Pulzusmérő a ragtapaszban
Kutatóknak újabban sikerült kifejleszteniük egy elképesztően érzékeny – és ami még ennél is érdekesebb – papírvékonyságú pulzusmérőt. Hamarosan talán akár veszélyeztetett újszülötteknél is lehet majd használni.
A pulzus vizsgálata igen régtől alkalmazott diagnosztikai módszer. Merthogy tudvalevően a szív egészségének vizsgálata során fontos (persze kielemzést kívánó) információkkal szolgál. Ahogy ezt a Stanford Egyetem vegyészmérnök professzora, Zhenan Bao megfogalmazza, azért, mert „a pulzus összefügg az artériákkal, és a szív kondíciójával”. Bao professzor - akinek laboratóriuma jó ideje a mesterséges, bőrszerű anyagok fejlesztésével foglalkozik - a szülőatyja a postai bélyeg méretű, rugalmas anyagból készült „pulzusmonitornak”. Lényegében egy egyszerű ragtapasszal fel lehet helyezni, és máris feltárulnak, figyelhetők az esetleges szív- és érrendszeri problémákra utaló jelek.
Ezt is egy napig kell viselni a szakorvosi kiértékeléshez elegendő mérési adatmennyiség nyeréséhez. Mégis két dolog miatt is igazán nagyszerű. Egyfelől állításuk szerint kitűnő minőségű szenzort alkottak. A tesztek alapján ugyanis minden eddigi, hagyományosnak mondható készüléknél nagyobb érzékenységű: az igencsak vékony gumiborítás alatt aprócska, csupán néhány mikron, azaz az emberi vörösvérsejtnél is kisebb átmérőjű, és ami fontos, piramisszerűre formázott dudorok vannak. Ezek a nyomásra deformálódni képes icipici piramisformák a tulajdonképpeni érzékelők. Zhenan Bao vélekedése szerint az új készülék érzékenysége révén kimutatható finomabb jelek potenciálisan felhasználhatók a jövőben a mainál részletesebb diagnosztizálásra. Sőt a kutatásban résztvevő Gregor Schwartz szerint elméletben még vérnyomásmérésre is alkalmas lehet, amennyiben helyesen kalibrálják.
Másrészről, ahogy mondani szokták nem sok vizet zavar az egész „készülék”, hiszen szinte észre se veszi az ember, ha egy ragtapasz rajta van ugyebár. Nem elhanyagolható részlet az se, hogy ezzel az új találmánnyal akár helyettesíthetők többek közt a szívműtéten átesett csecsemőknél is használt – és sajnos a fertőzésveszély kockázatát magában hordozó – intravaszkuláris katéterek. Mindezek tetejébe kiötlői szerint még egészen más területeken is ki lehetne használni az új technikát. Így például a művégtagot kénytelen viselőknél lényegében elektronikus, a tapintást érzékelő bőrként lehetne alkalmazni. Más egyetemek kutatóival is együttműködtek, hogy teljesen vezetékmentes lehessen a műszer, így majd akár percenként kaphatja a beteg szívére vonatkozó adatokat mobilon is az orvos.
A kutatás az USA-beli Nemzeti Tudományos Alapítvány és a légierő Tudományos Kutatási Hivatalának támogatásával valósulhatott meg. A szakmai beszámoló pedig a Nature Communications lapjain jelent meg erről a szenzációsnak ígérkező új, parányi kivitelezésű készülékről.
Csibrányi Zoltán
