1
Fotó: MTI
Megosztás
Magyarországon az alkotmány tudtommal jelenleg öt olyan helyzetet ismer („különleges jogrend”), amelynek bevezetése szükség esetén korlátozhatja az állampolgárokat, ezek a: rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás és a veszélyhelyzet.
Most, amikor a Fidesz jól megágyazott a médiában a terrorveszély iránt aránytalan affinitást érző befogadók érzelmeinek, amikor ezer egyéb probléma várna megoldásra az állampolgárok jelenének, jövőjének, sőt olykor életének megmentése érdekében (lásd az egészségügyet, iskolaügyet, jogrendet, gazdaságot), elő kellett hozakodni egy hatodikkal.
Ez lenne a terrorveszély.
Persze, szabad lelkű személyeknek az említett öt állapot esetén is nehéz lenyelnie a korlátozásokat, de normális ember belátja, létezhet olyan nem mindennapi problémahalmaz, amely mindennapi eszközökkel egyszerűen nem oldható meg. Vagy nem oldható meg hatékonyan és emberek egészségének és életének további veszélyeztetése nélkül. Ez a világ legdemokratikusabb országaiban is így van.
Csakhogy ezekben az extrém esetekben mindig működésben kell legyen valamilyen ellenőrző mechanizmus. Ilyen pl. a nyilvánosság vagy a parlament.
Azzal, hogy a most parlamentbe jutó anyagot 30 évre el akarta „valaki” sumákolni, az egyik ilyen mechanizmust játszhatta volna ki.
Vígoperába illő felvonás, hogy ennek éppen egy velejéig demokrata jobbikos tett keresztbe a kiszivárogtatással… Míg a többi szintén velejéig demokrata párt képviselői azon agyaltak, támogatható-e, vagy sem egy olyan csomag, amely egyebek mellett nem csupán az eddigi – szerintem nem kevés – öt közül választani képtelenek (képzelhetjük, milyen lenne a megvalósítás maga…) fantáziáját múlná felül.
Példának okáért azzal a nagyon konkrét konkrétummal, mely szerint: speciális terrorelhárító intézkedéseket vezethet be a kormány. Mert ugyebár mind a speciális, mind a terrorelhárító, mind pedig a kormány értelmezéséhez – be kell látni, hiszen helyzet van – speciális fantázia szükségeltethet ma már. (Ahogyan a kormányelnök nemtanácsadó tanácsadója státuszának tisztázásához is – legrosszabb esetben majd megszakérti és közvetíti a dolgot egy koronaőr vagy valamiilyesmiárpád.)
Szóval ennyi energiával az akármit is be lehetne vezetni hogyishíjjákszituban.
De ez még szódával csak elmenne (valahogyan valahová).
Az azonban már más tészta, hogy mindehhez előzetesen nem kellene a parlament hozzájárulása (szükségállapothoz pl. kétharmad kell, szerintem nagyon helyesen), mert – és azért ennyire nem rossz a helyzet, tisztelthölgyeimésuraim – simán a kormány döntene.
Rendeletben.
Szóval mindenkinek a keze szinte totálisan megköthető lenne adott esetben, csak épp az aktívan terrorelhárító végrehajtás keze ne lehessen megkötve mindenféle parlamenti szavazással, és ezt „azonnali intézkedési jogkör”-nek nevezik. Szép.
Mivel nem vagyok szaki, most már csak jó lenne tudni – lehetőleg egyszerre több szakitól –, hogy a terrorveszély jogilag ma micsoda, ma ki minősítheti és minek alapján.
Mert elvileg veszély, az ugyebár – látjuk, halljuk, olvassuk – mindig van.
S úgy tűnik, terror is.
Ilyen, vagy olyan…