Bősről a Kanári-szigetekre

2008. december 23. - 10:54 | Régió
Tizennegyedszer indult a Kanári-szigetekre. Évek óta ott tölti a karácsonyi és a húsvéti ünnepeket. Úgy hozta a sors, hogy ott van együtt Bősi Szabó László családja.

Ahogy érkezik a helyi községházára, mindenki köszön neki. Ami nem csoda, hiszen Bősi Szabó László immár harminchárom éve tanít Bősön. Ezen kívül idehaza, Magyarországon, s főleg a Duna Televíziónak köszönhetően a világ magyarságának körében is népszerű magyarnóta-énekes. Több mint három évtizede csallóközi, mégis megőrizte ízes palóc kiejtését. "Szeretem a lakóhelyem, ezért is vettem fel a Bősi művésznevet, de a szülőföld azért ott él bennem és beszédemben is" – mondja kissé elmerengve.

Máris felteszem neki azt a kérdést, amelyről már találkozásunk előtt morfondíroztam magamban.Hogy jön össze a ridegnek tetsző matematika a magyarnótával, s mindkettő a testneveléssel?

Elmosolyodik: "Nincs ebben semmi különös. Odahaza, Tornalján főleg az édesapám és a nagymamám nagyon jó énekes volt.De abban az időben nemcsak ők, hanem mások is sokkal többet daloltak, mint a mai nemzedékek. Nem volt tévé, ezért nemcsak a földeken és egyéb munka közben, hanem családi ünnepségeken rágyújtottak a nótákra, amelyek közül többet máig énekelek. A matek, is kisgyermek korom óta érdekelt. Csak a kívülállónak tűnik úgy, hogy ez a tantárgy száraz, pedig egyáltalán nem! Csodás világ ez is. Főleg most, hogy az informatikával gazdagodott. Tornászni, futni meg az én koromban minden gyerkőc szeretett. Én főleg a dobószámokat kedveltem, súlyt lökni, diszkoszt vetni, néha még gerelyt is hajítottam. Igy aztán szinte magától értetődőnek tűnt, hogy 1972-ben matek-testnevelés szakra jelentkeztem, a nyitrai pedagógiai főiskolára."

Miként került Tornaljáról, Nyitrán át Bősre? - faggatom tovább.

Újabb széles mosoly: "Nem hiába tartja az ismert mondás, hogy minden mögött keresd a nőt.Velem is ez történt. A nyitrai felvételi vizsgán ismertem meg későbbi feleségemet. Méghozzá úgy, hogy otthon felejtettem a körzőt, és ő adta nekem kölcsön. Aztán komolyra fordult az ismeretség, s mivel ő doborgazi volt, 1976-ban frissdiplomásként Bősre kerültünk, egyébként ő is matek-torna szakos pedagógus. Gyermekkoromban nem is hallottam erről a nagyközségről, amely azóta a szívemhez nőtt..."

...ahol aztán nótaénesként is ismertté vált – fűzöm tovább az emlékezés fonalát.

"A kezdetek ezen a téren is Nyitrához fűződnek, ahol kezdetben társaimnak énekelgettem. Aztán valaki elmondta Révész Bertalan tanár úrnak, hogy van itt egy jótorkú fiatalember, aki még Erkel Ferenc Hazám, hazám című áriáját is ismeri. Ő nem nagyon hitte el, ezért behívott a tanári szobájába, s  azt mondta, hogy no, fiam, akkor halljuk azt a művet.  Amikor befejeztem, könnyes szemmel átölelt. Nem sokkal ezután, később aztán többször is elénekeltem a nyitrai magyar bálon, s más rendezvényen is. Egyébként ez a gyönyörű alkotás végigkíséri eddigi életem, mert tavaly decemberben ezzel nyitottam meg Budapesten a Magyarok III. Világbálját. De amíg idáig eljutottam, sok víz folyt le a Dunán. Fiatal pedagógusként Bősön is folytattam a nótázást, egyre inkább nem amatőr szinten. Budapesten először Tarnai Kiss Lászlónál tanultam, a legutóbb években pedig Bihari Tóth Zsuzsanna foglalkozik velem, havonta legalább egyszer. Nekik köszönhetően 1998-ben aranykoszorús előadó lettem, magyarnóta és operett kategóriában hivatalos működési engedélyt szereztem. Sosem felejtem, mennyire jólesett, s mekkora bátorítást, morális erőt jelentett számomra, hogy a minősítő meghallgatáson a bősi önkormányzat vezetői és más helybeli barátom, ismerősöm is ott szorított értem a nézőtéren."

További lépcsőfok a Magyarnóta-kedvelők Klubjának megalapítása volt 2001 novemberében, aminek nagy volt a visszhangja – idézem fel a félmúltat.

Mintha önmagában visszaidézné a történteket, mert csak rövid szünet után válaszol:

"Sokan akadnak, akik fanyalognak a magyarnóta hallatán, a fiatalok közül már nem is sokan kedvelik. Mi azonban úgy hisszük, hogy ez a műfaj is sok értéket őriz, s úgy hozzátartozik a magyar kultúrához, mint a gulyás, a tokaji bor és egyéb unicum. A magyarnóta társunk örömben, bánatban, gondban, ezért nem szabadna kivesznie. Dóka Zsuzsával, Kosáry Judittal és másokkal ezért hoztuk létre az említett klubot, amely fiatal tehetségek felkarolásával is foglalkozik. Növendékeim, gimnazista fiúk is járnak hozzánk, ismerkednek a magyarnóta gyönyörú világával. Évente bált és egyéb rendezvényeket is szervezünk, szerepelni is eljárunk. Most éppen Nagyszombatba készülünk, ahol szlovák népdalokat és mulatókat énekelünk majd egy születésnapi ünnepségen.

Napi és hétvégi időbeosztásáról is faggatom, hiszen nem lehet egyszerű az egyeztetés – mondom neki.

Azonnal rábólint: "Tornát már nem tanítok, viszont átlagosan napi öt matekórám van, ezekre alaposan fel kell készülni. Sok felmérőt is iratok, ezért nem kevés időt emészt fel a javítás. Általában a délelőtti tanítás után, a délutánjaimat a felkészülésre és a javításra szánom, kora estéken pedig új nótaszövegeket tanulok, gyakorlok, mert széles a repertoárom: népdaloktól, a magyarnótán, az operetteken, a slágereken át a népszerű operaáriákig terjed. Hétvégeken pedig fellépéseim vannak. Tavasztól kora őszig főleg a falunapokon, ilyenkor nyugdíjas délutánokon és egyéb közösségi rendezvényeken szerepelek, szerte Dél-Szlovákiában,  de egyre gyakrabban magyarországi településeken is. Nagyon jó érzés tapasztalni, mennyien kérnek engem a Duna Televízió Kívánságkosarában, s annak is nagyon örülök, hogy már a jövő évi fellépéseimet jegyző naptáram is egyre több a már lekötött fellépés."

Ilyen tempó mellett mikor jut idő a családra, az asszonyra?

Kissé elkomorodik a tekintete: "Két felnőtt gyermekem van, a Laci harmincegy, Hajnalka huszonnyolc. Van már egyéves unokám is, a Lacika. Csak az a gond, hogy nagyon távol, a Kanári-szigeteken, Tenerifében, ahogy világszerte mondják, az örök tavasz hazájában élnek. Igy aztán kettecskén éldegélünk idehaza, a feleségem eljár velem a fellépéseinkre, ő a ruhatáros, a repertoár összeállításában is segít – közli kissé szomorkásan."

Mikor és miként kerültek olyan messzire a gyermekei?

"Laci fiam kiváló matikus volt, országos versenyeket nyert idehaza, aztán Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult. Harmadéves volt, amikor nyáron kiment egy hónapra Spanyolország legdélibb tartományába. Annyira megtetszett neki a táj és a munka, hogy ottmaradt. Programszervező egy nagy utazási irodánál. Leányom elvégezte a nyitrai főiskolát, egy évet tanított Bősön, aztán három évvel ezelőtt ő is elment a bátyja után, aki most a főnöke, mert egy cégnél dolgoznak. Fiamnak budapesti felesége, Hajnalkának a Komárom melletti Szentpéterről származik az élettársa. A magyar gyökér tehát nem hal ki, csak éppen jó messze vannak újabb hajtásai..."

Végezetül a közelgő ünnepekről, karácsonyi és év végi programjáról kérdezem.

"Karácsony előtt indulunk a Kanári-szigetekre, amely már a második otthonom, hiszen tizennegyedszer leszek ott. Ahol családi körben ünnepelünk, s búcsúztatjuk majd az óesztendőt. Egyszerre várnak rám örömteljes napok és szomorú pillanatok. Boldog érzés lesz három hétig az unokámmal játszadozni, gagyogni, gyermekeimmel tölteni meghitt órákat. De aztán megint búcsúzkodni kell, nincs rosszabb érzés annál, mint két gyermeket és most már az unokát is otthagyni. méghozzá azzal a tudattal, hogy újra jó sokáig nem látom őket. Igaz, már a Skype rendszernek és az internetnek öszönhetően sokat beszélgethetünk. Jó dolog az is, hogy idehaza majd sok tennivaló, feladat vár rám az iskolában és a színpadokon. Miközben majd ismét a naptárt fürkészem, mikor jön el a húsvéti szünet, amikor terveink szerint újra a Kanári-szigetekre utazunk. Mert már évek óta előttünk is kitágult a világ. Feleségemmel együtt ilyen boldog és szomorkás körforgásban élünk..."

Szilvássy József