Sátor Lajos kastélya a polgármester telkén, és a "boss" utolsó nagy menekülése (VIDEÓ)
Hirdetés
2020. július 14. - 17:18
1
Forrás: Parameter.sk
Megosztás
Részlet az ELÁSOTT IGAZSÁG - A dunaszerdahelyi maffia felemelkedése és bukása című könyvből.
A dunaszerdahelyi alvilágról szóló dokumentumkönyvet keresd a könyvesboltokban, vagy rendeld meg ide kattintva. Ha Magyarországról rendelnéd meg, kattints ide.
(…)
Miután a rendőrök az ezredforduló után kitúrták Vida egykori szerdahelyi házából, Sátor Lajosnak új főhadiszállás után kellett néznie. A Csallóközzel szomszédos Mátyusföldön található apró zsákfalu, Alsóhatár tökéletesnek bizonyult erre a célra. A településre csupán egyetlen aszfaltozott közút vezet a tőle északra fekvő Királyrév irányából. Keletről és délről szántóföldek határolják, nyugati irányból pedig a Feketevíz nevű folyócska húzódik mellette, melyen messze-távol csupán egyetlen hídon keresztül lehet átkelni – ami egyenesen a község központjába vezet. Ezek az adottságok jelentősen megkönnyítik az esetleges menekülést, hiszen csak három bekötőutat kell szemmel tartani ahhoz, hogy az ember időben értesüljön egy esetleges rendőri beavatkozásról.
Sátor nem is találhatott volna ideálisabb helyet arra, hogy elvonuljon a nyilvánosság elől, de közben mégis Dunaszerdahely közelében maradjon. Ehhez pedig az egyébként festői szépségű Alsóhatár polgármestere, Dora Ferenc is asszisztált neki, aki már régóta kapcsolatban volt a csallóközi nehézfiúkkal.
Sátor Lajos és Dora Ferenc a csallóközi maffia "évzáró" buliján 2004-ben (Forrás: Parameter.sk)
A falu első embere – akit amúgy a „Polgi” becenévvel illettek – egyidős volt Sipos Milánnal, a dunaszerdahelyi bűnszervezet korábbi vezetőjével. Dora tizenéves kora óta ismerte Sipost, együtt jártak iskolába egy dunaszerdahelyi szakközépbe. A későbbi polgármester tinédzserként – Siposhoz hasonlóan – szintén birkózott, és az edzéseken megismerkedett a birkózó kisfiúkkal: a nála kilenc-tíz évvel fiatalabb Sátorral, valamint Raiszékkal, Csabával és Szilárddal. Később Dora Raisz Csabával olyan közeli barátságba került, hogy szinte a saját fiaként kezelte. A „Polgi” már a kétezres évek legelején annyira össze volt melegedve a bűnszervezettel, hogy annak elöljárói 2002-ben az ő alsóhatári telkén kezdtek építkezni.
„Egyszer elmondtam Sátornak, az az álmom, hogy távol a külvilágtól, egy tanyán élhessek a családommal, ahol csak a kutyáimmal és a lovaimmal kell foglalkoznom. Később Sátor szólt, hogy találtak egy diszkrét helyet, ahol építkezni fognak. Felajánlotta, hogy csatlakozhatnék hozzá, Andorhoz és Kádárhoz, építenénk egy nagy házat, ahol volna hely mindannyiunknak. Belementem a dologba, és elkezdtük együtt felépíteni a házat”
– vall Vlčko a „projekt” indulásáról. Az erdő szélén és egy gyönyörű, patkó alakú holtág mentén fekvő óriási nyaraló tervei rövidesen elkészültek. A két bástyaszerű toronnyal ellátott építményben négy apartman kapott volna helyet, melyekbe a bandafőnök Sátor, valamint három legfontosabb embere – Reisz, Kádár és Vlčko – költözhettek volna be.
Nagy erőbedobással vágtak neki az építkezésnek. A Nagy Frédi által koordinált kivégző- és sírásóosztag tagjai – többek között Márik „Kövér” Andor és mostohatestvére Konkoly Szilveszter, valamint Bugár György – ezúttal fegyver és lapát helyett spaklit és fandlit ragadtak. Sátor apja is ott falazott velük, ahogy Vlčko is minden áldott nap kivette a részét a munkálatokból, a maffia többi tagja pedig teherautókkal szállította nekik a betont és az építőanyagot a félreeső helyszínre.
2002-ben, egy forró nyári napon lázas munka folyt az építkezésen. A hacienda és melléképületei már tető alá kerültek, és készülőfélben volt a telket körbeölelő négyméteres betonkerítés is.
Mivel Drevenák – a banda által "megvásárolt" nyomozó – garantálta, hogy a bűnszervezet ellen készülő rajtaütésekről Sátor időben tudomást szerez, a környékbeli bekötőutakat senki nem figyelte, mindenki az építési munkálatokra összpontosított. A falu határában viszont már egy rendőrségi konvoj, kommandós osztagok és nyomozók tartottak nagy erőkkel a helyszín irányába. A zsaruk szinte biztosak voltak benne, hogy néhány percen belül – végre valahára – bilincset raknak a tízes gyilkosság megrendelőjére. Soha azelőtt nem voltak ilyen közel a céljukhoz.
Sátor és Vlčko éppen pihenőt tartottak. Együtt üldögéltek a föléjük magasodó fák árnyékában, Vlčko lovai pedig karnyújtásnyira tőlük, állva szenderegtek. Semmi nem utalt arra, hogy bármilyen veszély leselkedne rájuk, így teljesen gyanútlanul beszélgettek, míg társaik az igát húzták a fullasztó hőségben.
Egyszer csak kiabálás hallatszott a telek bejárati kapuja felől, amire Sátor felpattant székéből, és a birtok oldalsó „vészkijárata” felé kezdett rohanni, mintha az életéért futna. Ott parkolt a Škoda Superbje, és amikor meglátta, hogy az autónál nincsenek zsaruk, egy kicsit fellélegzett, de nem vett vissza a tempóból. Ahogy kitépte a kocsiajtót, és beugrott a sofőrülésre, úgy beverte a fejét a kocsi tetőoszlopába, hogy azonnal dőlni kezdett belőle a vér, de nem törődhetett a sebesüléssel, menekülnie kellett.
Már indította is a kocsit, beletaposott a gázba, és gondolkozás nélkül a szántóföld felé vette az irányt.
Az volt az egyetlen szerencséje, hogy a környékre vezető földutak sorompókkal voltak ellátva, és mivel a rendőröknek a szántón kellett kikerülni az akadályt az oda vezető úton, a kommandósok egyik autója beragadt a sárba. Ekkor a rendőrök szóltak a helyszínre tartó helikopternek, várjon még egy kicsit, nehogy előbb érjen oda a helyszínre, mint a földi alakulatok, és elriassza a célszemélyeket. A helikopter visszahúzódott, ám ahogy ez megtörtént, a gépkocsi kikászálódott a sárból, és elérte az építkezést. A levegőből viszont még néhány percig nem volt, ki szemmel tartsa a terepet.
A kommandósok ekkor már rárontottak a dolgos társaságra, de az egyik rendőrségi operatőr, akinek az akció lefilmezése volt a dolga, még a kapu előtt tartózkodott. Kamerájába nézve egy személykocsi ütötte meg a szemét, ami óriási port felverve száguldott át a földeken. Az autó eltűnt a láthatáron, és a később „befutó” helikopter már nem találta meg a járműt. Ahhoz, hogy a maffiózót elfogják, soha többé nem kerültek ilyen közel.
Pedig Sátor életéből még több, mint nyolc év volt hátra.
(…)
A dunaszerdahelyi alvilágról szóló megrendítő dokumentumkönyvet keresd a könyvesboltokban, vagy rendeld meg ide kattintva. Ha Magyarországról rendelnéd meg, kattints ide.
Olvass bele! További részletek a könyvből:
Écsi Béla utolsó napja – „Látod Béla, még most sem vagy őszinte!”
Akit szó szerint bedarált az alvilág – Reisz Andor és a szerdahelyi maffia bestiális rémtette
