Állatkínzás-e a libatömés?

2008. október 28. - 14:27 | Régió
PERED/NÁDSZEG/SZENTES/SLOVENSKÝ GROB -- Ha azt halljuk, hogy libamáj vagy hízottliba-sült, esetleg kacsapecsenye, akkor máris összefut a nyál a szánkban.

Gyermekkorunk is eszünkbe jut, amikor főleg a nagymama kora ősztől főtt kukoricával kezdte tömni a háztájiban nevelt szárnyasokat. Sokan sajnálkoztunk, de nem a nagymamán, hanem a tátogó állatokon, akik tehetetlenül tűrték a kényszertömést. Ám amikor a terített asztalra került a sült pecsenye vagy a zsírban barnálló libamáj, akkor belefeledkeztünk az étkezés és a különleges falatok gyönyöreibe.

Vita Európában

Újabban az Európai Unió tagországaiban, főleg Magyarországon nagy vitákat vált ki a kényszertömés, amelyet főleg a környezetvédők és az állatbarátok kínzásnak tartanak. Nemrég az Európa Tanács betiltotta a szárnyasok ilyen formájú hizlalását, ám Magyarország és Franciaország – a két legnagyobb libamájexportőr – tizenöt évnyi türelmi időt kapott a rendelkezés végrehajtására. Ugyanis Magyarország évente legalább 1800 tona hízott libamájat szállít külföldre, elsősorban Franciaországba, ahol az ínyencség egy részét elfogyasztják, jelentős mennyiséget azonban különböző eljárásokkal ízesítik, majd francia különlegességként „foie grass“ néven értékesítik odahaza és külföldön.
Szlovákiában az egykori Magyargurab (ma Slovenský Grob) nevezetes, libasültjei és libazsírral vagy libamájjal töltött különleges lángosai (lokše) révén. A kétezer lélekszámú településen huszonhárom, libalakomát kínáló étterem működik, amelyekben egyszerre 1400 vendéget tudnak fogadni. A szeptembertől karácsonyig tartó főidényben tavaly hatvanezer vendég fordult meg, majdnem fele külföldről. Összesen 15 ezer sült libát, hat tonna libamájat fogyasztottak el, s ezt a mennyiséget 420 hektoliter borral és 60 hektoliter pálinkával öblítették le. A vendéglők főleg a hétvégeken és esténként foglaltak, pedig az áraik elég borsosak. A tehetős hazai és külföldi vendégekhez igazodnak. Érdekességnek számít, hogy a libákat nem helyben tenyésztik, hanem főleg Nádszegről, Peredről, Tósnyárasdról és több más dél-szlovákiai farmról és magángazdától szerzik be. Minőségükkel nagyon elégedettek a vendéglősök.

A  Négy Mancs érvei

Nemrég a magyarországi Négy Mancs Alapítvány okozott hatalmas vihart, mert német nyelvű honlapjára feltette a szentesi Hungerit céget, mert hizlalt baromfit dolgoz fel és exportál. Ezután elsősorban Németországban lemondták a nagy magyar cég további szállítmányait. Emiatt az elmúlt hónapban kétszáz alkalmazottat elbocsátottak, s a beszállítóktól sem veszik át a hizlalt szárnyasokat. A céget ezután ugyan levették a tiltólistáról, ám a termelése jelentősen visszaesett. Több ezren maradtak munka és további megrendelések nélkül. Emiatt nagy volt a felzúdulás, s legalább ekkora vita lángolt fel arról, hogy valóban állatkínzás-e a tömés.

Az állatbarátok egyértelműen azt állítják, hogy igen, mert a szerencsétlen szárnyas tömés közben szenved, és stresszhatásnak is ki van téve. Ezt hangoztatta megkeresésünkre Romana Filkusová, az Állatbarátok Nemzetközi Szövetsége szlovákiai szervezetének a szóvivője is, aki szerint tömés közben sérülhet a nyelőcső, emiatt fertőző betegségek is felléphetnek. „Ez a tevékenység ellentmond a szárnyasok természetes életkörülményeinek, ráadásul a megnagyobbodott máj más szerveket veszélyeztet, emiatt akár meg is fulladhatnak az állatok, amelyek olykor már járni is alig tudnak fájdalmaik miatt“ – tette hozzá. Ivo Pekar, a Szlovákiai Állategészségügyi és Élelmiszer-ipari Felügyelet (Štátna veterinárna a potravinová správa) munkatársa szerint a szárnyasok tenyésztésével nem foglalkoznak részletesen a szlovákiai törvények. Ugyanakkor, ha valaki állatkínzás miatt feljelentést tenne, az esetet kivizsgálnák, de ilyesmi még nem fordult elő.

Meglepő álláspont

A vita elsősorban Magyarországon heves. Az ottani állatorvosi kamara és a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara részletes anatómiai, élettani és etológiai vizsgálatokat végzett annak tisztázására, hogy a libatömés valódi állatvédelmi probléma-e. Dr. Gönczi Gábor, a kamara elnöke a minap ismertette a kutatások eredményeit.

Az állatorvosok egyértelműen bebizonyították, hogy a szakszerű libatömés nem okoz fájdalmat a libáknak. A tömött és nem tömött liba összehasonlító bonctani vizsgálatával megállapították, hogy a tömőcső egészségkárosodást nem okoz. A „kényszertömés“ kifejezést hangulatkeltőnek és félrevezetőnek tartják a szakemberek. A tömés fájdalommentességét támasztja alá az is, hogy azt megelőzően az állat nem fél, nem mutat menekülési reakciókat.

A liba vagy kacsa nyitott csőrén át a táplálék akadálytalanul jut a nyelőcsőbe, elsősorban a lágy szájpadlás hiánya miatt. A tömés során az állat testhelyzete, a tömőcső hossza és a rövid bejuttatási idő is azt a célt szolgálja, hogy a légutakba ne jusson takarmány. A tömés csak másodpercekig tart, ami az állatok számára legfeljebb enyhén zavaró körülmény, különösebb jelentőséggel nem bír. A tömés miatt megnagyobbodott máj sem jelent szerinte szenvedést sem a libának, sem a kcsának, amit a testtartás bizonyít. A tömés során a májban lerakódott zsír normál tartás esetén – a tömés elhagyásakor – eltűnik, az állat ezt hasznosítja – hangoztatta.

Hungarikum?

A szópárbajt legszellemesebben Winkler Róbert, az Index hírportál szakértője foglalta össze: Ha valaki követte a Négy Mancs kontra Libatömők vitát, akkor összesen három állítást figyelhetett meg.
Négy Mancs: a libatömés állatkínzás.

Libatömők 1.: (milliárdos) pénzt hoz a libatömés.

Libatömők 2.: a libatömés hungarikum.

A Libatömők egy szóval sem állították, hogy nem lenne állatkínzás a tömés, hiszen ki tudná náluk jobban, hogy a liba a természetben nem hal éhen, illetve egyébként, házi tartásban sem hal éhen, hiszen eszik, amennyit kíván, amennyi kell neki. Tömni azért kell, hogy kórosan megnagyobbodjon a mája, ami, ha elvágtuk a liba torkát, felhasítottuk a testét, kiszedtük a megnagyobbodott belsőséget, milliárdos bevételt hoz. Az meg, hogy valami pénzt hoz, ugye, etikai szempontból nem teljesen acélos érv. Eszmefuttatását igy fejezi be: „Tömjük hát a libát, bánom is én, virágozzék az ágazat, forduljanak termőre a munkahelyek, éljenek örökké a hungarikumok. Csak ne hazudozzunk már akkora képtelenségeket, hogy az állatnak ez nem rossz. Naná, majd jó...“

Végkövetkeztetése még valamivel több mint egy évtizedig lehet érvényes. Aztán életbe lép az Európa Tanács tiltó rendelete Magyarországon, Franciaroszágban és minden uniós tagországban. Ha csak meg nem fúrják, mint sokáig a dohány- és a szeszreklámot tiltó határozatot...

–elba, –y-f, index