3
A győztes csapat (A többi képért KATT a fotóra!)
Megosztás
A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola irodalomszerető diákjai minden tanévben többször is megmérettetik magukat.
Idén azonban sajnos a versenyek jó része elmarad(t). A X. Legere Irodalmi Versenyt viszont, amit a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete hirdetett meg, ha más körülmények között is, de megtartották, így diákjaink (három háromfős csapat) egy nagyon színvonalas és igényes versenysorozatnak lehettek részesei.
Az első virtuális térbe áthelyezett találkozót még az iskola informatikai szaktanterméből követték, ill. onnan jelentkeztek be a szakmai foglalkozásokra, a kidolgozandó feladatokat viszont a digitális távoktatásra való átállás miatt már nekik is online kellett megoldaniuk. A második forduló workshopjára és a harmadik forduló programjaira már otthonaikból kellett bejelentkezniük.
A verseny fő témakörét ezúttal Márai Sándor és Szabó Lőrinc életműve képezte.
A nívós, gondolkodásra késztető tesztkérdések, keresztrejtvények, feladványok gyakran okoztak fejtörést a diákoknak, akik a versenyre való felkészülés során sokszor az esti órákban is „összeültek“, hogy megtalálják a helyes válaszokat. Szerencsére versenyzőinknek sikerült mindkét feladatlapot határidőre kidolgozniuk. A megadott olvasmánylistából kiválasztott szöveghez kapcsolódó videót is időben elkészítették, s mindezt úgy, hogy a csapattagokat nem egy esetben több száz kilométer választotta el.
Öröm volt figyelni, ahogyan motiválják, inspirálják egymást a csapatok; öröm volt látni a csillogó arcokat, amikor megtalálják valamelyik összetett feladványra a megoldást, az odaillő választ. Büszkeséggel töltött el, hogy a kísérő foglalkozásokba bátran, kreatív hozzászólásokkal kapcsolódtak be.
A sok munka meghozta gyümölcsét, az ötödikesek (Vaczulka Júlia Viktória, Hajas Viktória, Marafkó Bernadett) csapatának Szabó Lőrinc Vízió egy hangversenyen és Szél hozott, szél visz el c. verseire készített videója elnyerte a zsűri tetszését és első helyezést ért el.
A meglepő sikeren kívül talán a legnagyobb élmény a közös gondolkodás volt, az irodalmi beszélgetések, az örömteli viccelődések. A felkészülés során, még ha csak virtuálisan is, de legalább egy picit „privát” is találkozhattunk, hiszen diáknak, tanárnak egyaránt nagyon hiányoznak most az órák utáni, ill. folyosói beszélgetések.
Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke mondta a következőket, s gondolatával teljes mértékben azonosulni tudok:
„Soha nem a versenyekre vagy a felvételire való felkészítést tartottam a magyartanár fő feladatának. Tanárként is, tankönyvszerzőként is úgy gondolom, hogy olvasókat kell nevelnünk, olyan befogadókat, akik képesek a művel való találkozásra, akik ezt a találkozást az ön- és világértelmezés izgalmas kihívásaként tudják megélni.”
(-)