Siratóasszonyok ríttak, miközben eltemettetett az egyházgellei nagybőgő

Farsangfarka utolsó napján, húshagyókedden, azaz böjtmás havának ötödik napján hagyományos farsangi mulatságot tartottak az egyházgellei kultúrházban a sötétedési harangszó után egy órával.

Siratóasszonyok ríttak, miközben eltemettetett az egyházgellei nagybőgő
Fotók: Cséfalvay Á. András - További felvételekért kattints!

Farsang idején az emberek jobban ráértek ünnepelni, sütni-főzni. Szent Márton napjától, vagyis november 11-től március 25-ig, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéig ugyanis nem volt mezei és kerti munka, ami kitöltötte volna az idejüket. A régi időkben december 21-én, Szent Tamás napjának környékén tartották a nagy disznóöléseket, így a farsangi időszakra kellőképp összeért a finom kolbász, a hurka és a sonka. Ekkorra kifőtt a pálinka, s fogyasztásra kész volt az újbor. A karnevál a legnagyobb bálok ideje, a hústól való búcsút jelenti. A farsangvasárnapot, a farsanghétfőt és a húshagyókeddet foglalja magába. Az utóbbi sok helyen bőgőtemetéssel zárult.

A kocsma legnagyobb asztalán felravataloztak egy nagybőgőt, fehér lepedővel leterítették, gyertyát gyújtottak mellette, s megsiratták azt, miközben siratóparódiákat énekeltek. Ezután kezdetét vette a nagyböjt, a húsvét előtti negyvennapos bűnbánati időszak.

Így történt ez tegnap este Egyházgelle községében is, ahol a Pósfa Polgári Társulás jóvoltából mulatozásra került sor, mely a nagybőgő eltemetésével zárult. A helyi kultúrházban szép számú érdeklődő gyűlt össze, akik együtt mulattak a Pósfa zenekar muzsikájára. Akinek kedve volt, még táncra is perdült. Közben finom falatokat fogyasztottak, hagymás zsíros kenyérrel kínálták a vendégeket.

A mulatság végén elindult a „gyászmenet”. A dereglyére kötözött, fehér lepellel letakart nagybőgőt a „pap” búcsúztatta el mókás prédikációjával. Jelen voltak a siratóasszonyok is, akik feketébe öltözve törölgették könnyeiket a bőgő mellett. Nem maradhatott el a szenteltvíz sem, melyet ez esetben pálinka helyettesített.

A kis üvegből a „pap” megkínálta a bőgőt kísérő „gyászoló” népet, akik örömmel elfogadták azt, s kortyoltak egyet a pálinkából. Fogadalmak is elhangzottak, köztük, hogy a böjt időszakában a helyiek kerülni fogják a vigadozást, továbbá a házi párlatot teára cserélik. Majd elkísérték a nagybőgőt végső útjára, ezzel búcsúztatván a farsang időszakát, a mulatságokat, átadván a helyet a nagyböjtnek.

A siratóasszonyok egyike Mészárosné Soóky Mária volt, aki kérdésünkre elmondta, lánykorában számos bőgőtemetésen vett részt, s nagy öröm számára, hogy községében felidézték e hagyományt. „Szívesen vállaltam a siratóasszony szerepét” – hangsúlyozta. Mostanra kicsit modernizálódott a rendezvény, mondta, majd hozzátette, ettől függetlenül nagyon élvezte az estét. Elmesélte, amikor ő volt fiatal, egyszerűbb ruházatuk volt az embereknek és más muzsika szólt.

A pap szerepébe Bertók Tibor bújt, aki a helyi színjátszó csoport tagja, így nagyszerűen megoldotta a feladatát. A prédikáció forgatókönyvéül a régi, több tízéves szövegek szolgáltak alapul, ezt bővítették ki saját gondolataikkal. Tibor szívesen vesz részt a falu rendezvényeiben, így nem volt kérdéses a számára, hogy egy este erejéig magára ölti-e a reverendát.

A bőgőtemetés hagyományának felelevenítése a községben a Pósfa zenekar egyik tagja, Iván Zoltán fejéből pattant ki.

„A régi időkben éjfél előtt került sor a temetésre, azonban mi kicsit előrébb hoztuk ezt, mivel gondolnunk kellett arra, hogy az emberek másnap korán kelnek, így nem biztos, hogy megvárták volna a késő estét”

 –  húzta alá Zoltán, majd folytatta, azért tartották fontosnak e rendezvényt, hogy figyelmeztessék a helyieket a böjt időszakára, arra, hogy negyven napig ne mulatozzanak. Ennek nyomán a Pósfa zenekar a következő táncházát Gellében csak húsvét után tartja meg, emelte ki Iván András.

(SzC)