A párkányi zenélő ház pokoli története - a kezdetektől a zene elnémulásáig

Már 14 éve húzódik Nothart Éva, a párkányi zenélő ház tulajdonosának korántsem mindennapi ügye. Az esetben egy egész utca érintett, a hatóságok pedig tétlenségük miatt kerültek a történetbe. Nemrég Andrej Kiska is elutasítóan nyilatkozott a tarthatatlan helyzetről. A zene azóta elnémult, a probléma viszont még korántsem oldódott meg. Az alábbiakban összefoglaljuk az ország- és világszerte ismert zenélő ház szomorú történetét - a kezdetektől egészen a zene elnémulásáig.

A párkányi zenélő ház pokoli története - a kezdetektől a zene elnémulásáig

A kezdetek

Nothart Éva munkája révén került Érsekújvárból Párkányba, ahol aztán saját bútorüzletet nyitott. Az ominózus házat 1998-ban vette áron alul, mert a tulajdonosnak gyorsan pénzre volt szüksége. Éva úgy gondolta, hogy jó üzletet csinált a ház megvételével, de ahogy blogjában írja, később rájött, hogy mások azért nem akarták megvenni a házat, mert sokak szerint - vagy legalábbis szerinte - a környéken rosszindulatú emberek élnek.

Éva azt vallja, a gondok azután kezdődtek, hogy a környéken lakó emberek látták, milyen jól megy a sora, az üzlete is jól működött. Az emberek ezután szerinte pokollá tették az életét, nap mint nap betörték az ablakait, szemetet szórtak az udvarába, betömködték az üzlete és háza zárbetéteit, el akarták üldözni - persze csak azután, hogy zenével terrorizálta a szomszédait. Ez még csak néhány volt a sok közül, amiket Éva saját blogjában felsorolt. Hiába volt bizonyítéka az elkövető ellen, a hatóságok semmit sem tettek - írja.

Elmondása szerint ő sosem követett el ellenük semmit, még csak vissza sem kiabált az őt ért atrocitások ellenére, mégis többször feljelentették Évát, s havonta 2000-2500 koronás büntetéseket kellett fizetnie. “Szlovákiában a jogrendszer úgy működik, hogy amit többen állítanak, vagyis amely állítás mellett több tanú van, aszerint döntenek” - olvasható Éva blogjában.

Nem ez volt az egyetlen összetűzése Nothart Évának a szomszéd L. Tiborral. A nő elmondása szerint Tibor állandóan zaklatta őt telefonon, melyek során többször is halálosan megfenyegette. A férfi sosem lett felelősségre vonva. „Természetesen folytatta tovább a tetteit ellenem. Őt nem vonják felelősségre, sem a többi hozzá hasonlót, ezért mernek bármit megtenni és bármivel megrágalmazni a tévében is. Azóta is hiába írok az ügyészségekre a biztonsági kamerafelvételeket is küldve, hiába fellebbezek, naponta 5-10 ellenem és vagyonom elleni kihágásokat, bűncselekményeket követnek el a házam környékén lakók büntetlenül” - írta Éva a blogjában. A nő próbálta eladni házát, de senki sem akarta megvenni.

Zene!

Éva visszaemlékezése szerint egyszer történt, hogy jogos büntetést kellett fizetnie, mivel hibázott a könyvelésben. Tévedésének okát pedig a szomszéd kutyában látta, aki miatt nem tudott odafigyelni munkájára, mivel az állandóan ugatott, még akkor is, ha már nem volt mire. A nő hiába kérte a tulajdonost, hogy legalább csak egy kis időre zárja be az állatot, hogy pihenni, vagy dolgozni tudjon, a szomszéd sosem tett eleget kérésének.

Ezután több hivatalos helyen, többek között a városházán is megfordult Éva, hogy tanácsot kérjen, de sehol sem tudtak neki segíteni. Éva elmondása szerint egyik helyen azt tanácsolták neki, hogy hallgasson közben zenét, s így nem fogja hallani a kutya ugatását. A kis ébresztőórás rádió valamennyire ugyan el tudta nyomni a kutyaugatást, s ezt még a szomszédok sem hallották, de kis idő után rákényszerült, hogy erősebb rádiót szerezzen be. Még ügyvédet is fogadott, de a kutyaugatás problémáját továbbra sem tudta megoldani.

Évekkel később a kutya elpusztult, s Éva lekapcsolta a zenét annak ellenére, hogy valaki ezt szóvá tette volna. A szomszédok azonban - Éva szerint - továbbra is folytatták hadjáratukat ellene. A nő mindannyiszor feljelentést tett, de elmondása szerint nem járt sikerrel.

Éva emlékeit visszaidézve megemlíti, hogy mikor már egy év is eltelt azután, hogy lekapcsolta a zenét, egyszercsak bírósági idézést kapott, mivel egyik szomszédja feljelentette őt csendháborítás vádjával. A tárgyaláson több szomszéd is megjelent, akik azt állították, hogy mindössze 5-7 hónapja van csend. Éva hiába bizonygatta igazát, a bíróság megtiltotta, hogy zenét, vagy beszédet hallgasson a rádióban.

Ahogy Éva a blogjában írta, a környéken élők rájöttek, hogy kutyaugatással újra tovább tudják őt büntetlenül üldözni, ezért a másik szomszéd is beszerzett egy kutyát és állítólag szándékosan uszította az állatot, hogy ugasson. Éva erre felkapcsolta a rádiót, mire kihívták rá a rendőrséget. „Ahogy a kutyát bevitték éjjelre a házba a szomszédok, a zenét kikapcsoltam. Amikor nem voltam otthon, a zene nem szólt, csak akkor kapcsoltam fel, miután hazamentem és a kutya már hosszabb ideje ugatott. Bíztam benne, hogy a csendért valaki szól a szomszédoknak a kutyaugatás végett, vagy a többi szomszéd vagy környéken lakók, vagy a rendőrök, a polgármester, vagy valaki csendet kedvelő. De nem szólt nekik senki” - írta Éva.

A zenélő ház tulajdonosa azt mondja, tudta, hogy a szomszédok azt akarták elérni, hogy felkapcsolja a zenét, de ezt sokáig nem tette meg. Erős üldözési mániára utal, hogy szerinte később eljött az a pillanat is, amikor a szomszédok a háza előtt több kutyát is ugattattak, majd az ablakot bedobták egy vastag falú üveggel, benne valamilyen folyadékkal és rongydarabbal. Attól a pillanattól újra indult a zene, a szomszédok pedig "büntetlenül" ténykedhettek tovább.

Nothart Éva és a média…

Éva minden őt ért kárt és kudarcot a szomszédaira fogja. Azt mondja, az üzletét is szomszédai tették tönkre, mégpedig úgy, hogy mikor 2008-ban a Markíza a helyszínen készített riportot, a szomszédok mindenféle hazugságokat állítottak róla, a nő pedig meg sem tudta magát védeni. A riport rossz hírét keltette, az üzlet pedig tönkrement. A tévések kártétel miatt lettek beperelve.

Állítása szerint a szomszédok tovább hazudoztak a médiának, Éva pedig képtelen volt magát megvédeni. Hiába írt levelet a rendőrségnek, az ügyészségnek, állítása szerint azt a választ kapta, hogy: „a felelősségre vonásnál figyelembe veszik az elkövetők értelmi szintjét, és ha az értelmi szintjük miatt nem vonhatják őket felelősségre, akkor nem vonják őket felelősségre.” Bár ez jogilag teljesen badarság, ő mégis ezt állítja.

Ezek után Éva említést tesz egy olyan esetről is, mikor sátorozók vertek tábort a háza előtt, majd egy operaénekest is hívattak, hogy egy emelődarus autóról énekeljen a ház előtt. A média és a turisták nap mint nap felbukkantak a ház előtt. Éva szerint a média tehet arról is, hogy az emberekkel elhitették, hogy a házra erősített reflektorok valójában hangszórók, így aki a ház előtt járt, az mindig megdobálta ezeket.

Ettől fogva Évának nem csak a szomszédjaival gyűlt meg a baja, hanem a médiával is, sőt a rádióval is, ugyanis azóta gyakran járt a háza elé zenélni a 89,5 Music FM délutáni road show is, sőt Párkány polgármestere is többször részt vett olyan megmozdulásokon, mikor rengeteg ember gyűlt össze a ház előtt zenélni. Éva szerint a polgármester azért nem tett az ügyben semmit, mert jól jött a városnak a turisztikai fellendülés és az elkövetők szavazataira nagy szüksége volt a választásokkor.

A zenélések után tüntetéseket is szerveztek, melyek során a résztvevők sétáltak két kilométert a Duna partján, majd Éva elmondása szerint, visszafelé megdobálták kővel a házát. 2013-ban Éva felfigyelt arra, hogy a városban tüntetést szerveznek a csendért. Éva elmondása szerint saját maga is a csendért harcolt (!!!), s a tüntetésen szerette volna elmondani, hogy kik miatt nincs csend a környéken, s jelzésként az esemény előtt két nappal lekapcsolta a zenét. A tüntetésre indulva azonban döbbenetére nem tudott kijutni a saját házából, ugyanis a nagy kaput valaki lelakatolta, a többi zárat pedig betömködték.

A tüntetés után Éva visszahallotta, hogy az egész eseményt azért rendezték, hogy felfigyeljenek a városra, mivel már régóta kevés itt a munkalehetőség, a turistaforgalom is csökkent, de a zenélő ház hatására özönlöttek a kirándulók a városba. Éva szerint, és akiktől hallotta, a tüntetésen jelenlévőket javarészt a város vezetősége alkotta, a szomszédok közül alig volt jelen valaki, majd azt is megemlítette, hogy a jelenlévő sajtó közül egyik sem volt tisztában azzal, valójában mennyi résztvevő lehetett ott az eseményen.

Nothart Éva mélyen megveti a médiát, becstelenséggel vádolja, amiért nem adták meg neki a lehetőséget, hogy elmondhassa igazát, ha már róla készítettek riportot. Elmondása szerint ezek után már szóba sem áll velük, mivel úgy véli, hogy nem az igazság kiderítése a céljuk, hanem a legnagyobb szenzáció keltése.

Elmondása szerint a média mindent képes megtenni, hogy minél érdekesebbet produkálhasson a nézőkért, olvasókért, s ezeket akár hazugságok árán is képesek elérni. Egyszóval Nothart Éva és a média között korántsem vidám a helyzet.

Eladó a ház, de vajon kinek?

2014-ben Nothart Éva eladásra kínálta fel a házát és telkét, viszont olyan kikötéssel, hogy csakis romák költözhetnek a területre, sőt a telken akár bódékat is építhetnek. Éva (aki időközben már elköltözött Párkányból) ezzel a húzással állna bosszút az ott lakókon, amiért megkeserítették az életét.

Nothart Éva az önkormányzati választások előtt meggondolta magát és kijelentette, hogy kész tárgyalni a várossal a ház megvételéről, ha az általa preferált Eugen Szabó nyeri a polgármesteri választást. Eugen Szabó megnyerte a választást, azonban ezután jött az újabb fordulat: 2015 tavaszán egy roma család költözött a zenélő házba.

Májusban Ravasz József, a Romológiai Kutatóintézet vezetője kész volt tárgyalni Évával a ház megvételéről, ám a nő az adásvételt teljesíthetetlen feltételekhez kötötte, mivel csak néhány napot adott a házért kért 150 ezer euró előteremtésére. A tavasszal érkezett roma család jelenleg a ház mellett épített fabódéban lakik, s ha tényleg be akarnak költözni, kénytelenek elviselni az egész napos zenét.

Nemrégiben Dunaszerdahelyen, a Karcsai úton élő romáknál járt a zenélő ház tulajdonosa, hogy újabb romákat toborozzon házába. Ők azonban felismerték, majd betörték furgonja ablakát. A helyszínre a rendőrséget is riasztották.

Júniusban aztán jött a nagy hír Éva blogján, hogy a már telkén lakó roma családot kiegészítette még további 30 romával, akiknek az lesz a feladatuk, hogy vigyázzanak a tulajdonára, a házára. Ez idő alatt természetesen nem fog szólni a zene, de ha már a romák is elmenekülnek innen, akkor kénytelen lesz visszamenni, hogy saját maga felügyelje a házat, s akkor újra indul a zene – írja.

Ravasz József elmondása szerint a zenélő házba beköltözött romák a kassai Luníkról érkeztek, akik jelenleg egy bódéban laknak, mely inkább kertészeti szerszámok tárolására alkalmas, mint arra, hogy emberek lakjanak benne. Amint a romák elmondták Ravasz Józsefnek, Nothart Éva azt ígérte nekik, hogy kis időn belül megoldja a lakhatásukat, valamint, hogy a ház tíz szobájából az egyik az övék lesz.

Június 8-án Andrej Kiska köztársasági elnök Párkányban járt, ahol kilátogatott a zenélő házhoz. Elmondása szerint mindent meg fog tenni, hogy az eset megoldódjon, mivel a zenélő ház ügye tarthatatlan. Azóta viszont - a fent említett okokból kifolyólag - már nem szól a zene.

Ez a végletekig nyomasztó sztori itt ér véget, már ha egyáltalán véget ér. A történetből sokféle következtetést lehet levonni, de talán a legkiábrándítóbb tény az, hogy az önkormányzat és a hatóságok több mint egy évtizedig semmit nem voltak képesek tenni annak érdekében, hogy a helyzetet hivatalos úton rendezzék, ezzel pedig lehetővé tették, hogy egy szomszédok közti konfliktust cigánykérdéssé változtassa egy közveszélyes szociopata, aki teljesen közömbös mások érzéseivel kapcsolatban. Mentségére szóljon, hogy egy normális világban valószínűleg már réges-rég orvosi segítséget kapott volna, és akkor talán nem tette volna pokollá mások életét. De nem kapott.

Itt a vége, fuss el véle? Meglátjuk.

-para-