"Az óriási lelki fájdalmat nem lehet feledni!"
A szenci Kiss Éva még borzalmasabbat nem látott életében. Amikor kiment szülei nyugvóhelyéhez a jókai temetőben, az általa mindig rendezett síron óriási földhalmazzal találta szembe magát.
Először nem akart hinni a szemének, melybe azonnal könnyek halmozódtak fel... A szülői sír mellett egy újat ástak a sírásók, s abból valamennyi földet a szomszédos, korábban szépen lefedett sírra dobálták.
"Valami szörnyű dolgot láttam, azt gondoltam, azonnal ott helyben összeesem. Hát hogy lehet meggyalázni ennyire még a holtakat is?," panaszolta az első benyomásokat a Paraméternek a szerencsétlen asszony.
Miután a szomszéd sírba is örök nyugalomra helyezték a megboldogultat, Kiss Éva azt látta, hogy a sírásók a munkavégzés közben megsértették sírjának fedőlapját. "Igaz ugyan, hogy a széleken már repedezett, de most néhány helyen lepercedt, letöredezett a kövezet," mondta.
Panaszt tett a helyi községi hivatalban, ahol elsősorban is azt nehezményezte, hogy miképp fordulhatott elő a holtak meggyalázása azzal, hogy a földhalom a rendezett sírfelületre került. Farkas Imre polgármester is csak nézett egy nagyot, mondván, hogy ilyesmi Jókán még sosem fordult elő -- és amíg ő lesz hivatalban, nem is fog.
A sértett nőtől többször is bocsánatot kért, és azonnal elmondta, hogy a kövezeten keletkezett károkat kijavíttatja a temetkezési vállalattal, amely állja a munkálatok költségeit is. Kiss Éva azonban továbbra is felettébb sértve érzi magát, és ez az érzés egész élete végéig kíséri majd. "A nyugvóhelyre földhalmot dobáltak, mint egy szemétdombra, ezt pedig sosem lehet elfeledni. Ez a lelki sértés nagyon erős, örökre nyomot hagy bennem," mondta.
(sb)