1
csallokoz013_003
Megosztás
Csallóközi lenyomatok XVI.
Az előző részek:
Száznyolcvan éve született Kalocsa Róza
A Csallóközt is bejárta a világhírű olasz földrajztudós
Nyolcvan évvel ezelőtt nyílt meg az első csallóközi középiskola
A dunaszerdahelyi Berger Lipót korszakalkotó találmánya
Kisváros a vidék közepén
Víg, bohókás Szilveszter-estek 1925-ben
Magyarország monographiája
Saul nagymagyari fiai
Maga alá temette a bedőlt fal
Felmetszette a hasát az öreg juhász
Ketten udvaroltak egy lánynak Móroczkarcsán
Az első szlovák lap Dunaszerdahelyen
Vámbéry Ármin a francia császárnál
A Csallóközt sújtotta csapásokról
Déryné lucskos pástétoma
„…tengődünk, vergődünk, vonszoljuk fáradt testünket a mindennapi élet nehéz küzdelmei közepette. A világ, a ránk hidegen tekintő emberiség, mint valami rajtunk kivül viharzó meg nem értés káosza fog körül bennünket. Idegeink robbanni akaró feszültséggel rezketnek, valamennyien bizonytalanul támolygunk, azt mondjuk rá, hogy élünk. Ma ez az élet. A sötét ma, a bizonytalan holnap: élet. Élünk. Ki igy, ki ugy. Mindenki, ahogy tud. Némelyek abból, amit tudnak, mások és legtöbben abból, amit mások tudnak. Emberek, akik éveken keresztül küzdöttek, hogy elérjék célukat, mikor már a cél elrepült, a cél megváltozott. Az, ami egy életen keresztül fixum volt, melybe mindenki görcsös kézzel kapaszkodhatott, megszünt szilárd pont lenni. Az idők szele egyszerüen elfujta. A cél megszünt cél lenni, a küzdés ujra kezdődik, új célokért. S az élet? Küzdünk, robotolunk ujra. Mert élnünk kell, s a legszomorubb az, hogy magunk sem tudunk az életünk folyásának medret ásni” – írja Szeif Géza, a Csallóközi Hírlap felelős szerkesztője öt-hat évvel Trianon után. Pesszimista sorai az óhaza elvesztését sirató, az új világban helyét nem találó, a sorsába belenyugodni nem képes és nem akaró polgár életérzését vetítik az olvasó elé. Miközben a szűkebb pátria falvaiban újra kibontakozni látszik a közösségi élet, teret kér a társadalmi tenniakarás. Erről tanúskodnak az alábbi hírek is.
Nagyabonyban, Fleischmann Jakab vendéglőjében idényzáró koszorúcskát tartottak, mely „vidám jókedvvel folyt le és csak a késő reggeli órákban záródott”. Felköszöntőt Nagy Sándor mondott a többiek nevében is: „Összegyültünk itt, kedves mulató közönség, hogy bizonyságot tegyünk nyilvánosan is igazán szórakoztató egy hónapi tanulásunk eredményéről. Ha elképzeljük, mennyit kell a tanitóknak fáradniok, hogy a tanitványai valami eredményt érjenek el, akkor elhisszük s méltányolni tudjuk nagyrabecsült táncmesterünk, Fischer úr fáradságát is. Most tehát, az utolsó alkalom midőn bucsúzunk a kellemes tanulás, sok-sok kedves perc után, elengedhetetlen köteleségünknek tartjuk, hogy mesterünknek őszinte köszönetet mondjunk fáradságáért. Köszönjük tehát fáradságát, jóindulatát, szeretetét s adja Isten, hogy még sokszor viszontlássuk, mint tanitónkat az életben.” Fischer Mihály okleveles táncmester tanítványainak szépségversenyt is szerveztek a falubeliek. Az első díjat Lelkes Lajosné nyerte, a másodikat Fleischmann Elluska és a harmadikat Czucz Erzsi.
Dunaszerdahelyen a pozsonyiak kedvenc tanárnője, Bérczyné nyitott kurzust. A legújabb táncokat tanította: shimmyt, tangót, fox-bluest, francia bostont stb.
A várkonyi önkéntes tűzoltóegyesület a helyi fogyasztási szövetkezet helyiségében színielőadással egybekötött táncmulatságot rendezett. Színre került Szigligeti Ede A vénbakancsos és fia, a huszár című három felvonásos népszínműve. Volt női szépségverseny és „férficsunyaság-verseny” is nagy díjakkal, továbbá amerikai árverés, tombola. „A rendezés nagy munkáját Bükky József végezte.”
A csallóköznádasdi tűzoltóság Kováts Vendel vendéglőjében bálozott „saját pénztára javára”. A helyi műkedvelők szintén egy Szigligeti-darabot, a szerző A cigány című három felvonásos színművét tanulták be és adták elő zenével, dalokkal és tánccal.
Somorján a római katolikus legényegylet műkedvelő gárdája a Korona vendéglő nagytermében lépett közönség elé ugyancsak színielőadással, Beőth László A Három Kázmér című három felvonásos énekes bohóságával.
És volt vigadalom bőven Csallóköz más falvaiban is 1925 tavaszán.
Lelkes Vince