A MÚLT JELENE I. - Nyargonca

2013. július 3. - 13:59 | Tech

Kíváncsi lennék, kedves olvasó, kapásból tudni tetszik-e, mit fed a cím különös szava. Jóllehet hasonlítani látszik a targoncára, messze áll tőle. Bár mégis fuvarozhatunk vele. A kerékpár az. Zajlik a 100. Tour de France kerékpárverseny, ez jó alkalom egy bővebb visszatekintésre.

A MÚLT JELENE I. - Nyargonca

Magyarföldön 1800-as évek első évtizedeitől kezd népszerűvé lenni az akkor hobbi-lónak nevezett kétkerekű. Az elöl hatalmas, hátul pici kerékkel guruló velocipédről a Honművész folyóirat 1835-ben gyalog-sebesfutó-gépként írt. A magyaros kerékpárt később, a seregnyi névváltozat például a lábhajtásos-tovalöködő és a vasparipa miatt előállott névmizéria folytán tette hivatalossá a Magyar Tudományos Akadémia. Megjegyzendő Déri Gyula hírlapíró neve, ő szólt először kerékpárként a bringáról. A második akadémiai kedvenc a bicikli lett – e szót 1889-ben használja először az ír W. Hume saját modelljére: „Bicyclette Humatic”.

2013-ban sokan járnak cangával munkába, barangolják a természetet modern változataival e 200 éves találmánynak – már ha a többség által elfogadott nézettel értünk egyet, az ütött-kopott erdész egyenruháját kedvelő német Karl Friedrich Christian Ludwig Freiherr Drais von Sauerbronn-ban kell tisztelni a bicaj atyját.

Az egyen-billengészeti-körduplány hajnalát kutatva a technikatörténet lapjait századokkal vissza kell forgatni. Az angliai Buckinghamshire megyei Stocke Poges falu káprázatos St. Giles temploma rejti a kerékpár-sztori képes kezdetét: 1642-es készítésű színes üvegablakán egy hangszerét fúvó ember (angyal?) egy velocipédre hajazó alkalmatosságon ül. Ugyanakkor Hérodotosz s mások szerint ókori arab futárok már használtak valamilyen kétkerekűt. 1693-ban egy doktor eszkábált egy lábhajtásos szerkezetet. Comte de Mede Sivrac francia gróf 1790-ben két fakerékre applikált vaskos rúd formájában ötlötte ki „falovát”, amin ülve lábbal előre lökdösve tudott haladni.

Vissza a fantaszta Sauerbronn báróhoz: 1813-ban Mannheimben összerak egy kormányozható, nyereggel tuningolt kétkerekes járógépet, ahogy ő mondta „ló nélküli utazógépet”, öt év múlva fogadták el Draisine-szabadalmát; hivatalos leírás: „hegynek föl, jó országúton oly gyorsan megy, mint egy erősen kilépő ember, hegyről pedig gyorsabban, mint egy ló”. Szó szerint hátulütője volt fenékrázó mivolta, nem lett keletje, a báró szegényen tért másvilágra. Nem profi szinten de ekkor, 1818-ban szervezték az első kétkerekű-versenyt.

Első pedálos tán a skót kovács Kirkpatrick MacMillan (elsőként a világon őt büntették meg hivatalosan kerékpárral okozott vétségért: elütött egy gyereket). A francia Ernest Michaux rugós lengéscsillapítót alkalmaz, de a rossz utakon az övé is rázott. A pedál miatt zúgolódtak suszterkörökben: e nélküliekhez jól jöttek a vastagtalpú lábbelik, pedálosokhoz ilyenekre nem volt szükség. Mivel a bajor orgonaépítő Philipp Moritz Fischer 1853-ban építette pedálosát, szülőhelyén őt tartják a bicikli atyjának. Finomító szellem az olasz Constantine Vianzone di Torino. A skót állatorvos John Boyd Dunlop 1888-as pneumatikus gumiabroncsa után jön a Michelin fivérek belső gumija. Megmosolyogtató ám érthető feljegyzések mesélik, általános kiegészítő volt a korbács – az üldöző kutyák elhajtására.

A történelem első profi versenye franciáknál zajlott 1865-ben. Első női megmérettetést három év múlva rendezik Bordeaux-ban. Óriási az érdeklődés, tetszik a népnek. 1896-ban sok dolog történik: Értelemszerűen bevették az első újkori olimpiai játékok versenyszámai közé. Susan B. Anthony feminista szerint "a kerékpár többet tett a női egyenjogúságért, mint bármi más a világon”. Olasz királyi csendőrségnél rendszeresítenek egy összecsukható, felhevederezett modellt, így vállon is tudták cipelni (1912-ben a gyorsmozgású Bersaglieri csapatnak Edoardo Bianchi tervez szürkés-zöld színezetű katonai-modellt). Szintén 1896-ban kezdik az amerikai hadseregben tesztelni az első darabokat. Britek 1920-as években biciklis csapattal is jelen volt Indiában. 1933 a szegény olasz család sarja Tullio Campagnolo és a modern láncváltó éve. Kölnben, 1937-ben olyat agyal ki valaki, amit lábbal kellett irányítani, hajtani meg kézzel. A 2. világháborúban a finn csapatok gyakran biciklin közelítettek a szovjet tankokhoz megsemmisítési céllal, így hamar eliszkolhattak az erdőben. Svájci seregnek 1887 óta van biciklis csapata, kétségkívül napjainkban is ők a leghíresebbek a Földön (saját jelvényük van), képesek napi 150 km-t tekerni, teherrel; tavaly vásároltak új modelleket. 1966-ban írták le először a „mountain-bicycle” megnevezést – ma már a szingapúri seregnek is vannak túrakerékpáros felderítő és mesterlövészei. A mai amerikai tengerészgyalogosok puszta kézzel kicsire összecsomagolható, strapabíró, taktikai hegyi-kerékpárt használnak: a Paratrooper a Montague gyártmánya; közben számos új fejlesztést, közte motorizáltakat is tesztelnek, de ez már másik történet lenne.

Rekumbens, fekvőkerékpárt is vehet a kényelmesebbje, amin hátradőlve, lábbal előre tekerhet a pihenésbarát bicajos. Ám ez se újdonság, már 1893-ban írtak róla, 1900 körül szabadalmaztatott egy hátradőlős biciklit egy házaspár (igaz nem lett sikeres).

Napjainkig ezernyi tökéletesítő s bolondos ötlet/találmány mutatkozott be. Képzeljük magunk a 28-személyesre. Voltak mezőgazdasági-biciklik, közte fűkaszálós. 1923-ban németek ülőkenélkülit gyártottak, állva kellett taposni – mint ajánlották, védi a térdet és a popsit. Furmányos ötlet volt a sínútvonal kiépítése melyen vonatszerűen, kerekekhez igazított méretű sínen kell haladni. Az első elektronikus vezérlésű láncváltó-rendszer 1994-es. Váz van alumíniumból, karbonszálból, titánból… sőt már 1896-ban bambuszból – ma a kaliforniai Calfee Design cégtől vehetünk ilyet párezer dollárért. A McLaren a Specialized márkával 950g-os vázat kreált; felszerelten 2kg.

Típusok sora létezik, majd mindhez verseny is társul. S születnek gigászi célt kitűző megszállottak: A brit Scott Napier 2009-ben végighajtott a pánamerikai országúton; majd 22700km. Ugyanezen évben a német Gil Bretschneider és Peer Schepanski hegyi-kerékpárokkal a kínai Muztagh Ata-hegy (ujgur jelentése: Jéghegy Atyja) lejtőjén 7211m magasra tekert. Az olasz Vittorio Innocente 66,5 m-es vízmélységben kerekezett. A brit Alan Bate 2010-ben 106 nap 10 óra 33 perc alatt körbetekert a Földön, megtéve 29 476,91 km-t.

Szívet, vérkeringést erősít, fogyaszt. Ezért aki teheti, pattanjon drótszamárra, az egészség aranyat ér. Néha a bringa is: 10 pénzes megvásárolhatja a világ legdrágább biciklijeit, amiket a dán Aurumania formatervező cég kézzel varrt bőrbevonatú nyereggel, csokibarna-bőrmarkolattal látott el, bő 600 Swarowski-kristállyal díszítették, 24 karátos arannyal vonták be, és 80 000 euróért kínálják.

Csibrányi Zoltán