Hasznos a mezítelenség?
Az utóbbi évtizedekben már szinte nincs olyan dolog, aminek hátterét kutatók ne igyekeznének feltárni, megfejteni. Vegyük a meztelenséget. Ön szerint, kedves olvasó, vajh mi plusz jót adhat nekünk a meztelen test látványa?
Tudományos megközelítésben természetesen abszolút mások a válaszok, mint az átlagember valaha is gondolná. Álljon itt a ruhátlansággal kapcsolatban két végletesen másmilyen, ámde meglepő részlet.
A finnországi Dr. Jari K. Hietanen és kollégája 2011-es kutatásukban (PLoS One folyóirat) aközben vizsgálták a tesztalanyokat, amíg azoknak hol felöltözött, hol fürdőnaciban, hol meg anyaszült meztelenül szereplő embereket ábrázoló fotográfiákat mutattak.
Azt találták, legsebesebben a mezítelen test képét „értik meg”, ezt követően a fürdőruhás alakokét, s csak legvégül a talpig felöltözöttek képeit. A Finn Akadémia sajtóközleményében az olvasható, hogy az agy fokozza a látott képek feldolgozást, vagyis gyorsul, ha szexuális ingereket észlel. Ezen túlmenően dettó érdekes felismerés, hogy habár a női tesztalanyokra egyforma sebesen hatott a meztelen férfi és női test látványa, a férfialanyoknál teljességgel más a helyzet. Náluk a pőre férfitestekhez képest sokkal hamarabb váltottak ki agyi ingereket a pőre nőket láttató fényképek. Megjegyzendő, a meztelenség szolgáltatta ingerek hasznosnak bizonyultak a kognitív (megismerő) képességek élezésében is.
A mindenkori elénk táruló látvány agyunk által lefolytatott kielemzésének gyorsításában része van az úgynevezett n170-es komponensnek, ami elsősorban arcokra, testrészekre érzékeny, bár emellett több más vizuális inger esetén is megjelenik. Felgyorsult agyunk segíthet az elébünk kerülő lehetséges partnerekre vonatkozólag a szélsebes „tetszik-nem tetszik” eldöntésében. S mivel megismerő funkcióinkat is támogatja, e ponton azt hihetnénk, éljen a pucérság. Éljen, de csak bizonyos pontig.
Mert azért óvatosan a fedetlen testtel. 2013-ig a világ több pontján végeztek felméréseket arról a jelenségről, hogy tudniillik egyre többen küldözgetnek magukról telefonon és/vagy e-mailben ruhátlan képeket, akár exhibicionizmus által vezérelve, de akár ismerkedési szándékuk megtámogatásaként is. Mármost egyre több bizonyíték van rá, hogy ama lányok (mert inkább lányok készítenek magukról talpig pucér vagy legalább cicivillantó képeket), akik efféle „testportrékkal” reklámozzák magukat, jócskán nagyobb valószínűséggel keverednek kockázatos szexuális viszonyokba. De a férfiak közt is vannak önfotózók. Az ilyesfajta magamutogatás okát, férfiaknál legalábbis, ma egyes kutatók ösztönösnek, és régi időktől örököltnek vélik; ismert tény: az emberszabású majmok hímjei gyakran mutogatják hímtagjukat a nőstények vágyának felkeltése végett.
Az okokba itt helyszűke miatt nem érdemes belemenni, de lám, sajnos, ma már sokaknak azt is nehéz eldönteni, hol az itt és netovább a meztelenségben. Legjobb, ha saját belátás szerint, de ugyanakkor mégiscsak felelősségteljesen átgondolva dönt mindenki, számára meddig lehet hasznos…
Csibrányi Zoltán
