Senkinek sem jutott eszébe kitűzni a nemzeti trikolórt

2021. március 24. - 18:30 | Kultúra

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

Senkinek sem jutott eszébe kitűzni a nemzeti trikolórt
(Archív felvétel)

(LXXXIV. rész)

Vezércikkében a Komáromi Ujság amiatt háborog, hogy bizony az otthonmaradottak egyre kevésbé ünneplik honfitársaik, jelesen a komáromi 12. gyalogezred katonáinak, hadszíntéri nyertes csatáit. Egy másik írásában meg azon morfondíroz a lapszerkesztő, hogy a városban és környékén a gyűjtési kedv észrevehetően alábbhagyott, csüggedni látszanak az adományozók, mi több, a félelem és a szorongás általánossá terebélyesedik.

A kalendárium ekkor 1915 tavaszát jelzi, a szarajevói merénylet okán kirobbant háború immár kilenc-tizedik hónapját. A politikusok pedig korábban azt ígérték: a fegyveres konfliktus rövid lesz, a katonák ősszel hazatérhetnek otthonaikba. Nem úgy történt. A százhat évvel ezelőtti sajtószöveg sokatmondó. De hogy mit olvas ki e sorokból a XXI. század embere, azt mindenkire magára bízzuk. A „szembesítés” itt következik:

„Szégyeljük magunkat! Pír fut az arcunkra, ha arra gondolunk, hogy Komárom utcáin egyetlenegy zászló sem lengett, amidőn megérkezett a mi fiainknak, a muszkaverő tizenkettesek hőstettének a híre.

Semmi külső formában nem nyilvánult meg ez a szívet megdobbantó, lelket lángra gyújtó hír, melyet az egész világ megdöbbenve olvasott, hogy a mi fiaink, a mi véreink világraszóló tettei örök dicsősége lesznek ennek a véres háborúnak.

Hányszor – pitiáner alkalmakkor – zászlót tűztünk a házunk tűzfalára és kivilágítottuk este az ablakjainkat. És most? Senkinek sem jutott eszébe kitűzni a nemzeti trikolórt s este lámpát, mécsest gyújtani az ablakba.

Kitárt templomajtókkal s bent hálaadó himnuszokkal, hozsannákkal, harangzúgással kellett volna megülni e napot, hogy a mi fiaink áttörhetetlen falankszként állták útját a falvakat felperzselő, embert felkoncoló, hófehér szüzeket megbecstelenítő, terhes anyákat megfertőző, az emberi mivoltból kivetkőzött vad csordának.

A nagy leszámolás a béke után következik, amikor ezek a mi hős fiaink rongyosan, megtépetten, béna lábbal, betegen visszatérnek és megkérdezik tőlünk, hogy ti, itthonmaradottak, akiket a magyarok Istene megmentett lövészárkok borzalmaitól, nyomorától, méltóak voltatok-e hozzánk, amíg mi vérünket hullattuk a hazáért, tiértetek?

S a mi feleletünk akkor szánalmas, szemet lesütő, torok fojtogató hosszú kínos hallgatás lesz.”

*

Rendőrségi közlemény: „Komárom szabad királyi város rendőrkapitányi hivatala közhírré teszi, hogy április 8-án a város területén egy zsebkendő találtatott, melynek sarkába egy arany függő volt kötve. Jogos tulajdonosa a rendőrkapitányságnál jelentkezzék.”

Lelkes Vince