Utolérheti-e Kína globális szuperhatalomként az Egyesült Államokat?
A sajtóban számtalan történettel találkozhatunk, amelyek kínai pénzből megépülő infrastrukturális projektekről vagy "nyersanyagra éhes" kínai vállalatok által nyélbe ütött nagyszabású üzletekről szólnak, miközben a hasonló nagyságrendű nyugati ügyletek már a legritkább esetekben kerülnek a címlapokra. A Newsweek szerint ha közelebbről megvizsgáljuk a legfontosabb gazdasági mutatókat, illetve egyéb, egy-egy ország hatalmát jobban árnyaló tényezőket, mint például a kulturális befolyást és a humanitárius segélyezésben való részvétel mértékét, akkor kiderül, hogy bár Kína mostanra valóban a világ egyik vezető hatalmává vált, befolyását áthatja, sőt gyakran még mindig aláássa az Egyesült Államok hatása.
Tagadhatatlan, hogy Kína kereskedelmi forgalma Afrikával és a latin-amerikai térséggel exponenciálisan nő, az Egyesült Államok azonban továbbra is megelőzi őt ezen a téren, alapvetően azért, mert tevékenysége sokkal változatosabb. Ázsiában kétségtelenül Kína a meghatározó kereskedelmi nagyhatalom, jóllehet forgalma túlnyomó részét az olcsóbb árucikkek teszik ki, és a "tápláléklánc" magasabb szintjeit az Egyesült Államok uralja. A fejlődő délkelet-ázsiai országok az új technológiák, az oktatás és a vállalkozások terén továbbra is az amerikai hatásra hagyatkoznak. Az amerikai segélyezések és működőtőke-beruházások máig jelentősen túlszárnyalják a kínait ezekben a régiókban, ahogy elsőséget élvez az Egyesült Államok "puha hatalma" és katonai ereje is, bár ez utóbbi téren újabban Kína is jelentős fejlesztéseket visz véghez.
A The East African című hetilap egyik cikkében azt írta, a gazdasági dinamizmus önmagában soha nem tett egyetlen országot sem uralkodó hatalommá a saját határain kívül. Az Egyesült Államokat az oktatás, a technológia, a kultúra (Hollywood és a zene), az üzleti élet és a sport tette mára szinte megkerülhetetlen nagyhatalommá. Kína egész biztosan nagyon fontos hatalom lesz, de soha nem fog igazán dominánssá válni - írta a lap.
Afrikai tevékenysége alapján Kínát gyakran az erőforrásokért folytatott neokoloniális versengés agyafúrt győzteseként állítják be, aki fejlesztési segélyt kínál alapvetően olcsó termékek, infrastrukturális beruházások és rugalmas konstrukciójú hitelek formájában. Teszi mindezt anélkül, hogy emberjogi téren bármilyen akadékoskodó követelést támasztana a partnerországgal szemben, és cserében a gazdasági fejlődését biztosító nyersanyagokhoz jut.
Nem vitás, hogy Kína számottevően fokozta jelenlétét az afrikai kontinensen az utóbbi években, de ettől függetlenül az Egyesült Államok továbbra is a Szaharától délre fekvő térség legfontosabb kereskedelmi partnere: Afrika teljes kereskedelmének 15 százalékát az amerikaiakkal bonyolítja, míg a kínaiakkal csak 10 százalékot. A kínai-afrikai kereskedelem zömét a kínai olajimport adja. Az Egyesült Államok ezen a téren is meggyőző fölényt mutat: míg Kína az afrikai olaj 17 százalékát vásárolja öt országtól, az Egyesült Államok 29 százalékot importál a fekete kontinensről. Egyelőre még nyugati vállalatok játsszák a főszerepet a nigériai, a ghánai és az ugandai olajprojektekben. Nem kizárt, hogy egy darabig ez így is marad, tekintettel arra, hogy több kínai projekttel kapcsolatban merült fel a korrupció és a gyenge kivitelezés gyanúja. Ez volt a helyzet egy kongói beruházás, az "afrikai Marshall-tervként" is emlegetett, kínai finanszírozású, 8 milliárd dolláros útépítési és bányászati projekt, illetve egy ugandai száloptikai beruházás esetében is. Az afrikai munkakörülményeket vizsgáló African Labor Research Network nevű szervezet egy nemrég megjelent tanulmányában 10 afrikai országban működő kínai vállalatokat vizsgálva megállapította, hogy a világ "legrosszabb munkaadói" közé tartoznak.
A Kína és Nigéria közti kétoldalú kereskedelem megkétszereződött 2006 és 2008 között, és elérte a 7 milliárd dollárt. Umaru Yar'Adua néhai nigériai elnök azonban végül több kínai projektet leállított különféle botrányok és késedelmek miatt. Washington eközben feltűnés nélkül hasznot húzott a helyzetből: csak idén 48 százalékkal növelte exportját Nigériába, és 16 százalékkal növelte importját az afrikai országból az amerikai kereskedelmi minisztérium adatai szerint. Hasonló helyzet állt elő Angolában is, ahol komoly feszültséget okozott a kínai vállalkozók által felépített luandai általános kórház esete. Az épület ugyanis - négy évvel az átadás után - lényegében omladozik, júliusban biztonsági okokból el kellett költöztetni a betegeket.
Bár Kína Latin-Amerikában is növelte gazdasági befolyását, az Egyesült Államoknak még mindig nagy előnye van. Tavaly ugyan Kína lett Brazília első számú kereskedelmi partnere, Venezuela, Chile, Peru, Costa Rica és Argentína számára pedig a második. Míg azonban az Ázsia és Latin-Amerika közötti áruforgalom 96 százalékkal emelkedett az elmúlt évtizedben, az Egyesült Államok 118 százalékkal tudta növelni a térséggel folytatott kereskedelmét. A kulturális és földrajzi akadályok a térségben mindenképpen nehezítik Kína dolgát Washingtonnal szemben. Az amerikai "puha hatalom" ereje szinte teljesen agyonnyomja Kína próbálkozásait, hogy Konfuciusz Intézeteinek hálózatával felkeltse az érdeklődést a kínainyelv-tanulás és a kínai kultúra iránt.
mti/para
