Bajnai Gordon: Nem Budapestről kell diktálni a határon túli magyaroknak

Bajnai Gordonnal pénteki dunaszerdahelyi látogatása alkalmával beszélgettünk.

Említette, hogy találkozott Robert Ficoval a pénteki nap folyamán, korábban pedig januárban. Milyen hangulatúak a találkozóik, mióta már nem kormányfőként beszélnek?

Hát, ugye, egy nagyon nehéz évben voltunk kollégák, amikor a válság általános terhei mellet a két ország közötti viszonyt is nagyon terhelte egy súlyos kérdéscsomag – benne a nyelvtörvény ügyétől Sólyom László meghiúsult látogatásán át egy nagyon éleződő feszültség, amelyet végül, azt gondolom, hogy európai módon, közösen, ha nem is megoldani, de kezelni és csatornába terelni tudtunk. A Visegrádi Négyek miniszterelnökeként nagyon sok minden másban együttműködtünk, együttműködésre voltunk ítélve. Ezért van közöttünk egy régi, létező, nemcsak formális, hanem informális viszony, miközben persze mindkettőnknek a hazánk érdekeit kellett és kell képviselnünk. Ebből fakadóan régi ismerősök találkoztak egymással. Sok szempontból fél szavakból is értjük egymást, amikor politikáról, európai politikáról beszélünk egymással, és eléggé őszintén tudtunk és tudunk beszélni olyan ügyekről is, amelyek Magyarországot, Szlovákiát és az európai válságkezelést érintik.

Említette, hogy a magyar állampolgársági törvény kapcsán nem történhet visszalépés, vagyis jogokat nem vesznek vissza. Ha szabad így fogalmazni, akkor az annak ellentörvényeként megszületett szlovák állampolgársági törvény módosításáért mit lehet úgymond felajánlani?

Ez nem került mélységében szóba a beszélgetésünkben. A Selye János Egyetem ügyében nyújtott támogatását beszéltük meg, mert amikor januárban tárgyaltunk, akkor ezt kértem tőle. Azt gondolom, hogy magyar oldalról egy nagyon fájdalmas és a nemzetet megosztó hosszú évtizedes vitában létrejött helyzet, ami kialakult, és azt gondolom, hogy nem szabad Magyarországnak és a magyaroknak, beleértve a határon túli magyarokat is, újranyitni ezt a kérdést. Tehát a kettős állampolgárságot és az ehhez kapcsolódó szavazati jogot egy megtartandó adottságnak tekintem, jogot nem veszünk vissza. Nyilván ezt akkor lehet Szlovákiában elfogadtatni, hogyha erre bizalmi oldalról megérik a helyzet, amit egy hosszabb folyamatnak látok. Sok bizalomerősítő lépés kell, és egy józan, higgadt légkör, de Magyarországnak erre kitartóan törekedni kell, aztán ezt az élet előbb-utóbb megoldja. Kikényszeríteni nyilvánvalóan nem lehet. A kettős állampolgárság nem csoda megoldás a magyarok magyarként való megmaradására, hanem egy eleme egy nagyon sok eszközből álló halmaznak, amivel a mindenkori magyar kormánynak segíteni kell, hogy magyarság a határon túl is megőrizhesse a magyarságát, és a magyarságával együtt tudjon boldogulni az adott országban, ahol él.

Ha néhány szóban kellene jellemeznie, milyen politikusnak tartja Robert Ficot?

Van egy nagyon világos teljesítmény mögötte. Most már másodszor miniszterelnök, ez nagyon keveseknek adatik meg, és az elmúlt csaknem egy évtizedben szinte minden választást megnyert. Ez mutatja a politikusi tehetségét, amivel Szlovákia legerősebb és legstabilabb pártalakulatát létrehozta, és úgy látom, hogy Európában is egy elfogadott és elismert politikus, hiszen a politikában az egyik meghatározó teljesítmény a választói legitimáció megszerzése és megtartása, és ebben ő kiemelkedően sikeres.

Partnerként?

Nagyon nehéz induló helyzetből találkoztunk először, és azonnal egy feszült helyzetbe léptünk bele. Ezért nagyon nehéz tárgyalásaink voltak. Megtaláltuk a hangot egymással, meg tudtuk teremteni az alapvető bizalmat, amit fel kellett építeni, mert nem volt, és ez azóta is tart. Amiben megállapodtunk, amire kezet fogtunk, azt lényegében mindig mindenki betartotta. Ennek a bizalomnak a megléte a politikában is nagyon fontos.

Az MKP-val is kezdeményezett egy találkozót, de negatív választ kapott. Berényi József úgy nyilatkozott, hogy időszerűtlennek tartja, mivel Ön jelenleg nincs közjogi pozícióban és nem tud úgymond tenni a szlovákiai magyarokért. Egyetért ezzel?

Én kezdeményeztem a találkozót, hiszen elvnek tartom, hogy a mindenkori magyar politikának ellenzékben és kormányon is a magyarságot képviselő, támogatottsággal rendelkező szervezetekkel kell tárgyalni és az ő véleményük alapján kell kialakítani a politikát. Nem Budapestről kell diktálni, hanem a semmit róluk nélkülük elv alapján, velük kell megbeszélni, hogy mi az ő érdekük, és ahhoz kell alakítani a magyar nemzetpolitikát. Ezért találkoztam a Híd képviselőivel és ezért akartam találkozni Berényi úrral. Ő ezt elutasította, ez az ő döntése. Én az elveimet ettől nem fogom megváltoztatni. Ellenzéki politikus vagyok, az egyik legnagyobb ellenzéki pártszövetség képviselője. Részben ezen keresztül, részben pedig volt miniszterelnökként azt gondolom, hogy ahogy a mai másik találkozó is mutatja, van lehetőségem, hogy valamilyen mértékben befolyásoljam a politikát, ha 2014 után kormányozni fogunk, akkor még több lehetőségem lesz. Azt a politikát, amit akkor fogunk képviselni, azt most kell megalapozni, kialakítani, ezért érdemes most konzultálni. Ha nem tárgyalnak velünk, akkor az ebbe a politikába való beleszólás esélye csökken ebben a fázisban.

Az MKP-val a mait leszámítva milyen a kapcsolata más szinteken?

Az MKP más politikusaival különböző zártkörű fórumokon, rendezvényeken találkoztam. Még miniszterelnökként Csáky Pállal mint az MKP akkori vezetőjével viszonylag rendszeres kapcsolatunk volt.

Hogyan látja a szövetségük esélyeit a jövő évi választásokon? Milyen politikai formációkkal törekszenek még az együttműködésre, illetve ki az, akivel nem?

Arra jött létre az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért Szövetség, hogy egyesítse a Magyarországon korszakváltást akarók széles és sokszínű táborát. A többség ma kormányváltást és korszakváltást is akar Magyarországon, de nagyon sok köztük a bizonytalan, a pártot magának nem találó. Arra jöttünk létre, hogy esélyt adjunk nekik is, hogy legyen kire szavazniuk. Egyik oldalról építjük a szövetséget, ennek a jegyében a múlt héten találkoztam az MSZP választmányával és megállapodtunk, hogy minden egyéni körzetben egy közös jelöltet fogunk állítani, mert ez a vastörvénye annak a választási rendszernek, amit a Fidesz Magyarországra ráerőszakolt. Egy körzetben egy demokratikus ellenzéki jelöltnek kell lennie ahhoz, hogy esélyünk legyen. Ugyanakkor nem elég csak pártokkal szövetséget kötni, a választók nagyon széles rétegét meg kell még szólítanunk ahhoz, hogy legyőzzük jövőre Orbán Viktort, és vége legyen ennek a kártékony időszaknak. A célom az, hogy a rendkívül megosztott határon belüli Magyarországot, amely a megosztottságát a határokon túlra is exportálja, Szlovákiába és Romániába, a határokon belül újra egyesítsük, mert akkor tudunk sokkal hatékonyabban támogatást adni a határon túl élő nemzettársainknak is.

Ha megtörténne a kormányváltás, vagy akár ellenzékként kerülnének jövőre az Országgyűlésbe, a már említett állampolgársági törvény mellett milyen további, határon túli magyarokat érintő kérdésekben javasolna irányváltást, illetve a határon túli állampolgároktól a szavazati jog mellé szabna-e kötelezettségeket?

A mindenkori magyar kormánynak azt kell segíteni, hogy azok a célok, amiket a határon túliak megfogalmaznak, teljesüljenek a magyarként való megmaradás és boldogulás érdekében. Amit konkrétan átalakítanék, az a támogatottsági rendszer. Azt gondolom, hogy nem belpolitikai megosztottság, pártszimpátia alapján, nem pofára kell osztani a támogatást, hanem meg kell nézni, kinek milyen támogatottsága van. A meglévő szervezeteket és csatornákat kell használni, és nem szabad a belpolitikai viszályokat ebben sem kivetíteni a határon túliakra. Ez az egyik fontos alapelv. A másik, nagyon fontos kimondani, hogy attól, hogy valaki nem tudta, vagy nem akarta felvenni a magyar állampolgárságot, nem lehet másodrendű határon túli polgár. Ugyanolyan értékes, segítendő magyar az, aki nem bír szavazati joggal, mint aki bír. Nem szabad ebben a politikának A- és B-kategóriás magyarokat képezni.

Szilvási Tibor - Paraméter