A Sargentini-jelentés árnyéka

Országunk EP képviselői magyarázgatják, közülük ki miért szavazott valahogyan. És mindenkinek igaza van valamilyen módon. Akik igennel szavaztak, azért van igazuk, mert igenis, ha az EP 2/3-a úgy látja – és most durván egyszerűsítek, de nem annyira, mint Orbán Viktor és külügye szokott –, hogy Magyarhonban az európai értékekkel valami baj van, akkor ott több mint valószínű, hogy az európai értékekkel valami baj van. És az nem hagyható szó nélkül.

Aki ellene volt, úgy tűnik, kétféleképpen volt ellene. Vagy nem ért vele egyet és Orbánt jó megoldásnak tartja Magyarország, sőt az EU számára (lásd a lengyel és az SNS-es magatartást – utóbbi legyen gyanús mindenkinek, lásd alább), vagy csak nem tartja jó megoldásnak a jelentés megszavazásából következő további lépéseket. Esetleg még: közben nem akart a hazai magyar kisebbség és/vagy a jószomszédi viszony sírásója lenni.

A tartózkodók egy része is utóbbi miatt választotta a nem egyértelmű kiállást a pro vagy kontra oldalon.

(Hiszen naivan nem feltételezzük, hogy bárkinek is személyes „képviselői” érdeke fűződne bármilyen állásfoglaláshoz…)

Magam részéről én sem vagyok meggyőződve arról, hogy az EU-nak jó mechanizmusai lennének (no de azért puding-próba…) Orbán Viktor rezsimjével szemben, illetve általában az ilyen veszélyekkel szemben, hiszen még soha senki nem ment ilyen messzire, mint Orbán. Senki sem gondolta volna, hogy a belpolitikai célok elérése végett bárki egyszer is ilyen mértékben helyezkedik szemben az európai gondolkodással és ez a szembehelyezkedés a gyakorlati közigazgatásban és társadalmi életben, iparban, mezőgazdaságban, iskolaügyben, médiában, igazságügyben stb. ennyire be lesz betonozva. Persze: de nem igaz… De ha nem igaz, engedjük meg kísérletképpen, hogy Orbán bizonyos érvei relevánsak, akkor is az a szitu, hogy nagyon komoly kérdések merültek fel és minimum egy ország az unióban elérte a küszöbhelyzetet. Csakhogy kifelé… És nem önként, mint az angolok, hanem úgy akar bent lenni, hogy közben kívülállóként viselkedve a bent lévők pozitívumait élvezné.

És innen nézve akármi is lesz Orbánországgal, az Szlovákiának nem jó. Ha egyértelműen Ázsia és a mai Szovjetunió nyúlványává, előretolt helyőrségévé válik, az baj, ha pedig csendben építi le azt, ami még európai ott (vagyis a szomszédban!), akkor az a baj.

Csak egy dolog miatt jött ez most jól a szlovák politikának. Rövid távon. Azért, mert most annyival kevesebben figyelnek az itthoni bajokra, ahányan Sargentini jelentése felé fordítják tekintetüket.

Lásd, Kiska vétózott, az ügyészség is be lett vetve a SZTA transzformációja ügyében, tüntettek is a tudósok. Érti valaki ezt a dolgot? Senki. Még az egyetemek sem. Nem merik érteni… De aki kicsikét érteni véli, úgymond némileg kapizsgálja, az sejti, hogy az Akadémia vagyona és önállósága a tét. És ha analógiát keresek Magyarországgal, hát mindekét fél, őszintén és nagyon meg akarja menteni… (Magyarországon is megmentették, a vagyont is, az autonómiát is…)

Az SNS további hadügyi főemberéről derült ki, hogy saját („volt”) cége nem fizetett rá úgy köbö egy millát egy múltbéli beszerzésre. Az úriember pozíciójára és kapcsolataira tekintettel folyik is vizsgálat, meg nem is.

A kínai áruk vámolása miatt pedig épp valami szlovák hibáról hablatyolnak a hírek, s olyan 300 millió körüli bírság emlegetése van erőteljes folyamatban. Merthogy a hivatal elhivatalozta, hogy finoman fejezzük ki magunkat.

Az egy dolog, ha időnként valami nem sikerül, az meg a másik, hogy az ember nem gép, és hibázik. Mindezek viszont csak az utóbbi napok (legkirívóbb) történései, nem is eml;tette,m a lezáratlan botrányokat. És bizony – noha bőven nem ártottak még annyit a demokráciának, mint a magyarországiak – ugyanaz az irányuk. Ugyanúgy az európai értékeket bomlasztják, és csak idő kérdése, hogy ha így folytatjuk, akkor rólunk szintén készüljön egy jó kis jelentés. Tudjuk, a migránsok írnák Soros asztalánál… De akkor is… Még azelőtt kéne valamit lépni, nem?