Van élet a kerekek között, mankók mögött, homályban és zajok közt is

2009. október 28. - 14:43 | Régió
DUNASZERDAHELY – Kedves, játékos és főként tanulságos programon vehettek részt szerda délelőtt az Egészségügyi Középiskola diákjai.

Az iskolanapon bemutatkozhattak a mozgás-, látás- és halláskárosultak szervezetei. A Látáskárosultak Szlovákiai Szervezetétől Ing. Németh Ferenc mesélt arról, milyen akadályokkal kell megküzdeniük nap mint nap az utcán, vagy egyes intézményekben, sorban álláskor. Molnár Ottó a Mozgássérültek Szlovákiai Szervezetétől vette át a szót, ő a kerekesszékesek és a mankóval élők életét igyekezett közelebb hozni a érdeklődve figyelő diákoknak, majd Szabó Zsanett mutatta be a Halláskárosultak Dunaszerdahelyi Alapszervezetét.

A megnyitóbeszédben az iskola képviselői elmondták, már három éve tervezték az iskolanap megszervezését, hogy az aktuális témákról a megszokottól kissé eltérő formában essen szó. Az esemény szlogenjeként az Együtt, másként jelmondatot határozták meg, szimbóluma pedig egy nyitott tenyér, közepén egy szívvel. "Mint jövőbeli egészségügyi dolgozók és emberek, szeretnénk más szemmel látni és átérezni azok világát, akiknek a teljes egészség nem adatott meg, és kénytelenek ezzel a ténnyel együtt élni" - állt a beszédben.

A hátrányos helyzetűek életének bemutatása után a diákok egy versenyen vehettek részt, játékos kis etűdökben élhették meg a mozgás-, látás- és hallássérültek mindennapi akadályait. AZ egyes osztályokból négyen kapcsolódhattak be a tanulságos megmérettetésbe. Első feladatként kipróbálták a kerekesszékkel történő mozgást, szlalomozást, valamint azt is, hogy mennyire nehéz belőle kiszállni és átülni egy székre. A verseny második elemeként egy ugyancsak mindennapos szituációt, az orvosi látogatást kellett elpróbálni, mankóval. De ha csak ilyen "egyszerű" lett volna?! A két mankó mellett a diák ugyanis még egy táskát vitt a vállán, egyet a kezében tartott. Már a közlekedés sem volt így egyszerű, hát még az "orvosi rendelő" ajtaján való kopogtatás, vagy az egészségügyi kártya előkeresése.

A látáskárosultak életébe három feladattal is belekóstolhattak. Vakvezető bot segítségével kellett megtenniük egy bizonyos távot, természetesen bekötött szemmel, érintve és kikerülve az egyes akadályokat. Második feladatként "mindennapi kenyerünket", az euróérméket kellett felismerni szimplán tapintással. Önmagunk ellátására szolgáló feladatként pedig bekötött szemmel kellett vizet tölteni egy pohárba. A halláskárosultak létét imitálóknak sem jutott egyszerű feladat, egy rövid történetet kellett jelbeszéddel továbbadniuk hallássérült társuknak. "Kézről kézre" adták tovább a mindennapos szituációból felépülő történeteket, láthatóan nagy élvezettel, és tehetséggel.

Török Mária tanárnő körbevezetett minket a versenyen, elmondta, a tornateremben Jarábik Imre elmeséli a diákoknak balesetének és azutáni felépülésének történetét, Bíró Szabolcsnak pedig maguk a diákok írtak egy dalt, amelyet közösen el is játszottak az egyik tanteremben.

Egy-egy alkalommal mindenkinek ki kellene próbálnia hasonló helyzeteket, hogy toleránsabban viselkedjünk embertársainkkal minden helyzetben. Bele tudjuk képzelni magunkat azokba a helyzetekbe, amelyeket mi "kisujjunkból" teljesítünk, nekik viszont kemény erőfeszítésükbe telik. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy ők is teljes életet szeretnének és igyekszenek élni, szorgalmasan látják el munkáikat, toleranciát és megfelelő hozzáállást várnak el, nem pedig sajnálatot.

-para-