A Hubble Űrtávcső megint a szupernovát vizsgállja
A szupernóva egy, a Napunknál nagyobb tömegű csillag látványos pusztulásakor következik be. Amikor már az égitest az utolsó tartalékait is elégette, egy utolsó hatalmas robbanás formájában végleg elpusztul. Az a fény amit eközben kibocsát, saját átlagos fényerejének több tízezerszerese is lehet. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A szupernóvák annyi energiát képesek kibocsátani, mint amelyet a Napunk egész élettartama során.
A Hubble Űrteleszkóp által megfigyelt szupernóva robbanás elképesztő mennyiségű gázt és port lövellt ki, benne számos nehéz elemet, többek közt szilíciumot, ként és vasat. Ez a robbanáskor keletkezett anyag most ütközik össze azzal az anyaggal, amit a csillag még az összeomlás előtti haldoklása alatt dobott le magáról. A robbanási törmelékkel bekövetkező reakcióban a csillagközi anyag felhevül, fényesebbé válik, kiemelve azt a rendkívül látványos, gyöngysorra emlékeztető belső gyűrűt, ami a tudósok számítása szerint körülbelül 20 000 évvel a főrobbanás előtt keletkezhetett.
Az új megfigyelés lehetővé teszi a kilökődött 'csillag belsőség' sebességének és összetételének pontos mérését, elénk tárva az energia és a nehéz elemek lerakódását a gazda galaxisban" - magyarázta Kevin France, a boulderi Colorado Egyetem csillagásza.
A szupernóva robbanások rendkívül ritka események, és még ritkábban fordulnak elő olyan közel a Földhöz, hogy szabad szemmel is észlelhetőek legyenek. A világegyetem tanulmányozásából néhány szupernova bekövetkezésének idejét sikerült kikövetkeztetni. Ezek közül az 1054-es csillagrobbanást az Anasazi indiánok sziklarajzon örökitették meg.
A csillagászati jelenségek lapvető tulajdonsága, hogy amit látunk, az a fény sebességével közeledik hozzánk, vagyis az amit 168 000 fényév távolságban látunk, az pont ennyi évvel ezelőtt történt és ma már valószínüleg már egész máshogy néz ki.
www.sg.hu/wiki/para
