OFC RUSSEL BŐS: Csörgőék bicskája törött bele Radványiba, avagy fordítva?

2015. április 6. - 13:07 | Sport

A dunaszerdahelyi járásbeli nagyközség szülötte, ifjabb Csörgő György, a Russel cégcsoport társtulajdonosa nem is egyszer jó alaposan fölkavarta már a falusi futballvilágot. Milliós terveket lobogtatott már akkor, amikor az önkormányzattól átvette a helyi futballklubot. 2013-ban pedig odáig is elment, hogy szemet vetett a budapesti MTK-ra. Igaz, leginkább a bulvárnak adott témát háromnapos vásárlási ajánlatával…

OFC RUSSEL BŐS: Csörgőék bicskája törött bele Radványiba, avagy fordítva?

Azóta az OFC Russel futballistái, a klubtulajdonos merész vágyaival ellentétben a Nyugat-Szlovákiai III. Liga középmezőnyében rúgják a bőrt. Annak ellenére, hogy nyilván a tavaszi rakétarajt szándékával Csörgő Györgynek hosszas rábeszélés után a szezon kezdete előtt sikerült leszerződtetnie Radványi Miklóst a FC DAC 1904 exedzőjét.

Minden jó, ha vége van?

Csörgő bevallása szerint azzal a szándékkal, hogy végre profi klubbá transzformálja az OFC Russelt. Aztán derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy Radványi befejezte Bősön. Működése a klubnál mindössze pár hétig tartott. Ami ugyan kétségtelenül hosszabb időszak, mint Csörgő az MTK-nak tett háromnapos ajánlata, de legalább annyira gáz. Mármint az gáz ugye, ha egy hosszútávra kötött egyezség pár hét leforgása alatt füstbe megy. Márpedig ez történt. Csakhogy a sztoriban van egy további fals is. Radványi Miklós szerint ő állt fel a kispadról, önként, mivel a tulajdonosok bele akartak kotnyeleskedni a munkájába. Konkrétan főként abba, hogy milyen legyen a csapat fölállítása.

„A Csörgő Györgyel kötött egyezség szerint az volt a feladat, hogy a DAC mintájára a bősi klubba is profizmust vigyek. Főként, ami az edzésmunkát, a módszereket illeti. Méghozzá mindezt azzal a céllal, hogy a jövő szezonra egy olyan csapat épüljön fel, amelynek lehetnek II. ligás, később pedig akár magasabb ambíciói is“ – nyilatkozta a Paraméternek Radványi. Hozzátéve, hogy egy hónapig minden rendben is volt, a csapattal olyan komoly munkát végzett, amilyent kellett. Mígnem megtudta, majd tapasztalta is, hogy Csörgő papája formál jogot arra, hogy megmondja, milyen felállításban lépjen pályára a csapat.

„Rendkívül meglepett, amikor megtudtam, hogy a listavezető Burčicével játszott meccsünk első félidejében 1:1-es állásnál a Csörgő papa be akart jönni az öltözőbe, hogy megmondja, kiket cseréljek be. Hát ilyen aztán nincsen. Én akkor megmondtam a játékosoknak is, hogy ez így nem fog menni. Aki engem ismer, bizonyíthatja, soha nem engedtem beleszólni a munkámba. Én vagyok az edző, enyém a felelősség és kész. Utána ezt meg is beszéltem az érintettel. Csakhogy teljesen fölöslegesen, mert a Negyed csapatával játszott hazai mérkőzésnek is úgy álltunk neki, hogy ő akarta megmondani, ki játsszon. Én viszont azt gondoltam, ezt a meccset még megcsinálom. Annak ellenére, hogy teljesen kaotikus volt a helyzet. A mérkőzés egyébként 0:0-ás döntetlennel végződött. Az asszisztenseimmel viszont közöltem, a meccs után, hogy befejezem Bősön a munkát. Nem azért vállaltam el ugyanis, hogy folyamatos pánikhangulatban legyek kénytelen dolgozni, ráadásul pénz nélkül, hanem azért, hogy felépítsek egy olyan csapatot, amelyiknek jövőre feljutási esélyei lesznek. Így is történt, megegyeztünk, hogy meccs után meglátjuk, megkapjuk-e mi és a játékosok a fizetésünket, ha meg nem, akkor vége. És vége is lett, mert a megegyezett időpontra nem kaptunk fizetést. A akkori viszonyokat az is jellemzi egyébként, hogy a meccs után három napig nem volt hajlandó edzeni a csapat, mert az egész falu azt beszélte, hogy a Russel becsődölt. A gyerekek meg voltak ijedve, nem tudták, lesz-e fizetés vagy sem.“ – így Radványi. Arra felvetésre pedig, hogy ifjabb Csörgő szerint, nem önszántából hagyta ott a klubot, hanem ő küldte el, csak annyit mondott, hogy méltatlannak tart egy ilyen vitát. Aláhúzta még, hogy a klub tulajdonosával megkötött egyezséget nem ő szegte meg. A saját hibájaként viszont annyit elismert, hogy kár volt Csörgő hívására Bősre mennie.

Az nem úgy volt, hanem emígy...

Nyilván nem különösebben meglepő, ha itt most az következik, hogy Csörgő György, aki egyébként Radványi távozásakor saját bevallása szerint kórházi gyógykezelésen volt, a Paraméternek kijelentette:

„Radványit én küldtem el, mert elégedetlen voltam az eredményekkel és egyéb dolgokban sem értettünk egyet.”

További adalékként álljon itt, hogy Csörgő a kérdésre, hogy milyen helyzetben van a futballklub, kijelentette, az anyagiak maradéktalanul rendelkezésre állnak. Konkrétan 240 ezer eurós a költségvetés a szezonra.

„A klubot én finanszírozom, mint magánszemély, a cégeim, továbbá társtulajdonosként egy olasz-magyar üzleti társaság, no és néhány kisebb szponzor biztosítja a pénzt. A célom pedig változatlanul az, hogy a lehető legrövidebb időn belül minimum a II. ligába kerüljön a csapat. Ha ez esetleg nem sikerül sportteljesítménnyel, akkor veszek egy II. ligás „licenszet”... A futball üzlet, én pedig üzletember vagyok” – húzta alá Csörgő. Annyit beismert, Radványi Miklóst régebben kapacitálta már, hogy segítsen a csapatnak edzőként és meg is egyezett vele, miután az a DAC-nál befejezte ténykedését.

Ami nem megy játékkal, megvesszük!

A Paraméternek nem feladata, hogy igazságot tegyen. Döntse el az olvasó, hogy mi a pálya...

A tényeknél maradva csak annyit teszünk hozzá ehhez a tipikusan kelet-európai esethez, hogy az OFC Russel húsvét vasárnapján már Radványi nélkül játszott döntetlent Nagyölveden. A tabellán 29 ponttal a 7. helyen áll, 14 ponttal lemaradva a feljutást jelentő első helytől. Úgy néz ki, hogy Csörgő György már most spórolhat arra, hogy vehessen magának egy II. ligás mancsaftot. Vagy mégsem?

-para-