Oláh György Nobel-díjas kémikus 85 éves

Május 22-én lesz nyolcvanöt éves Oláh György, az Egyesült Államokban élő Nobel-díjas és Széchenyi-nagydíjas kémikus.

Oláh György Budapesten született, apja ügyvéd volt. A Piarista Gimnáziumban tett szert humanista alapműveltségre, megtanult latinul, franciául és németül, fizikatanára Öveges József volt, aki a Magyar Televízió hőskorában egy egész országgal szerettette meg a kísérletező fizikát. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán tanult, elsősorban a szerves kémia, a fluorvegyületek érdekelték. 1949-ben diplomázott és vette feleségül laboratóriumi munkatársát, Lengyel Juditot. 1954-től 1956-ig a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgató-helyettese volt. Nevéhez fűződik a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása, s ekkor kezdte a szénhidrogének reakcióinak és átalakítási jellemzőinek feltárására irányuló kutatásait.

Az 1956-os forradalom leverése után családjával elhagyta Magyarországot. 1957 és 1964 között Kanadában élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le, s George Olah néven, már amerikai állampolgárként lett a Dow Chemical Company kutatója. 1965-től tanított a clevelandi, majd a dél-kaliforniai egyetemen (USC), 1991-től az USC Loker Szénhidrogén Kutatóintézet igazgatója.

A magasabb oktánszámú benzinre vonatkozó, még Budapesten megkezdett kutatásai és hipotézise, hogy újfajta kémiai reakciók révén metánszármazékokból új gyógyszerek és műanyagok állíthatók elő 1960-as években kerültek a nemzetközi érdeklődés homokterébe. Nevéhez fűződik egyebek között a környezetkímélő, javított hatásfokú ólommentes benzin előállítása, s hozzájárult szénhidrogén alapú új anyagok, komponensek előállításához.

Bebizonyította, hogy a szénhidrogén-molekulák egyes fajtái stabilak és hosszú életűek lehetnek. Rendkívül erős szupersavakat, avagy mágikus savakat állított elő, amelyek még az általában reakcióképtelennek tartott metánt is pozitív töltésű részecskévé tudják alakítani, amely így már könnyedén tovább tud reagálni. E felfedezés nyomán megnyílt egy olyan ipari potenciál, amely nagyon olcsó alapanyagokból teljesen új termékek előállítására ad lehetőségeket. A karbokation (az öt vegyértékű "hiper-szén") felfedezésén kívül igen fontosnak tartják Oláh Györgynek az olajfinomítók környezetszennyezésének mérsékelésére vonatkozó eljárását is.

Napjainkban a metanolra (metil-alkohol) épülő gazdaság foglalkoztatja. Úgy véli, az emberiség túlnyomó részben fosszilis energiahordozókat használ, amelyek elégetve szén-dioxidot képeznek, hozzájárulva a klímaváltozáshoz, a Föld felmelegedéséhez. A másik probléma, a kőolaj, a földgáz és hosszú távon a szén is fogyóban van, a kereslet pedig nő irántuk. A metanol-gazdaság célja ezen fosszilis energiahordozók kiváltása, helyettesítésük kevéssé vagy nem kimerülő, a környezetet nem szennyező energiahordozóval. Oláh György és mások szerint ez a metanol lehet: e szintetikus szénhidrogén esetében kézben tarthatóbb a szén-dioxid-kibocsátás, kezelhetősége könnyebb, mint a "vetélytárs" hidrogéné, kiváló üzemanyag, jó energiatároló- és szállítóközeg is, ráadásul kémiai szintézissel majdnem minden gyártható belőle, amit ma kőolajból és földgázból készítenek.

A tudós szerint Magyarország számára is nagy jelentőségűek lehetnének a metanolt előállító üzemek, hisz a metanol gyártása részben a szén-dioxid megkötésén alapul, a szén-dioxid pedig nagy mennyiségben tör fel a mélyből a termálvizek "kísérő termékeként".

Az Amerikát hazájának valló, de magyarságát is óvó tudós munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat, az indoklás szerint "újabb nagy lehetőségeket tárt fel a vegyipar előtt, egyebek közt szénhidrogén alapú új anyagok vagy komponensek előállításában".

1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották, tagja egyebek között az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának, díszdoktora egykori budapesti egyetemének. 2001-ben a Corvin-lánc kitüntetéssel, 2002-ben Bolyai-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetéssel díjazták munkásságát, 2011-ben Széchenyi Nagydíjjal tüntették ki. Emellett az Alexander von Humboldt-díj (1979), az Amerikai Kémikusok Intézetének díja (1993), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Klebelsberg Kunó-díj (2003), a Priestley-érem (2005) és a Budapest díszpolgára (2006) cím birtokosa. 1100 tudományos publikáció, 15 monográfia, 100 szabadalom szerzője.

MTI/para