Sátor még élt, amikor Pellegrini megvette a maffiafőnök egykori kedvenc búvóhelyét

A Paraméter értesülését, miszerint a ház a 2000-es években közvetve Sátor Lajosé volt, két egymástól független forrásunk is megerősítette. Egyikük személyesen Sátorral is tartózkodott az ingatlanban. Információinkat a földhivatali nyilvántartás adatai is igazolták. A szlovák parlament elnöke, Peter Pellegrini viszont csak szerkesztőségünktől értesült az ingatlan sötét múltjáról.

A legalább 50 ember haláláért felelős Sátor Lajos ellen 1999. augusztusában adott ki a rendőrség nemzetközi elgatóparancsot, mivel feltételezett megrendelőként ő volt a legfőbb gyanúsítottja a dunaszerdahelyi Pápay-klán tagjai ellen 1999 márciusában elkövetett vérengzésnek. A tíz ember halálát követelő merényletet azóta is az európai szervezett bűnözés legnagyobb nyilvános maffialeszámolásaként tartják számon.

Sátor tehát 1999-ben menekülésre kényszerült, de száműzetése csupán látszólagos volt. A hozzá legközelebb álló emberek bírósági vallomásai szerint miután a maffiába sikerült beszervezni a tízes gyilkosságot vizsgáló rendőrségi nyomozócsoport vezetőjét, Boris Drevenákot, Sátor titokban visszatérhetett Dunaszerdahely környékére. Az ezredforduló környékén egy patonyréti (Dunaszerdahelyi járás) víkendházban rejtőzködött, később pedig a 2000 januárjában meggyilkolt Vida Tamás dunaszerdahelyi házába költözött be családjával együtt.

Kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően a maffiafőnök nemcsak szinte zavartalanul irányította tovább bűnszervezetét, hanem különböző ingatlanokat is megszerzett, amelyek rendre fehér lovak vagy saját hozzátartozói nevére kerültek.

A téli sportok szerelmese

A 2018 májusától 2019 márciusáig tartó csallóközi maffiaper során vádlottak és tanúk sora tett bizonyságot arról, hogy amennyiben Sátornak sikerült volna büntetlenül visszatérnie a való életbe, megélhetését idegenforgalmi-vendéglátóipari befektetései biztosították volna.

2010-es halála előtt élettársán, Csörgő Juditon keresztül a dunaszerdahelyi Hotel Bihari megvásárlását ütötte nyélbe, de 2010-ben – exfelesége révén – övé volt az Alacsony-Tátra egyik legszebb kilátással rendelkező ingatlana, a liptói Vyšná Bocán lévő Hotel Šport is. Utóbbit egyébként még 2003 környékén, a besztercebányai Mikuláš Černák embereitől szerezte meg, miután biztossá vált, hogy az egykori országos maffiavezér életfogytig rács mögé kerül. Az Ördöglakodalmának (Čertovica) neveztetett hegyen elhelyezkedő ingatlan ma már egy Sátorékhoz nem köthető cég birtokában van és azóta is üresen, szinte romokban áll.

Az, hogy Sátor Lajos a hegyek iránt érdeklődött, nem volt véletlen. A téli sportok, konkrétan a síelés és a hómotorozás (motoros szán) szerelmese volt. Hamis iratainak köszönhetően családjával rendszeresen járt az olasz vagy az osztrák Alpokba, hómotorozás céljából pedig barátaival többször is megfordult a romániai hegyekben.

Hómotorozás a haverokkal Romániában, sárga kabátban balról a második Sátor Lajos (Forrás: Plus 7 dní)

Sátor az ezredforduló után hazai terepen, a Besztercebányától tizenöt percnyi autóútra található Králiky üdülőövezetében szemelt ki magának egy víkendházat. Az Alacsony-Tátra lábánál fekvő diszkrét, festői szépségű falu ideális volt családi és baráti találkozókra is, ráadásul télen a bandavezér motoros szánjával egyenesen az udvaráról indulhatott felfedezni a havas tájat.

Az ingatlan annyira megtetszett neki, hogy úgy döntött, megtartja. Véletlen egybeesés és érdekesség csupán, hogy 1997 márciusában a Pápay-klán tagjai a Králikyval szomszédos Tajov egyik üdülőjének udvarán ásták el a Mikuláš Černák emberei által Besztercebányán meggyilkolt Sipos Milán és Potásch Emil holttestét. Sátor tulajdonképpen a bűnbandát vezető Sipos halála után vette át a csoport irányítását és tervelte ki a dunaszerdahelyi tízes gyilkosságot.

Sátor lebukott, és lebukott a ház is

A dunaszerdahelyi alvilág ura egészen addig élvezte gondtalanul a králikyi idillt, amíg el nem követett egy óriási hibát.

"2002. június 2-án Reisz Andor azt mondta nekem, hogy a körözés alatt álló Sátor Lajos 2002. május 30-án a besztercebányai Tescóban a bevásárlókocsijában felejtette az övtáskáját, amiben minden személyes dolga benne volt"

– vallotta vádlottként Boris Drevenák exrendőr 2018 júliusában a Specializált Büntetőbíróság egyik tárgyalásán. Húsz év távlatából nem világos, hogy az egykori nyomozó a rendőrtársait vagy a bűnözőket segítette-e az ezt követő nyomozati műveletek végrehajtása során. Drevenákot 2019-ben jogerősen 17 év börtönbüntetésre ítélték a maffiával történő együttműködésért, ám röviddel az ítélet előtt elmenekült az országból. Azután sem adott életjelet, hogy 2023-ban a Legfelsőbb Bíróság egy eljárásbeli hiba miatt megszüntette az őt elmarasztaló ítéletet. Hiába térhetne vissza Szlovákiába szinte szabad emberként, senki nem tudja, hol tartózkodik.

A Tescóban felejtett övtáskához visszatérve: Sátor az ominózus besztercebányai nagybevásárlást követően már csak Králikyre visszatérve jött rá, hogy elhagyta övtáskáját, ami különböző jegyzeteket, számlákat, listákat, telefonszámokat és iratokat tartalmazott – köztük egy valószínűleg hamis szlovák titkosszolgálati (SIS) igazolványt is.

Ahogy ráeszmélt a nagy bajra, vissza is sietett a Tescóhoz, de a szupermarket személyzetet akkor már megtalálta az elhagyott táskát, a bevásárlóközpont előtt pedig rendőrautók parkoltak. Így Sátor jobbnak látta, ha felszívódik.

Sátornak több (hamis?) titkosszolgálati igazolványa is volt, konkrétan ezt az iratot a NAKA rendőrei Sátor egykori élettársánál, Csörgő Juditnál találták meg egy 2016-os házkutatás során (Fotó: Paraméter)

A bűnözőt – talán épp Drevenáknak köszönhetően – nem sikerült elfogni, de a lebukás visszafordíthatatlan volt. A hatóságok számára nemcsak az derült ki, hogy a nemzetközi elfogatóparancs alatt álló maffiagyilkos milyen hamisított iratokkal mozog, hanem az is, hogy a králikyi üdülőövezetben húzza meg magát. Az meg már csak még vadregényesebbé tette a nyomozócsoport munkáját, hogy jó ideig nem tudták, valódi-e a Sátor fotójával ellátott titkosszolgálati igazolvány. Mindenesetre Sátor levonta a tanulságot: azonnal Dunaszerdahely felé vette az irányt, és a későbbiekben messziről elkerülte Králikyt. Ugyanebben az évben a később 25 év fegyházbüntetésre ítélt Dora Ferenc által vezetett Alsóhatárra helyezte volna át a székhelyét, ám az ottani villája felépítését nem sikerült befejezni. Egy nyári napon rendőrök lepték el a környéket, neki viszont sikerült elmenekülnie a helyszínről.

Családtagjai viszont az övtáska-ügyet követően is használták az üdülőt, sőt, Sátor úgy döntött, hogy megvásárolja az addig csak bérelt ingatlant.

Ezt kivételesen túlélte a fehér ló

Annak ellenére, hogy a bűnszervezet vezetőjének a králikyi házba már nem sikerült visszaköltöznie, teljesen felújíttatta az üdülőt. Ehhez strómanként, vagyis "fehér lóként" felhasznált egy becsületes munkásembert is.

"Sátor feleségét úgy ismertem meg, hogy a dunaszerdahelyi házánál én javítottam a medencét. Miközben dolgoztam, egy másik nővel, Csörgő Judittal kávézott, és Csörgő mondta, hogy akar egy építkezési céget csinálni, én meg mondtam neki, hogy lehetnék én a kivitelező. (…) Arról volt szó, hogy veszünk valami házat, azt felújítjuk, aztán eladjuk."

– áll az említett szakmunkás bírósági vallomásában, akit a Besztercebányán zajló csallóközi maffiaper során tanúként hallgattak ki még 2018 decemberében.

Sátorék nem késlekedtek, és alig két héttel az említett övtáska elhagyása után, 2002 júniusában a szóban forgó szakmunkás nevére íratták a králikyi üdülőt. A csallóközi férfi nem igazán tudta, mit ír alá, a különböző hivatalos dokumentumokat általábban csak elérakták, és közölték vele, hol írja alá azokat. Üzleteni nem tudott, dolgozni annál inkább, és el is kezdte a králikyi házikó renoválását.

"Én újítottam fel ott mindent, új konyhát csináltam, kitapétáztam"

– mondta 2018-ban a bíróságon a munkás, akinek nevében 2003-ban egy céget is alapított a maffia. A céggel – a tulajdonos tudtán kívül – különböző adócsalásokat is végrehajtottak. A férfinek nagy szerencséje volt, hiszen a hasonló "fehér lovakat" általában meggyilkolták, ő viszont életben maradt. Vélhetően épp az volt a szerencséje, hogy nemcsak a cég, hanem a králikyi üdülő is a nevén volt.

A víkendház 2004 februárjában hivatalosan átkerült Sátor feleségének nevére, majd a férfit kivonták az említett cégből is, amit szintén 2004-ben átíratták egy másik "fehér lóra". Az új tulajdonos-ügyvezetőt, egy albári (Dunaszerdahelyi járás) férfit később a maffia kivégezte. Az ő holttestét 2018 után – a hatóságokkal együttműködő egykori gyilkosok útmutatása alapján – Dunaszerdahely környékén egy illegális sírban találták meg a NAKA rendőrei.

Sátor még élt, amikor Pellegrinié lett a ház

Sátor Lajos felesége nagyjából másfél évig tartotta meg a víkendházat, amit 2005 őszén egy nyugdíjas éveik előtt álló házaspárnak adott el, és az új tulajdonosok hozzátartozói be is költöztek oda. Az üdülő három évvel később – nem egyenesen Sátoréktól – 2008-ban került Peter Pellegrini tulajdonába, aki akkoriban a Robert Fico-féle Smer-SD parlamenti képviselőjeként dolgozott.

Pár évvel ezelőtt Pellegrini azt is elárulta, mennyiért vásárolta az üdülőt. 2018-ban miniszterelnök volt, amikor bekérették őt a parlament összeférhetetlenségi bizottságának ülésére, hogy megmagyarázza vagyonnyilatkozatát, amit az akkori ellenzéki képviselők ellentmondásosnak véltek. Pellegrini a bizottsági ülésen többek között elmondta: 2008 májusában 2,1 millió koronát (69 707 euró) fizetett a králikyi ingatlanért.

Peter Pellegrini (Fotó: TASR)

Szlovákiában az egyes ingatlanok történelmi tulajdonosainak listája szabadon hozzáférhetők. A korábbi tulajdonosok nevének jegyzékével ellátott tulajdonlapok – nyolceurós illeték fejében – bárki számára elérhetők az illetékes földhivatalokban. Viszont ha az adott ingatlan tehermentes, rendkívül ritka, hogy ezeket az adatokat a vevők lekérdeznék vásárlás előtt.

Állítólag így járt az általunk megszólított Peter Pellegrini is: fogalma sem volt arról, hogy a házat korábban a tízes gyilkossággal gyanúsított Sátor köre birtokolta, és hogy maga a maffiafőnök is lakott az üdülőben. Elmondása szerint minderről csak most, szerkesztőségünk érdeklődése kapcsán szerzett tudomást.

„2008-ban a szüleimmel ingatlanirodákon keresztül egy olyan házat kerestünk Besztercebánya környékén, ahol nyugodtan élhetik nyugdíjas éveiket. Számos ajánlatot végignéztünk, több ingatlant személyesen is megnéztünk, majd reagáltunk egy králikyi nyaralót kínáló hirdetésre. Nem volt különösen csábító, de végül megfogott bennünket, hogy éppen Králiky községben van, ahol korábban az életünk egy részét töltöttük, beleértve a gyerekkoromat is. A házban több évig élt egy fiatal család, jelzáloghitelt vettek fel rá, amit végül átvállaltam tőlük. A korábbi tulajdonosok után nem kutattunk, erre ma sincs lehetőség a számítógépen keresztül, főleg nem 2008-ban. Meglepett, amit mond, Szlovákia tényleg kis ország. Remélem azonban, hogy a ház ennek ellenére azt fogja szolgálni, amiért tizennyolc éve vettem – a nyugdíjas szüleim nyugodt életét"

– nyilatkozta a Paraméternek a parlament elnöke. Szülei a mai napig is az ingatlanban élnek, ottjártunkkor idős édesanyja is azt közölte velünk, hogy a vásárlás idején nem érdeklődtek a korábbi tulajdonosok felől.

Pellegrini králikyi ingatlanja (Fotó: Paraméter)

Ami pedig a történet kapcsán tanulságként szolgálhat a nyilvánosság kereszttüzében élő politikusok számára: ha már a lehetőség adott, nem árt utánanézni annak, kié volt régebben egy eladó, szimpatikus ingatlan. Mert a felvázolt helyzet szerint később még akár az is kiderülhet, hogy a családi nappaliban egykor bűnözők és gyilkosok koptatták a parkettát.

(Barak Dávid)