Okleveles pártalapítók

2008. június 3. - 10:34 | Régió
Az egyik in­ter­ne­tes hír­por­tá­lon ol­vas­ha­tó, hogy má­jus 23-án bensősé­ges ün­nep­ség kö­ze­pet­te em­lék­la­po­kat osz­tot­tak az MKP ko­má­ro­mi he­lyi szer­ve­ze­te taggyűlé­sén az MKP me­ga­la­ku­lá­sá­nak 10. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból. A hí­ra­dás­ból meg­tud­juk azt is, hogy min­den­ki ott volt, aki nem szá­mít. Az ese­mény – amely­nek em­lé­két az ok­le­ve­lek őriz­ni hi­va­tot­tak – már rég volt, mé­gis jó­nak lá­tom fe­le­le­ve­ní­te­ni az ak­ko­ri ese­mé­nye­ket.


1997 ta­va­szán vált egyér­telművé, hogy a Mečiar–Slo­ta–Lup­ták-trió al­kot­ta kor­mány­ko­a­lí­ció meg­vál­toz­tat­ja a vá­lasz­tá­si tör­vényt, ami a ma­gyar pár­tok eset­le­ges ko­a­lí­ci­ó­ja szá­má­ra az elér­he­tet­len 15 szá­za­lé­kos par­la­men­ti kü­szö­böt je­len­tett vol­na. (Az omi­nó­zus tör­vényt azu­tán 1998. má­jus 21-én fo­gad­ta el a par­la­ment.) El­len­lé­pés­ként a le­gegy­szerűbb me­gol­dást az egy párt­ba va­ló tö­mö­rü­lés je­len­tet­te. A fe­la­dat nem tűnt egy­szerűnek, hi­szen a há­rom ma­gyar párt kö­zött nem volt ép­pen­ség­gel felhőtlen vi­szony.


Az egye­sü­lé­si fo­lya­ma­tot Du­na­szer­da­he­lyen Vi­lá­gi Osz­kár, Ba­rak Lász­ló és Mé­szá­ros La­jos kez­de­mé­nyez­te az Együt­té­lés p. m. he­lyi ve­zetőivel együtt, majd csat­la­koz­tam én is hoz­zá­juk Ko­má­rom­ból, mint az MPP já­rá­si el­nö­ke. Eköz­ben szem­be kel­lett sze­gül­nünk az MPP or­szá­gos ve­zetősé­ge je­lentős ré­szé­vel (A. Nagy Lász­ló­val az élen), akik nem néz­ték jó szem­mel ez irá­nyú ügy­kö­dé­sün­ket.
Ko­má­rom­ban kezd­tük meg a part­ne­rek pu­hí­tá­sát, elsőként Bölcs Jó­zsef, az Együt­té­lés já­rá­si el­nö­ke, majd Kiss Mi­hály (Cse­ma­dok) haj­lott az egye­sü­lés fe­lé. Két he­ti rend­sze­res­ség­gel össze­jö­ve­te­le­ket tar­tott a ko­má­ro­mi MPP és az Együt­té­lés Nagy­ke­szin, ahol a já­rá­si alap­szer­ve­ze­tek el­nö­ke­it győztük meg a lé­pés szük­sé­ges­sé­géről.


Eköz­ben Du­na­szer­da­he­lyen Ba­ra­kék meg­fo­gal­maz­ták a „Vész­hely­zet­ben egy­sé­get” me­mo­ran­du­mot, ame­lyet egy­re töb­ben ír­tak alá. A ko­a­lí­ció meg­kö­té­sé­nek leg­na­gyobb gát­ja mind­vé­gig az MKDM volt (Nagy Gé­za já­rá­si el­nök­kel az élen), ugya­nis Bu­gár Bé­la uta­sí­tá­sá­ra tilt­va volt an­nak alá­í­rá­sa. Vé­gül a nagy­ke­szi ta­lál­ko­zó­kon meg­fo­gal­ma­zott fel­hí­vá­sok és a köz­vé­le­mény nyo­má­sá­ra (Cse­ma­dok, Ér­tel­mi­sé­gi Fó­rum, ame­lye­ket fo­lya­ma­to­san mo­bi­li­zál­tunk) be­ad­ták a de­re­ku­kat.


Az or­szág­ban elsőként 1997. ok­tó­ber 14-én si­ke­rült ko­a­lí­ci­ós szerződést köt­ni az MKDM, Együt­té­lés és az MPP ko­má­ro­mi já­rá­si el­nö­ke­i­nek, amely szerződés tel­jes szö­ve­gét meg­je­len­tet­tük a Ko­má­ro­mi La­pok 2007. nov. 7-i szá­má­ban. Az MKP me­ga­la­ku­lá­sá­nak 10. év­for­du­ló­ján em­lék­la­pot Nagy Gé­za (MKDM), Hor­váth La­jos (MPP), Sza­káll Im­re (Együt­té­lés) és Mác­za Mi­hály (Együt­té­lés) kap­tak,
akik in­kább csak részt­vevői és külső szem­lélői vol­tak az ak­ko­ri ese­mé­nyek­nek.


A sors iró­ni­á­ja, hogy Be­ré­nyi Jó­zsef a nagy­ke­szi há­rom­pár­ti já­rá­si ta­lál­ko­zó­kon nem vett részt. Óva­to­san ki­várt, s csak a le­g-u­tol­só össze­jö­ve­tel­nek a vé­gé­re fu­tott be, min­tegy tá­jé­ko­zód­ni, hogy vé­gül is meg­köt­te­tett-e a szerződés vagy sem. A „vész­hely­zet­ben egy­sé­get” me­mo­ran­dum alá­í­rá­sá­tól pe­dig – amely­ben a há­rom párt ko­a­lí­ci­ó­ját sür­get­tük – me­re­ven el­zár­kó­zott. Most ő osz­tot­ta az em­lék­la­po­kat!
Ezt az em­lék­la­pot csak a tör­té­nel­mi hűség ked­vé­ért je­gyez­tem le, ko­ránt­sem azért, mert sé­rel­mez­ném az ok­le­vél el­ma­ra­dá­sát. Hi­á­nya, gon­do­lom, ba­rá­ta­im­nak sem okoz gon­dot.




Bödők Zsig­mond