Indiai vadászmezőkön
Ha valakinek azt mondom, hogy Tata, kikéri magának a megszólítást, vagy azonnal a magyarországi városkára gondol. Vidékünkön az indiai ipari óriás szinte ismeretlen, gépeiket és autóikat csak a beavatottak próbálták. ParaVIDEÓ + FOTÓK
A Tata Safari terepjárót viszont megnézik az emberek. Nem szépsége miatt, hisz simán van akkora, hogy ne tudjuk tekintetünkkel kikerülni. A szembejövők lehúzódtak, a sorban sem furakodtak elém. A 4,8 méter és a pszichológia mindenkit nyugalomra int. A Safarit körüllengi a békesség.
Nem is siettünk sehova. A 2.2-es Dicor motor nem a nagy tempót szereti. Erős és nyomatékos dízel ez, munkagép jellege már az első métereken nyilvánvalóvá vált. Változó szelepvezérlésének hála alulról, traktorszerűen adja le 140 lóerejét. Vezetése a magas üléspozíció miatt kissé teherautós, a viselkedése ellenben kiszámítható és szerethető. Százra tizenöt másodperc alatt gyorsul. Lelkesen menne még tovább is, de az aszfaltnál sokkal nagyobb móka várt – ki kellett deríteni, hogy mit tud a Safari terepen.
Ennek az autónak igazából a nyomatékát, a 320 Nm-t használjuk ki, ami már 1750 fordulat/perctől rendelkezésünkre áll. A 235/75 R16-os gumik ugyan vegyes használatra készültek, de így is meglepő biztonsággal kapaszkodtak a kavicsos dombokba. A Tata Safari alapállapotban a hátsó kerekeit hajtja. A Super Select nevű elektronikus kapcsoló szolgál az összkerékhajtás aktiválására, és ha kell, összezárja a hátsó tengely differenciálművét, így segítve terepen a 2100 kg előrejutását.
A sok kamu off-road autó után üdítő a Safari célszerszám jellege. A belső tér, a kárpitok és a huzatok könnyen tisztíthatók, alkalmassá téve munkaautónak. Terepképessége kitűnő, nem jött zavarba sem a buckáktól, sem a nagyobb domboktól. Csupán első diffizárjának hiánya szabhat határt a féktelen mászásnak, de célközönsége számára ez már extrém helyzetnek minősülne.
Hét személyesre is bővíthető az általunk két üléssorral tesztelt változat. Ha a harmadik sort nem szereljük be, a pótkereket is magán hordó hátsó ajtó mögött hatalmas raktér tárul fel. Mintha egy trezort nyitogatnánk – az egész járműre jellemző ez a masszív hangulat. Az önjáró alvázra szerelt karosszérián erős zsanérokon függenek az ajtók, nyitáskor-záráskor sugallják a tartósságot.
Fogyasztása a gyári adatok szerint 8,6 liter, ezt még egy izmos off-road kúrával sem tudtuk sokkal kilenc liter fölé tornázni. Mezőgazdaságban, állattenyésztésben dolgozóknak ideális választás, kategóriájában takarékosnak számít az új fejlesztésű Dicor VTT motor. A futómű és a kasztni tudja, amit a kevésbé uras használat megkövetel. Nincs felesleges luxus, ez a kategória nem erről szól. A hangsúly a praktikumon van, a megoldások legalább annyira letisztultak, mintha egy baltát forgatnánk kezünkben.
Helyénvaló hasonlat ez, hisz a világ egyik legnagyobb iparvállalatának számító Tata Industries szándékosan ezt az irányt jelölte ki. Nem vastagnyakú kopaszok villantós autójának építették a Safarit, hanem mindennapok többcélú járművének, amely aszfalton, porban és sárban egyaránt megállja a helyét. Igyekeztünk fogást találni ezen a koncepción, de tesztünk végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Tata a győztes: amit ígértek, azt tudja a kocsi.
Nem csillog, nem villog és nem is állna jól neki. Sárosan és porosan mutat jól, nem egyhelyben, hanem használatában válik széppé. Nem szívesen adtam vissza – örültem voltam, ha nálam marad. Gombhoz a kabát: akkor már csak egy ranchra kellett volna spórolnom.