"Velem van az egész történelem“

Mikor határozta el, hogy levéltáros lesz?

Iskoláskoromtól fogva szerettem a történelmet. Rájöttem, hogy én tulajdonképpen a régi múltra vagyok kíváncsi. Tanítani viszont nem akartam, mert úgy éreztem, nincs hozzá tehetségem. Pályaválasztásra készülve az egyetemi kalauzt forgattam, és akkor döbbentem rá, hogy nekem tulajdonképpen a levéltári szakma volna „testhez álló“.

És bejöttek a számításai?

Igen, attól a pillanattól fogva tudatosan készültem a levéltári szakmára. Az egyetemen persze nyelveket is tanultunk – németet, latint, a szlovákok magyart --, gyakorlati kérdésekkel foglalkoztunk, továbbá földrajzból, jogból, történelmi segédtudományokból is bőséges ismeretanyaggal vérteztek föl bennünket oktatóink. 

Volt valaki a családban, aki „történészkedett“?

Nem, senki.

Mi volt az, ami megragadta őnt a szakmából? 

Főleg a gyakorlatok, melyeket a Szlovák Nemzeti Levéltárban teljesítettünk.

Kedvenc történelmi korszaka?

A XX. század. És nagy örömömre, a munkahelyemen is a XX. századdal foglalkozom, annak is második felével.

Ez nagyon ritka dolog a fiatal levéltárosoknál, hogy egy olyan közelmúltat kutatnak, amely tulajdonképpen az ő nagyszüleik, szüleik életének a része volt.

Talán azért, mert eléggé feldolgozatlan ez a korszak.

Szokta faggatni a nagyszüleit a történelemről, a városról, ahol felnőtt, vagy a család életéről?

Igazából nem. Nálunk a családban senki nem foglalkozik a történelemmel. Csak én magam untatom vele olykor-olykor a hozzátartozóimat.

Most, hogy a Fórumba került, milyen feladatokkal bízták meg Somorján? 

A Csemadok központi irattárát dolgozom föl, amely évekkel ezelőtt került a Fórumba. Az anyag egy része már korábban fel került a polcokra (kb. 20 százaléka), a nagyja munka azonban énrám vár.

Mit lehet róla elmondani a munkálatok jelenlegi stádiumában?

Kész az anyag a szervezeti struktúra szerint, kronológiai rendben. Feldolgoztam továbbá a kisebb szakbizottságok, továbbá a központi rendezvények (Gombaszög, Jókai Napok, Duna Menti Tavasz stb.),  a művészeti csoportok és a különféle fesztiválok anyagát. Pillanatnyilag a Csemadok 68-as dokumentumaival foglalkozom. Következő feladatként a Központi Bizottság, utána a járási bizottságok anyagai következnek.

Mennyire becsülhető fel mennyiségileg ez az anyag?

Előzetes becslésem szerint 40—50 méter, de ezt még ma pontosan nem tudom megmondani. Annyi biztos, 10—15 métert már bedobozoltunk.

Mikor válig kutathatóvá a Csemadok múltja?

Az anyag kutatható jelenleg is, levéltárunknak nincsenek különösebb megkötései. Két év alatt biztosan készek leszünk vele. De őszintén megvallom, nem nagyon tolakodnak a kutatók a Csemadok múltja iránt.

Túl közelinek tartják még ezt a múltat? Vagy ez a fajta történelem még nem értékelhető kellő távolságból?

A szlovák kutatók, ugye, nem nagyon jönnek, mert minden Csemadok-iratot magyar nyelven írtak. A szlovákiai magyar történészek meg sajnos nincsenek sokan. A magyarországiakat pedig  inkább „más“ szlovákiai témák érdeklik.

Publikálási tervei?

Valaki összegyűjtötte az 1950-es évekből származó propagandaanyagot. A Csemadok-fond szerves része. Terveim között szerepel, hogy bemutatom. Márt csak azért is, mert engem személy szerint a propagandatörténet nagyon érdekel.

Propagandatörténet? Mit takar ez a fogalom?

A propagandatörténet az egyetemen nem tartozott a kötelező tantárgyak közé, de én felvállaltam. A propagandaképeken – a középkortól napjainkig -- egyértelműen tettenérhető, hogyan látták és láttatták a világot körülöttünk a hatalmi erők. Nagyon érdekesek továbbá a filmek is, és a szórólapok. Persze ez már a XX. század, a tömegkommunikáció időszaka.

Miért éppen a XX. század. Tapasztalt történészek, levéltárosok közül sokan vallják, nem tudnak tőle kellő távolságba kerülni, bizonyos dolgokat ők maguk is meg- és átéltek. Ön számára, aki már inkább a XXI. század embere, mik azok a történelmi kontúrok, melyek megragadták?

Maga a hétköznapi történelem. Az, hogyan éltek az embrek 100 éve, 70 éve, 50 éve. Meg hát a „klasszikus“ témák, az I. és a II. világháború, és benne az ember maga.

Ön mint levéltáros, hogyan éli meg a hétköznapokat. A napi eseményekben benne érzi a zajló történelmet, és azonnal leltározni kezd a kronológia polcain?

Igen, valahogy úgy. Végül is a levéltáros dolga az, hogy dokumentáljon. Engem egyelőre a munkám maximálisan leköt. 

A laikus felfogása szerint a levéltári munka egyfajta bezártságot is jelent. A levéltáros bent él a polcrengetegben, a dobozok világában. Tulajdonképpen milyen belső életet él meg a levéltáros.

Nem érzem magam bezárva, és magányosnak sem. Végső soron a munkahelyemen velem van az egész történelem. 

Mennyire tud a levéltárosi szakma megfelelni a mai kor műszaki kihívásainak?

Ez bizony országfüggő. Szlovákia szerintem  valahol a középmezőnyben foglal helyet. A műszaki feltételek nálunk sajnos nem ideálisak. Világszerte folyik a digitalizáció, de idehaza „csupán“ a mikrofilmes rendszereknél tartunk. Elméletben, módszertanban viszont elég jól állunk.

Mi a helyzet a Fórum levéltári részlegében?

A levéltár a Fórum legfiatalab részlege. Az alapozó munkálatokat végezzük. Szívesen fogadjuk a családi hagyatékokat, az írók, művészek, jeles tanárok, ismert közéleti emberek hagyatékát, az egyházi és civil szervezetek iratanyagát.

Mit találhatnak az érdeklődők a Fórum polcain?

A levéltárunk fokozatosan gazdagodik. Amit már kész anyagként tudunk az érdeklődők figyelmébe ajánlani az a következő: Arany A. László, Győry Dezső, Ungváry Ferenc, Szalatnai Rezső,  Lőrincz Gyula, Gyönyör József,  Lipcsey Gyula és Lipcsey Irma egyéni hagyatéka, a Diákhálózat anyaga 2001-ig,a Szőttes iratanyaga, az MKP elődpártjainak dokumentumai, igaz, ezek még feldolgozatlanul, továbbá az Illyés Közalapítvány, Szabó Rezső, Varga Sándor, a volt MKP-s miniszterek iratai. Külön megemlíteném, hogy az elmúlt napokban került hozzánk Turczel Lajos gazdag hagyatéka – levelezése, kéziratai, könyvtára --, amely értékes forrása lehet a szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó kutatóknak. Gazdag a képeslap-, illetve a plakát-gyűjteményünk. Bőséges anyagunk van apró nyomtatványokból, konkrétan különböző meghívókból, katalógusokból, plakátokból, szórólapokból, műsorfüzetekből stb. 

Mi az, amit szívesen fogadnának a Fórumban a kivülállóktól, a támogatóktól?

Kérünk mindenkit, hogy küldjék meg intézményünk címére a helyi rendezvények alkalmából/alkalmával készülő kisnyomtatványokat, vagy a régi eseményekről rögzített amatőr felvételeket, feljegyzéseket, kéziratokat. És hát tisztelettel várjuk kutatni hozzánk a helytörténészeket, a községek krónikásait, a szemináriumi munkáikat, szakdolgozataikat készítő főiskolásokat. Egy szóval mindenkit, akit érdekel a (cseh)szlovákiai magyarság története, annak bármelyik korszaka 1918-tól napjainkig. Intézményünkben lehet fényképeket készíteni, fénymásolni, jegyzetelni, konzultálni.

Lelkes Vince