Shazam! Az istenek haragja: Nem villanyoz fel, de azért aranyos
2019-ben a Shazam! üde színfoltja volt a csúfos romba dőlés után újjáéledő DC filmes univerzumának. A karakter jelleméből kiindulva teljesen más hangvételű volt, mint társai, de pont ez a lazaság volt az, ami annyira hiányzott a palettáról. Négy év után megérkezett a folytatás, ami ugyan nem üti meg az első rész által felállított mércét, de ugyanúgy lehet szeretni. Megnéztük a Shazam! Az istenek haragja című filmet!
A négy évvel ezelőtti Shazam! 100 millió dolláros költségvetésből készült, így a rendező, David F. Sandberg a szűkös kasszát szem előtt tartva főként a főhősre, Billy Batsonra és családjára összpontosított, aminek aztán a nem túl dizájnos CGI látta kárát. Ettől függetlenül egy szerethető eredettörténetet kaptunk, ami azt meséli el, mihez is kezdene egy gyerek, ha a semmiből isteni hatalomhoz jutna. A második résznél már lényegesen többet apríthattak a tejbe, így nem is volt kérdés, hogy emelni kell a téteket.
Azt követően, hogy Billy testvéreit is felvértezte isteni erővel, próbálja együtt tartani a bagázst, amelynek minden tagja menne, amerre lát. Noha igyekeznek Philadelphia népének ott segíteni, ahol tudnak, az nem mindig úgy sül el, ahogy szeretnék, gyakran több kárt okoznak, mint hasznot, így az emberek feltétlenül nem is rajongnak értük. Egy nap viszont megjelennek Atlasz lányai, akik visszakövetelik az isteni erőt, amit állítólag Billyék loptak el tőlük.
A folytatások egyik kellemetlen velejárója, hogy ha nem is feltétlenül überelnie kell az első részt, de legalább ugyanazt a szintet kell hoznia, ez viszont az esetek többségében nem sikerül, számos példát hozhatnánk erre a filmtörténelemből. Sajnos Az istenek haragja is ide tartozik. Az első rész teljesen magával ragadta a nézőt a maga bájával és humorával, a hirtelen felnövés tematikájának hiteles boncolgatásával, amihez nem mellesleg az isteni erővel való megismerkedés is társult. Noha a világot nem váltotta meg, igazi gyógyír volt a minden sebből vérző DC filmes univerzuma számára. Most, hogy a büdzsé is nagyobb lett, David F. Sandbergék nagyobb hangsúlyt fektethettek a látványra, az akciózásokra. Ennek ellenére a számítógépes effektusok ezúttal sem sikeredtek maradéktalanul hibátlanra, itt-ott nagyon látszik, hogy a szereplők zöld vászon előtt mozognak. Másrészt pedig ezek az akciók az első részre jellemző bájtól veszik el a teret. Belekezdünk olyan témákba, mint a szertehúzó testvérek összerántása, vagy az, hogy Billy attól tart, ha betölti a 18-at, befogadó családja kiteszi a szűrét, de lényegében egyiknek sem sikerül kellő hangsúlyt adni, ami aztán megalapozhatná a film drámáját.
