Aki elsőként repülte át az óceánt: 110 éve született Charles Lindbergh
Száztíz éve, 1902. február 4-én született Charles Augustus Lindbergh amerikai pilóta, aki először repülte át egyedül, leszállás nélkül az Atlanti-óceánt.
Detroitban született, svéd származású apja Minnesota állam szenátora, apai nagyapja még a svéd parlament tagja volt.
Húszévesen abbahagyta tanulmányait, hogy szenvedélyének, a repülésnek élhessen. Az 1920-as évek elején műrepülő bemutatókkal járta Amerikát, ejtőernyős ugrásokkal szórakoztatta a közönséget, sétarepülésre vitte az elszánt érdeklődőket. 1923-ban vásárolt egy leselejtezett világháborús repülőgépet, beiratkozott a légierő texasi pilótaképző iskolájába, ahol egy évet tanult, és 1925-ben tartalékosi őrnagyi rangot kapott. Rövid ideig postajáratot vezetett St. Louis és Chicago között, miközben már nagy álmát, az óceán átrepülését dédelgette. 1927-ben sikerült megnyernie hat St. Louis-i üzletembert, akik 15 ezer dollárral támogatták az előkészületeket, Raymond Orteig szállodalánc-tulajdonos pedig 25 ezer dolláros díjat ajánlott fel az átrepülést elsőként végrehajtó pilótának. A próbálkozás azonban inkább lutrinak számított, a Lindbergh előtt 12 nappal rajtolt két francia repülő például nyomtalanul eltűnt.
Lindbergh gépe, a San Diegó-i Ryan Airlines légitársaság által épített Spirit of St. Louis 1927. május 20-án indult New Yorkból, és az 5776 kilométeres utat Párizsig 33 óra 27 perc alatt tette meg. Lindbergh több alkalommal is azon a ponton volt, hogy visszafordul. Sűrű ködben repült úgy, hogy periszkóp segítségével navigált, mert a kilátást eltorlaszolták a gép elejére szerelt üzemanyagtartályok, és előfordult, hogy alig néhány méternyire bukdácsolt a hullámok felett. Tájékozódását segítette azonban az egyik legelső útirány-ellenőrző műszer, és egy korszerű, földi indukciójú iránytű. Amikor megérkezett a francia fővárosba, húszezres ünneplő tömeg várta; a következő napokban hatvanötezer üdvözlő táviratot kapott, és kilenc légitársaság invitálta igazgatósági tagjai közé. Egy csapásra nemzeti hős lett, az amerikai hadseregben ezredessé léptették elő, Gaston Doumergue francia köztársasági elnök pedig a Becsületrend keresztjével tüntette ki.
"Lucky Lindy", Amerika kedvence 1929-ben feleségül vette Anne Morrow írónőt. A következő évben kisfiuk született, akit 1932 elején nyaralójukból elraboltak. Az 50 ezer dolláros váltságdíjat kifizették ugyan, de a Lindbergh bébinek csak a holtteste került elő. A kétévi eredménytelen nyomozás után letartóztatott Bruno Hauptmann német származású ácsmester mindvégig tagadott, a bíróság azonban bűnösnek találta, 1935-ben ki is végezték, ám az ügy máig nem tisztázódott. Lindberghék házasságából további öt gyermek született.
A harmincas években Lindbergh légitársaságok műszaki tanácsadójaként dolgozott. 1936-ban ellátogatott a német repülés központjaiba, a német kormány is kitüntette, ami miatt komoly támadások érték hazájában, akárcsak 1940-41-ben tartott beszédeiért, amelyekben az Egyesült Államok semlegessége mellett állt ki. 1941 áprilisában lemondott repülőtiszti rangjáról, de a világháború alatt civilként segítette a katonai erőfeszítéseket. 1954-ben lett ismét rangja, amikor kinevezték a légierő tartalékos dandártábornokává. Az óceán átrepülését leíró könyvét 1953-ban Pulitzer-díjjal tüntették ki.
A modern repülés úttörője 1974. augusztus 26-án halt meg a Hawaii-szigetekhez tartozó Mauin rákbetegségben. Egykori teljesítménye mai szemmel nézve is korszakos jelentőségű. Unokája, Erik Lindbergh 2002. május 20-án, nagyapja rekordjának 75. évfordulóján és annak tiszteletére a New Spirit of St. Louis névre keresztelt Lancair Columbia 300-as gépével 17 óra alatt repülte át az Atlanti-óceánt.
(MTI)
