A sátán vörös földi helytartóival szembeszálló bátor magyarokra hívta fel a figyelmet Karaffa Attila

2021. október 23. - 10:36 | Régió

Győr és Dunaszerdahely másfél hónapja testvérvárosok, az ’56-os forradalom hőseiről és áldozatairól tartott pénteki megemlékezés pedig lényegében első közös aktusuk volt ilyen minőségben.

A sátán vörös földi helytartóival szembeszálló bátor magyarokra hívta fel a figyelmet Karaffa Attila
Karaffa Attila (Fotók: Paraméter) - További felvételekért kattints!

A diktatúrák áldozatainak emlékművénél Karaffa Attila, valamint Szeles Szabolcs, a két város egy-egy alpolgármestere mondott beszédet az 1956-os forradalom kitörésének 65. évfordulója alkalmából.

„Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésére szinte az egész világ felfigyelt. De bizony a gond az volt, hogy messziről figyeltek, mert a különböző nagyhatalmi érdekek nem engedtek a magyarok szabadságvágyának, pedig mi egy szabadságszerető nemzet vagyunk” – emlékeztetett a dunaszerdahelyi alpolgármester.

Aláhúzta, „ünnepelni jöttünk azokat a bátor magyarokat, akik szembe mertek szállni a sátán vörös földi helytartóival.”

„Hősök ők, mindazok, akik részt vettek a szabadságharc és a forradalom kitörésében, de nemcsak a harcokban, hanem amikor a sebesülteket kellett ápolni, akkor is” – fejtette ki Karaffa Attila, aki szerint az ’56-os forradalom és szabadságharc üzenete a mai, „kései utódok” számára, hogy oda kell figyelnünk „hazánk, nemzetünk szeretetére, a szabadságunk megóvására, az értékek megmentésére, a különböző káros eszmék elítélésére és visszaszorítására”.

Szerinte meg kell fogadnunk, hogy „nem hagyjuk veszni jogainkat, ellene állunk mindennemű beolvasztási kísérletnek, szabadok és magyarok maradunk szülőföldünkön”.

A győri alpolgármester, Szeles Szabolcs arra emlékeztetett, hogy ’56 októberében „egy ország, egy nemzet érezte úgy, hogy megszabadul attól a béklyótól, mely elviselhetetlen fájdalmat okozott”. Hangsúlyozta, a kommunista rendszer lényege a szabadságvágy elfojtása volt, és hogy „belül tartsák a népet, nehogy megtudja, hogy él a nyugat”.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a Felvidéken is voltak a forradalmárokkal való szolidaritást kifejező megnyilvánulások.

„A pozsonyi, párkányi, losonci vagy a rozsnyói alapiskolák diákjai gyászszalagot vagy kokárdát tűztek gallérjaikra, sok helyen egyperces néma csenddel adóztak a forradalomban elesett magyar diákok emlékére. A forradalom alatt, 1945 után első ízben több dél-szlovákiai településen elénekelték a magyar himnuszt, megkoszorúzták a világháborús hősi emlékműveket. Dunaszerdahelyről jelentették, hogy a magyar nemzetiségű személyek szinte egész nap nem dolgoztak, helyette a Szabad Európát és a Szabad Győr rádiót hallgatták” – fejtette ki.

Beszélt a győri eseményekről is, majd rátért arra, hogy a két város mai testvérvárosi viszonya már felbecsülhetetlen érték. „Büszkék vagyunk rá, hiszen ebből közösen kirakhatjuk a jövő hídját. Összeköt bennünket a földrajzi közelség, a keresztény értékrend és a legfontosabb, a magyarságtudat, mi valóban egy vérből valók vagyunk” – szögezte le.

Nem hagyta ki a ziccert, és tett egy kitérőt abba az irányba is, hogy kifejezze: „a jövő tavaszi anyaországi választások sorsdöntőnek tűnnek. Európa mintha elfeledkezett volna korábbi értékrendszeréről, amelyek alapján megújulhatna és egyre mélyebben gázol a válság ingoványában, ebben az értékválságban tradícióink megőrzése mellett gyermekeink jövője a tét” – hangsúlyozta.

Végül egy hajtűkanyarral visszatért, és arra kérte a jelenlévőket, hajtsanak fejet a forradalomban és szabadságharcban mártírhalált halt hősök előtt.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

(SzT)