1
plavcan_danko
Megosztás
Nemzeti Dankónk és pártja e kormányzati ciklusban ismét megmutatta, hogy a szűkkeblű, mégis méretes mellényzsebbel rendelkező SNS-t bármilyen elnökkel az élén egyáltalán nem szabad a hatalom közelébe engedni, mert lopásra és manipulációra használja. (Nem mintha nem ezt tapasztaltuk volna azelőtt is…)
Főróbert elvtárs pedig megmutatta a zsarolgató kapitány úrnak, vele nem érdemes az ő számlájára kekeckedni, mert mintaszerű gátlástalansággal képes lereagálni a támadásokat, ráadásul olyan kontextusba hozva tetteit, hogy az ember nem is képes sajnálni az egyébként valóban kifejezetten aljas módon átvert koalíciós partnerét. Sőt. Legszebb öröm a káröröm. Danko óriásit kapott övön alul. Ezért most időt kért (négy nap múlva állítólag folyt. köv.), mert meg kell gondolnia, akar-e egyáltalán még az életben politikával foglalkozni…
Az oktatási miniszter pedig megbukott. (Miközben a kormányelnök önellentmondásos érvelése alapján a miniszterek fele, s ő maga nem különben repülhetne a velős csont mellé a levesbe…) Mire ezt megírom, ígérték, bejelenti. Ebben nem csupán a megérdemelt bukás ténye szép (bár nem kielégítő).
A kezdetektől Szlovákiában 1989-ig pont egy tucatnyian feleltek a szlovák oktatásért. A bársonyos után máig Plavčan volt a tizennyolcadik. Utóbbiak közül csupán négyen húzták 3,5-4 évig. Ebből is látszik, ez egy brutális sikerágazat, kell a kutyának. Na, ebből a tegnap politológusok által orrba-szájba amatőrözött Danko sleppje (majdnem, vagy tán majd meglátjuk) képes volt kibányászni úgy fél milliárdnál több pénzecskét kevesebb, mint másfél év alatt. Azért ezt akárki nem tudja… Főleg a leginkább alulfinanszírozott tárcánál.
Persze, itt a miniszter személye már a legeslegkisebb tétel… Hanem hogy végre valaki az oktatással, annak megszervezésével, szabadsága és fenntartása biztosításával foglalkozzék eredményesen (ki lesz az az őrült ezek után?), amihez első lépésben kb. az összes létező vonatkozó törvényt meg kell változtatni, de azonnal: tegnap. Rögtön aztán pedig annyi pénzt kell belepumpálni (évekig), amennyi spriccelve ki nem csordul belőle. Ehhez persze kerek, átgondolt kormányzati, de sokkal inkább szakmai koncepció és akarat kell. Ezzel az akarattal és koncepcióval 1989-től egyetlen kormány sem támogatta meg egyetlen miniszterét és állampolgárát sem. Akkor sem, amikor mutatkoztak volna jelek, melyek szerint egy-egy miniszter kivételesen akár dolgozni is hajlandó volt. Vagy hagyta melózni az államtitkárokat.
Így jutott el a tárca a mai helyzetbe, melyben miniszterként az utcánk kóbor macskái közül bármelyik kevesebb kárt okozna a reszort élén, mint akárki, aki mögött nincs kormányzati támogatás. Tudható, ma már csak a folyton piszkált, sőt irigyelt (pedig mehettek volna az irigyek is tanítani, nem tudom miért választottak más szakmát, ha jobban értenek a pedagógiához…) oktatási alkalmazottak lelkiismeretén múlik a szlovák iskolaügy léte. Mégpedig onnan tudható, hogyha ma, vagy holnap minden törvény érvényessége szempillantás alatt szerencsésen megszűnne – elnézést a kedélyesen „anarchista” feltevésért – és lenne pár havi pénz a költségvetésben, az iskolaév simán el tudna kezdődni, s karácsonyig szinte kizárólag csak javulna az oktatás. Mindenféle miniszterek és túlszabályozások nélkül. Fogadjunk?!
Magyarán a meglévő szinttől nemigen van lejjebb Európában , gondolhatnánk, a megcélzott „magban” pedig aztán végképp… Arról nem beszélve, hogy a mag szerintem nem szereti, ha lopnak. Ám ne legyenek illúzióink. Sőt. A reális békasegg nívót egy következő szorgalmas idióta még képes lehet lerontani, amennyiben az iskolai dolgozóktól a maradék reményt és lelkiismereti motivációt is el tudná venni. Amihez most már elég közel járunk országos viszonylatban.
Tulajdonképpen rossz az időzítése egy miniszterváltásnak mind szakmai, mind pénzügyi, mind szervezési, mind pedig szociális (majdnem alkalmazott-„jó”létit írtam) szempontból, noha Plavčan professzor (!) így is 17 hónappal tovább volt a bársonyszékben, mint azt az ország megérdemelte…
Mi lesz a koalícióval és a kormánnyal? Romantikusan patetikus trónharc nem lesz, noha bizonyos ideig nyilván folytatódik a nyilvános vagy háttérben zajló, bűzös iszapbirkózás (a Híd ugyancsak bolond lenne, ha ebből valamit ki nem préselne). Az viszont tuti, hogy Fico is, Bugár is jobban járt volna egy olyan – szintén nem könnyű eset, azonban – relatíve következetes és minden esetben érdekesebb koalíciós partnerrel, mint mondjuk Khaleesi, azaz Viharbanszületett Daenerys Targaryen, aki első ezen a néven, az elsők, az andolok és a rhoyniak királynője és a birodalom védelmezője, sárkányok anyja. Aki háta mögött a dothraki migránsokkal kicsit másképpen vall balos elveket, mint a szlovák szociáldemokráciának csúfolt irányzat vezetője. Ellenben van három sárkánya nyomatékul. És egyenessége miatt tárgyalóképes. És fejlődőképes. És Khal Drogokat, meg barbár hordákat megszelídíteni képes politikus ő. És még sorolhatnánk. Mondjuk, az oktatást nem feltétlenül bíznám rá, nem egy tipikus tanító néni, ám a koalíciós válságokat bizonyára gyorsabban megoldaná, mert adott esetben nem iszapbirkózik, hanem felpattan a sárkányra.
Oké, igaz, hogy csak kitalált karakter a vérmes hercegnő, s a céljaihoz ugyancsak eléggé ragaszkodik, csakhogy a szlovák politikában eddig ilyen karaktert (mondom: karaktert!) még csak ki sem tudtak találni (vesd össze pl. a rosszemlékű Slavkovskával, ha már az oktatás politikai hulláiról van szó). Holott szerintem Bugár szintén jobban csípné, mint a mostani választékot: sárkányokból, gyíkokból, kígyókból…
Kíváncsian várom, kire adja (melyik mazochista prófétára sikerül rásózni) koalíciós áldását a miniszteri poszton.