Háború – front – hátország

„Az első bécsi döntés által Magyarországhoz visszacsatolt terület második világháború alatti sorsa, az itt élők szerepe a háborúban meglehetősen feltáratlan része a szlovákiai és a magyarországi történettudománynak. Az egyik fél azért nem foglalkozik vele, mert ez a terület Magyarországhoz tartozott, a másik fél pedig azért nem, mert később újra Szlovákia részét képezte. Az áldozatok, a háborús hősök, hadifoglyok, leventék sorsa minden települést és szinte minden családot érintettek a visszacsatolt területeken. Kutatásunk ezt próbálja felmérni dokumentumok, az elbeszélt történelem anyagaira, fényképekre, a korabeli sajtóra és más forrásokra alapozva” – mondta el bevezetőjében Simon Attila főszervező.

Így folytatta: Közép-Európában nem jól állunk a második világháborús emlékek feldolgozásával. Nálunk még nem teremtődött meg a szembenézés erkölcsi alapja. A történetírás arra összpontosít, hogy mi történt a frontokon. Alig foglalkozik azzal, mi zajlott a hátországban, hogyan élték meg mindennapjaikat „az otthon maradottak”.

Az előaádsok sorát B. Stenge Csaba (Tatabánya) kezdte, aki az 1941. június 26-i kassai bombázásról mint sorsfordító eseményről beszélt. Szabó Péter (Budapest) a Don-kanyarban történteket foglalta össze különös tekintettel a felvidéki honvédalakulatok keleti hadszíntéri részvételére. Kőrös Zoltán (Somorja) néhány dél-szlovákiai honvéddel, leventével és hadifogollyal „a projekten belül” készített interjújának tartalmát ismertette hallgatóságával. Žákovič László (Oroszka) a Garam menti hadimúzeumot mutatta be. Illésfalvi Péter (Budapest) a magyar hegyicsapatok harcairól szólt a mai Szlovákia területén 1944–45-ben. Bukovszky László (Pozsony) a visszacsatolt Dél-Felvidéken történt hadműveleti kiürítés következményeit elemezte. Végül L. Juhász Ilona a második világháború dél-szlovákiai emlékjeleit vette leltárba.

A konferenciát az SZK Kulturális Minisztériuma támogatta.

(l)