Simon megmutatta, hogyan kell bánni az akasztófára való, ordas idiótákkal

Fotó: SITA

Nem ment gond nélkül a "hatalomátadás" Besztercebánya megyében - írtuk a közép-szlovákiai új megyefőnök, Ján Lunter beiktatásáról, de csak most tudatosítjuk, mennyire alulbecsültük a Rimaszombatban december 4-én lezajlott, mečiari időket idéző konfliktust.

Mint ismeretes, a nyilvánosra tervezett alakuló ülést a választásokon alulmaradó szélsőséges Marian Kotleba hívta össze a Rima parti városba, akinek a hegyomlás méretű fogdmegjei nem akarták beengedni az ülésterembe a helyi televízió, a TV Rimava embereit. Állítólag azért, mert a házigazda – a nácikkal előszeretettel parolázó Jozef Šimko polgármester – jelezhette Kotlebának, mely médiumok nem kívánatosak az eseményre.

Erre az ĽSNS vezetője beállított az ajtóba két drabális állatot, akik rezzenéstelen pofával torlaszolták el az utat, nyakaskodva Simon Zsolttal, és lefütyülve a politikában még zöldfülű új megyefőnököt, Luntert.

A csecsen marconákra hajazó kopasz legények masszívan ellenálltak a józan észnek, de aztán a régió parlamenti képviselője, Simon addig intézkedett, amíg nem rendeződött az ügy. Ehhez az kellett, hogy a független honatya először leteremtse a városi rendőröket, majd odacitálja Luntert és végül Kotlebát. Ez utóbbi meg – amolyan ja nyics, ja muzikant ártatlansággal - eljátszotta a „nincs itt semmi látnivaló” röhejes epizódját, és varázsütésre véget is ért a perpatvar.

Ilyen ruszki szellemiségű fenyegetést már tavaly is láthattunk, amikor kigyúrt magyarországi kopaszok lehetetlenítettek el egyik ellenzéki politikust. Az ottani hatóságok arra jutottak, hogy minden jogszerű volt.

A kérdés az, hogy az itteni szervek is magasról leszarják-e a jogállamiságot és futni hagyják ezeket az akasztófára való dromedár idiótákat, akik a hatalom meghosszabbított kezeként viselkedve bárkit megmogyorózhatnak.

Addig is vegyük szemügyre 10 pontban a történelmi eseményt, mely során csak egy ember akadt, aki a nyilvánosság védelmére kelt Kotleba gorilláival szemben.

1. Mégis, hol vagyunk?! Mi ez az őrület, hogy egy tévé stábját nem akarják beengedni a megyei parlament tanácskozására? Mert most erről van szó a rimaszombati megyeházán, ahol a szakállas gorillák testbeszéde szerint a Rimava tévé munkatársainak tilos a belépés.

2. Nem fogunk itt civakodni – mondja a csecsen fizimiskájú arc. Hát nem is, mert az ülés nyilvános - replikázik Simon Zsolt. És rögtön felteszi a jogos kérdést: Ezt érti egyáltalán?

3. Szóval a tanácskozás nem zártkörű – nyomatékosítja Simon. Rendben, nem vitatkozom – így az izomagy. Tehát mindenki bemehet az ülésterembe – fejti ki a helyzet lényegét a gömöri politikus. De ez engem nem érdekel – zárja rövidre a diskurzust a tagbaszakadt észkombájn.

4. De hát még behúznak a tévéseknek egyet! - riad meg valaki a tömegben. Üssön csak meg – ajánlkozik fel mártírként a fekete listán szereplő rimavás sajtómunkás. Milyen jogon intézkednek itt? - próbálja még egyszer racionális mederbe terelni a kérdést Simon. Ne lökdössön! - méltatlankodik a robusztus zsíragy. Maga kezdte – tűri fel az ingujját a független képviselő. De hát én nem is értem magához – folytatja a kidobóalkatú filozófus.

5. Erre a tétlenségre ki kérte meg önöket, a rimaszombati polgármester? - fordul Simon a félszeg városi rendőrökhöz, akik csak pislognak a látottak miatt. Kérem, tegyék végre a dolgukat! - szólítja fel őket a rátarti honatya.

6. De mintha a falnak beszélne. Mégsem adja fel. Simon a pipogya fekete zsaruknak könyörög: Távolítsák el azokat a személyeket az ajtóból. "Azoknál még fegyver is van!" – vészmadárkodik a háttérből egy jól értesült rajzfilmfigura hang.

7. Simon odarángatja az újonnan megválasztott megyei elnököt, Luntert, aki hiába néz ki úgy, mint egy besztercebányai Anthony Hopkins, csak hallgat, mint egy bárány. Majd halkan megpróbája jobb belátásra bírni a morcona tenyeres-talpasokat. Erre az egyik Mr Masszív csak elutasítóan megrázza a fejét. Simonban felmegy a pumpa: hívjuk ki végre az állami rendőrséget!

8. Lunter motyorászik egy „de hát uraim, ez egy nyilvános ülés” kezdetűt, de ez mintha el sem hangzott volna. Nagyra táplált nácink a füle botját sem mozdítja, viszont kiderül róla, rendkívül erős a semmibe révedésben. Falra hányt borsó ez az egész – méltatlankodik a közjátékon Simon.

9. És aztán végre a színpadra lép a problémamegoldóra szellemült Kotleba. A helyzet jó zsaruja. Pán poslanec – fordul Simonhoz - mi történik itt? Hogy mi? Csupán az, hogy ez a két személy, akiket maga küldött ide – bök a független politikus a behemót ajtónállók felé – nem engedi be az egyik stábot. Kotleba mintha nem is hallotta volna meg az ellene felhozott vádat, csak annyit mond: ez számomra új. Jöjjenek csak ide – mondja negédes hangon a tévéseknek a jóságos náci vezér. Körvonalazódik a békés megoldás.

10. Menjenek csak be a terembe, gond egy szál se – intézi el a szerinte butus kis nézeteltérést a szélsőjobb legjobbabbika. És még egy kicsit belefeledkezik az értetlenkedésbe, csapnivaló hitelességgel: Nem is értem, mi itt a probléma? Hát kérdezze meg az ajtónállót – szól vissza valaki a tömegből. Persze, kiderítem, de most nincs időm, kezdődik az ülés – zárja rövidre az affért a megye leköszönő vezetője, akinek bugyuta beugróján még a szakállas melák haver is szégyenlősen elmosolyodott.

Happy end a javából! - nyugtázhatjuk a Besztercebányai megye "hatalomátadásának" dokumentált mellékzöngéjét. Közben meg elképzelni is szörnyű, milyen világ várna ránk, ha ez a karlendítős banda a kormánykerék közelébe jutna. De elég undorító az is, hogy ennek az ótvar neonáci hadtestnek az ország déli területein is vannak hívei. Még a polgármesterek között is.

(sárp)