Testrésznövesztő immunrendszer

A Monash Egyetem alá tartozó Ausztrál Regeneratív Gyógyászati Intézet kutatói által a Proceedings of the National Academy of Sciences lapjain hozták nyilvánosságra a bizonnyal sokakat meglepő eredményeiket, tapasztalataikat.

Régóta köztudott, hogy például a szalamandrák biokémiai folyamatok révén képesek újranöveszteni végtagjaikat. Ebbéli képességük eredménye egészen rendkívüli, lényegében tökéletes funkcionális helyreállítás megy végbe szervezetükben úgy testrészek, mint szervek esetében. Ám ennek hátterét, a mechanizmust mostanáig a titok sűrű köde lengte be. Zárójeles megjegyzésként: A tudomány ismer arra utaló jeleket, hogy ez a nevezzük önmegújítási képesség benne van sok más állatfajban is, csak a legtöbb esetben ezt a funkciót az evolúció, nem tudni miért, kikapcsolta.

Nemrég, úgy tűnik, sikerült rájönni a megfejtésre: az immunrendszeren múlik ez az evolúció szülte képesség. S nemcsak a végtagok esetében, de igen erős annak a gyanúja, hogy szerepet játszhat a gerinc, az agyszövet, sőt a szív sérüléseinek regenerálódásában is.

Úgy derült ki a dolog, hogy azon esetekben, amikor a kutatók az úgynevezett makrofág immunsejteket (magyarul „nagyevő” sejtek, amelyek emésztő nedvekkel, azaz enzimekkel karöltve felfalják a betolakodó vírusokat, baktériumokat; közben pedig stimulálják a többi immunsejtet) vegyi anyagok beadásával szisztematikusan kiiktatták a vizsgált mexikói axolotl állatfajban, azok elvesztették azon képességüket, hogy megújítsák végtagjukat. Ilyen esetekben csupán hegszövet keletkezett adott helyeken.

Bizonyítottnak tűnik tehát, a makrofág immunsejtek mindenképpen szükségesek a regenerálódáshoz. A kutatásvezető James Godwin és csapatának munkája révén, ezzel a hatalmas felismeréssel, egy jókora lépéssel közelebb került az orvostudomány annak a megértéséhez, hogy konkrétan milyen feltételek szükségeltetnek a (testrész)regenerációhoz. Persze azért ne örüljön senki idejekorán, mert ez még messze van a megoldástól.

Mostantól arra kell koncentrálni, hogy kiderítsék, egész pontosan mily módon járulnak hozzá a makrofágok a szövet- és testrészmegújításhoz. Ha és amikor ez meglesz, az már valóban elvezethet az emberi terápiás megoldásokhoz.

S akkor már majd például gerincvelő-, és agysérülések kezelésében is jól jöhet e tudás. Sőt a szív-, vagy mondjuk májbetegségek esetén szükséges operációk folytán előálló hegesedést is el lehetne kerülni; a hegmentes gyógyulás pedig értelemszerűen jelentősen gyorsíthatná a műtét utáni felépülést. Gondoljunk bele, mennyivel jobb lenne, ha az operációk után az emberi szervezet immunerejének irányítása által lehetne megakadályozni a hegképződést, és elérni a gyorsabb gyógyulást.

Csibrányi Zoltán