„Sohasem a demokrácia a hibás, mert a demokrácia nem egy személy” – A bársonyos forradalomról Dunaszerdahelyen

A bársonyos forradalom dunaszerdahelyi személyiségeiről és eseményeiről hivatott megemlékezni a Csallóközi Népművelési Központ Bizonyíték ’89 című kiállítása a Gallery Novában, melyen Fogas Ferenc és Örzsik Ödön korabeli fotóit tekinthetik meg a látogatók. A kiállítás megnyitójának vendége volt Ľubomír Navrátil, publicista, műfordító, valamint portálunk főszerkesztője, Barak László.

„Sohasem a demokrácia a hibás, mert a demokrácia nem egy személy” – A bársonyos forradalomról Dunaszerdahelyen
Fotók: Cséfalvay Á. András - További felvételekért kattints!

Jana Svetlovská, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatónője a megnyitó elején megjegyezte, nem egy hétköznapi kiállításról van szó, a kort, a november 17-ét követő eseményeket dokumentáló fényképeken a puszta tények köszönnek vissza, melyek ma már a történelem részét képezik.

Szóba került, hogy Ľubomír Navrátil a napokban vehette át Nagyszombat megye elnökétől, Jozef Viskupičtól az Anton Srholec-díjat, melynek kapcsán a dunaszerdahelyi bársonyos tüntetések egyik egykori szervezője megjegyezte, sok embert ismer, aki az említett díjat megérdemelné, és ahogy az átadón, úgy most is a dunaszerdahelyieknek és egész Szlovákiának/Csehszlovákiának ajánlotta.

„Mindenki, aki ott volt, ugyanúgy kockáztatott, mint mi. Talán mi kevésbé tudatosítottuk az ezzel járó rizikót, talán csak szemtelenebbek voltunk. De nélkülük ez nem valósult volna meg” – fogalmazott.

Barak László azt emelte ki, mennyire spontán módon történtek az események. „Én például nyilvánvalóan azért kerültem oda, mert ilyen természetű ember vagyok. Összeférhetetlen, vitatkozó és kételkedő. Csak azért fordultam szembe az akkori rezsimmel, mint ahogy mai napig is szembefordulok a politikusok többségével, mert kételkedem, és azt gondolom, hogy autonóm személyiségekre van szükség, mert sok autonóm személyiség adja a jó közösséget” – szögezte le. Emlékeztetett viszont arra is, hogy ha nem ők álltak volna ott, akkor minden bizonnyal akad valaki más.

Véleménye szerint ugyanakkor az emberek egy tekintélyes része, akik akár a tüntetéseken részt vettek, nem tudta igazán otthon érezni magát a demokráciában, mivel a diktatúra által szabott keretek közt nevelkedett. „Mindenféle szélnek játékai lettek” – idézett a beszélgetés előtt elhangzó, Ha én rózsa volnék c. Koncz Zsuzsa-dalból. Úgy véli, ha majd többen lesznek, akik öntudatukkal és autonóm személyiségükkel meg tudják választani a vezetőiket, akkor javulhat a helyzet.

„De sohasem a demokrácia a hibás, mert a demokrácia nem egy személy, hanem egy társadalmi berendezkedés” – húzta alá.

Szóba került, hogy az akkori helyi értelmiség a Partizán kocsmában gyülekezett, és Navrátil elárulta, hogy annak idején itt került szóba a november 17-i eseményeket követő napokban, hogy Dunaszerdahelyen is kellene tenni valamit. „Közben arra gondoltam, hogy valaki kell a magyarok közül is. Barakékhoz fordultunk, ő pedig jelezte, hogy egy héttel azelőtt létrehozták a Független Magyar Kezdeményezést” – mondta.

Szó esett arról is, hogy a szlovákiai magyarokra azért is szüksége volt a szlovákoknak, mert magyarországi kapcsolatrendszerükön keresztül jóval előrébb jártak a demokratikus rendszer alaptéziseinek megfogalmazásában. „Még a választások előtt bejött hozzánk Fedor Gál, és arra kért, adjunk nekik programot. Magyarországon abban az időben a politikai rezsim sokkal előrébb járt és szabadabb volt. Politikailag felkészültebben mehettünk a rendszerváltásba, mint a VPN, de nem azért, mert okosabbak voltunk, hanem mert olyan kapcsolatrendszerünk volt. Szóval a VPN első demokratikus programtézisei úgy keletkeztek, hogy az FMK-ét lefordították szlovákra” – fejtette ki Barak.

Ľubomír Navrátil figyelmeztetett, hogy máig gyakran kérdezik tőle, hogy annak idején miért nem akasztották fel a kommunistákat, de kifejtette, hogy a rendszerváltás nem egy megtervezett lépéssorozat volt, és szóba sem került, hogy kapitalizmus lesz a vége.

„Ez valamiféle emberarcú szocializmus terve volt. (...) Az elsődleges célja a VPN-nek és az FMK-nak is az volt, hogy az országot elvigyék az első szabad választásokig.

Ami viszont probléma volt, hogy senki nem akart indulni, mivel mindenki értelmiségi volt. A legtöbben gyakoroltak némi önkritikát is, és nem tudták elképzelni magukat képviselőként a politikában, merthogy arra akadnak náluk okosabbak is” – hangsúlyozta.

„Amikor megtörtént a rendszerváltás, akkor mi nem ismertük a hatalomgyakorlás technikáit. Mečiar tudta például, hogy a belügyminisztériumban hol van a WC, szóval ezt úgy kell elképzelni, hogy ezek az emberek otthon voltak azokban a terekben fizikailag és abban a miliőben is, ami a hatalom gyakorlását jelenti” – egészítette ki Barak László –

Amikor a szavannán az oroszlán elejti a gazellát, akkor odamegy, eszik belőle, és amikor otthagyja, ki eszi azt meg? A hiénák, meg a keselyűk. Akik tudják, hogy a vad már el van ejtve. (...) 30 év alatt természetesen már ki kellett volna iktatni ezeket a keselyűket és hiénákat, mint ahogy részben ki is vannak iktatva, de talán kell 30 év, hogy a rendszer még jobban működjön.”

Navrátil leszögezte, hogy természetesen sokan vannak, akik a szegénységi küszöb alatt élnek, a másik oldalon pedig sok a nagyon gazdag ember, de alapvetően a középosztály sokkal magasabb színvonalon él.

„Bármennyire is elesettnek érzi magát az ember a mai világban, nagyságrendekkel másféle pozícióban van, mint egy olyan diktatórikus rendszerben, amikor megszabták azt is, hogy mit gondoljon” – emlékeztetett erre reagálva Barak László.

(SzT)