lós­ka. – Ezek a szob­rok új minősé­get hoz­nak, mé­gis szer­ve­sen kap­cso­lód­nak az életműhöz, hi­szen for­ma­vi­lá­guk a rács­szer­ke­ze­tes akác­fap­lasz­ti­kák­hoz köt­hető. Úgy ér­zem, ezek a könnyed, ke­cses, szé­pen pa­ti­ná­zott kis bron­zok új utat je­len­te­nek Lip­csey művé­sze­té­ben. Aki je­len­le­gi ret­ros­pek­tív ki­ál­lí­tá­sá­val szám­ve­tést ké­szí­tett, ami pél­da­mu­ta­tó­an si­ke­rült ne­ki. Sőt, úgy gon­do­lom, hogy kis bron­za­i­val már ki­je­löl­te a kö­vet­kező har­minc éves pe­ri­ó­du­sá­nak első ál­lo­má­sát is – be­szélt lel­ke­sen Lós­ka a le­g-ú­jabb Lip­csey mun­kák­ról, me­lye­ket ok­tó­ber 13-ig a KMG eme­le­ti, Lu­zsic­za La­jos­ról el­ne­ve­zett ter­mé­ben ke­res­se­nek az ér­deklődők.    (be­reck)