Kármán Tódor, a repüléstudomány nagy alakja 50 éve halt meg

1881. május 11-én született Budapesten. Már a Mintagimnázium (ma: Trefort Ágoston Gimnázium) diákjaként ritka matematikai tehetséget árult el, országos matematikai versenyt is nyert. A Királyi József Műegyetemen 1902-ben szerzett kitűnő minősítéssel gépészmérnöki diplomát, ezután Bánki Donát tanársegédeként és a Ganz gyár mérnökeként dolgozott. 1906-ban kétéves akadémiai ösztöndíjat kapott a németországi Göttingeni Egyetemre, itt írta doktori értekezését Ludwig Prandtl, az "aerodinamika atyjának" irányításával a nyomott rudak kihajlásának problémájáról. 1911-ben az áramló folyadékba helyezett nem áramvonalas, lapos és széles test mögött kétoldalt váltakozva leváló örvényeket elemezte s felállította a Kármán-féle örvénysor matematikai elméletét, ennek alapján magyarázta meg 1940-ben az amerikai Tacoma híd szélvihar miatti összeomlását.

1912-ben a selmecbányai Bányamérnöki Akadémián tanított, a következő évben az aacheni egyetem tanára lett. Az első világháború kitörésekor raktárosnak osztották be, majd Bécs mellé, a Monarchia hadirepülőinek bázisára vezényelték. Itt fejlesztett ki Petróczy Istvánnal és Zurovetz Vilmossal egy irányítható, függőlegesen felemelkedő repülőt (PKZ helikopter), a légcsavart Asbóth Oszkár tervezte. Kármán a Tanácsköztársaság idején közoktatási népbiztos-helyettesként részt vállalt a műszaki felsőoktatási reform kidolgozásában, a Kommün bukása után visszatért Aachenbe aerodinamikát tanítani.

Kármán közreműködött a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Unió létrehozásában. A húszas évek végétől az Egyesült Államokban is oktatott, majd 1933-ban a fasizmus elől végleg ide települt, Pasadenában a Guggenheim Aeronautikai Laboratórium igazgatója lett.

Ez az intézet lett "a repüléstudomány Mekkája", Kármán fontos eredményeket ért el a mérnöki matematika, a folyadékmechanika, a turbulencia-elmélet, a repülőgép-szerkezetek és a talaj széleróziójának kutatásában. Őt nevezik a hangsebességen felüli repülés atyjának is, mivel megoldotta a szuperszonikus repülés számos kérdését. Megalkotta a határfelület elméletét, kutatásokat végzett a kristályrácsok, az égéselmélet, a magneto-hidrodinamika, a fémek képlékeny alakítása és az aero-termokémia terén, közreműködött az Egyesült Államok Repüléstudományi Intézetének megalapításában.

Az 1930-as évek második felétől kiemelt figyelmet szentelt a reaktív meghajtásnak, az űrkutatás kérdéseinek. Frank J. Malinával 1940-ben bebizonyították, hogy lehetséges szilárd vagy folyékony üzemanyagú, hosszú égésű rakétát építeni, s elkészítették a felszállást segítő rakéta prototípusát. Kármán közreműködött az első rakétákat gyártó cég, az Aerojet General Corporation létrehozásában, 1942-ben saját vállalatot is alapított. Egy ideig főtanácsadóként dolgozott az amerikai hadügyminisztériumban, később a NATO-nál, 1944-ben egyik alapítója volt a NASA Sugárhajtású Laboratóriuma elődjének. Részt vett az amerikai rakéta- és űrkutatási programban, kidolgozta a felszállást segítő rakétákkal ellátott repülőgépet, vezetésével fejlesztették ki az öngyulladó folyékony üzemanyagokat, az első irányított ballisztikus rakétákat, részt vett a B-36, B-47 és B-52 repülőgépek kialakításában.

Kármán tervei alapján indította el 1950-ben az UNESCO az aszályos övezetek kutatását, ő kezdeményezte a NATO-államok Aeuronautikai Kutatási és Fejlesztési Tanácsadó Csoportjának (AGARD) létrehozását, s javaslatára hívták életre a Nemzetközi Repüléstudományi Tanácsot (ICAS); 1960 és 1963 közt a NATO megbízásából a tudomány és a technika kölcsönhatására vonatkozó vizsgálatokat vezette.

Kármán Tódor kutatásai mintegy 170 tanulmányban, könyvben láttak napvilágot, amerikai és európai egyetemek fogadták díszdoktorrá, tudományos akadémiák tagja volt. Számos magas kitüntetés mellett 1956-ban megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Szabadság érdemérmet, s John F. Kennedy elnök neki adta át elsőként a legfontosabb amerikai tudományos elismerést, a Nemzeti Tudományos Érmet.

Kármán Tódor 1963. május 6-án halt meg Aachenben, koporsóját az amerikai légierő szállította végső nyughelyére, a hollywoodi Memorial temetőbe. A Holdon és a Marson krátert neveztek el róla, az Egyesült Államok postahivatala bélyeget adott ki emlékére. Mellszobra áll a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában és a Közlekedési Múzeum parkjában. A róla elnevezett díjat 2000 óta adományozzák évente a magyar gazdasági élet azon szereplőinek, akik jelentős szerepet vállalnak a magyarországi oktatás, képzés, felnőttoktatás, tudományos kutatás támogatásában. 1990 óta nevét viseli a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának kollégiuma.

mti/para