Sólymos László: az Összefogás már másodszor verte szét az alakuló szlovákiai magyar politikai egységet

2020. december 30. - 18:19 | Belföld

A Hídnak az MKP-val közösen kell létrehoznia azt a bázist, amihez csatlakozhat a többi szlovákiai magyar politikai szereplő, véli a Híd elnöke, miután karácsony előtt nem sikerült megegyezni a három magyar pártnak az egyesülésről. Sólymos az Összefogást hibáztatja a kudarcért, megbízhatatlan, követelőző partnernek tartja. A Paraméter nagyinterjút készített a három magyar párt elnökével. Mózes Szabolccsal, az Összefogás elnökével készült interjúnkat itt olvashatják, a Forró Krisztiánnal, az MKP elnökével készült beszélgetést pedig kedden közöltük .

Sólymos László: az Összefogás már másodszor verte szét az alakuló szlovákiai magyar politikai egységet
Fotók: Cséfalvay Á. András - archív felvételek

A „politikai év” idén a február végi parlamenti választásokkal indult, amin elég gyengén szerepelt a Híd. Sikerült már kiheverni a 2 százalékos eredményt?

A Híd tíz éve parlamenti párt volt, és ez a februári eredmény nagyon rossz volt. De hát ebben benne volt az utolsó négy év együttműködése a Smerrel és az SNS-szel. Az eredmény véleményem szerint ennek köszönhető. Függetlenül attól, hogy ez alatt a négy év alatt, amíg kormánypárt voltunk, a dél-szlovákiai községeknek, falvaknak nagyon sokat tudtunk segíteni. Sok projektet sikerült befejezni, utak épültek, épületek újultak meg, sok helyen kiépült a vízvezetékrendszer, a csatornarendszer. A kormányzásunk hatása érezhető volt, most ez a fejlesztés teljesen leállt. Sajnos, ez több közösségünket érintő fontos területre is érvényes. A mögöttünk lévő választási időszakban megmentettük a kis és kislétszámú iskolákat, ezeket most ismét a bezárás fenyegeti. Létrehoztuk a Kisebbségi Kulturális Alapot, s növeltük a kisebbségi kultúrára szánt pénzt, amiről Szlovákia történetében először a kisebbségi szervezetek képviselői döntenek, illetve döntöttek. Jelentős előrelépés történt a vizuális kétnyelvűség terén, és itt nemcsak a kétnyelvű helységnévtáblákra gondolok, hanem az önkormányzatok kétnyelvűsítésére, a kétnyelvű dokumentumokra, vagy arra, hogy az üzletláncok és a gyógyszertárak polcain is megjelentek a magyar nyelvű feliratok.

Ha ennyi eredmény volt, akkor ezt miért nem sikerült eladni? Miért lett mégis olyan gyenge a párt eredménye?

Egyszerűen olyan volt a közhangulat. A Kuciak-gyilkosságot követően az emberek változást akartak, ez okozta a mi „eredményünket” is. Aztán, hogy ez a változás mit hozott, azt most érezzük.

Nem lett volna jobb még esetleg rosszabb feltételekkel is belemenni egy összefogásos, vagy hárompárti alkuba a választások előtt, ami ősszel alakulni kezdett?

Én már 2019 nyarán azt mondtam, és már több mint egy és fél éve azt mondom, hogy a megoldás, az út a szlovákiai magyarok és a szlovákiai magyar politika számára az, hogyha sikerül együttműködni. És hát sajnos ez a választás előtt nem jött össze. Nyáron azért, mert egyszerűen amikor még koalícióról volt szó, akkor nem tudtunk megegyezni.

És a választások előtt az MKP és a Híd megegyezett, megalakult a választási párt is, és akkor jött az Összefogás és szétverte. Tehát ez volt az első, amikor az Összefogás szétverte a készülő magyar egységet.

Pedig már a két párt, tehát a Híd és az MKP megegyezett. Hogyha ezt az egyezséget sikerül végigvinni, ha az MKP vezetése nem utasítja el, az Összefogás és a mögötte álló emberek aknamunkájának hatására az MKP nem veri szét ezt az egyezséget, akkor most van parlamenti képviselet.

Az állítja, hogy az Összefogás miatt lépett vissza már 2019-ben is az MKP?

Természetesen, ezt mindenki tudja. Tehát az Összefogás volt az, aki akkor szétverte ezt az egységet azért, mert nem találta meg magát benne olyan mértékben, mint amilyen mértékben szerette volna. És ez volt az első, és most ugye decemberben volt a második alkalom, amikor szétverte az MKP és a Híd között formálódó egységet.

Pedig Bugár Béla tavaly még inkább a Fideszt vagy Orbán Viktort sejtette az MKP visszalépése mögött. Azt mondta, az MKP egy Budapestről kapott telefonhívás után változtatott véleményt.

Biztosan Magyarországról is érkezett üzenet, de azért, hogy az Összefogás képbe kerülhessen. Tehát, úgy gondolták, hogyha összehozzák ezt az egységet a Híd nélkül, úgy, ahogy össze is hozták, akkor az parlamenti párt lesz, de nem lett – 3,9%-ot értek el vele. Ha akkor azt az együttműködést választják, amiben az MKP és a HÍD egyezett meg – hiszen akkor már megvolt a közös választási párt, az MKDSZ, mindenben megegyeztünk – akkor most van magyar parlamenti képviselet. A Híd elnöksége már jóváhagyta a megállapodást, három-négy napra rá az MKP elnöksége elutasította.

És tudjuk, információink vannak arról, hogy az alatt a hétvége alatt az Összefogás és a hozzá közel álló emberek, nagyon intenzív munkát folytattak azért, hogy az MKP országos elnöksége ezt elutasítsa. Az se kizárt, hogy Magyarországon keresztül is érkezett ilyen nyomás.

A választási eredmények ismeretében Bugár Béla lemondott az elnöki posztról, májusban új elnökséget, elnököt választott a Híd, ön lett az elnök. Sikerült konszolidálni a pártot az azóta eltelt időben?

Teljesen új elnökség állt föl, teljesen új politikai generáció kapott teret. Olyan politikusok, akik a saját régiójukban már bizonyítottak, van mögöttük munka és eredmény. Alelnök lett Pataki Károly, Királyhelmec polgármestere, Agócs Attila, Fülek polgármestere és Tóth Marián, aki Tardoskeddet, az ország legnagyobb községét vezeti. De tagja az elnökségnek Ravasz Ábel is, aki romaügyi kormánybiztosként tevékenykedett. Benne van Rigó Konrád, aki kulturális államtitkár volt, és sikerült létrehoznia például azt a kisebbségi kulturális osztályt, amit most a minisztérium új vezetése már megszüntetett. De ott van Peter Krajňák, aki oktatási államtitkár volt. Olyan emberek vannak az elnökségben, akik már letettek valamit az asztalra, de új perspektívát, fiatalos lendületet hoztak.

Bugár Bélával még kapcsolatban van, konzultál vele? Jelen van még a Hídban a volt pártelnök?

Bugár Béla létrehozta, és tíz évig vezette ezt a Hidat. Harminc évig volt a politikában. Hosszú évtizedekig a legközkedveltebb szlovákiai magyar politikus volt, úgy a magyarok, mint a szlovákok körében, és nagyon sokáig nem lesz ilyen politikusa a szlovákiai magyaroknak. Bugár tagja maradt a pártnak, és én szoktam vele beszélgetni, mert azt a politikai tapasztalatot, amit ez alatt a harminc év alatt felhalmozott, nem szabad kihasználatlanul hagyni, az hatalmas tőke. És igen, én meg szoktam hallgatni más embereknek a véleményét, meghallgatom az övét is.

Lehet azt mondani, hogy ő a politikai tanácsadója?

Azt nem mondhatom, hogy a tanácsadóm lenne, a beszélgetéseink egyáltalán nem rendszeresek. Vele is szoktam beszélgetni a politikáról, ugyanúgy, mint másokkal is, akik részt vettek benne, mint például A. Nagy Lászlóval, Rudolf Chmellel vagy František Šebejjel. Ők hatalmas tapasztalattal rendelkeznek, sokkal többel mint én, és én szeretek tanulni. Természetesen a döntés már az én, a mi feladatunk, akik jelenleg irányítjuk a pártot. De mindig hasznos más véleményét meghallgatni.

Az igaz, hogy májusban átalakult az elnökség, viszont ön, mint új pártelnök, ott volt alelnökként az előző vezetésben is, a Fico- és a Pellegrini-kormányban miniszter volt. Ez nem hat még mindig negatívan pártra?

Megmondom őszintén, nem tudom. Én tettem a dolgomat, szerintem ez az egész nem rólam szól. Ha ez volna a probléma, akkor ezt meg tudjuk oldani. A Hídban van három-négy olyan ember, aki bármikor föl tudja venni a zászlót, és tovább tudja vinni. Lehet, hogy új lendületet is tud adni. Mi az év elején – úgy az elnökség, mint a szélesebb körű vezetés, tehát a járási elnökök is – leülünk és megbeszéljük, hogyan tovább, miután az Összefogás másodszor is szétverte a szlovákiai magyar politizálás és a közösség számára fontos egyezséget. Véleményem szerint, ha nem tudunk összefogni, akkor a magyar képviseletnek vége.

A kongresszuson ugyan ellenjelöltje nem volt, de volt ellenzéke, a Jakab Elemér körüli csoport. Nem okozott ez kisebb szakadást a pártban?

Nem érzek semmi ilyesmit, minden pártban vannak véleménykülönbségek, de most az új vezetés mögé beállt a párt. Minden járásban megtartottuk a tisztújítást, vagy új a járási elnök, vagy régit erősítették meg a posztján.

Miért vállalta az elnöki posztot?

Azzal vállaltam el ezt a pozíciót, hogy mert abban láttam a jövőt, és abban látom most is, hogy össze kell fogni, a szlovákiai magyar pártok össze tudnak fogni. Elsősorban az MKP és a HÍD meg tudja teremteni azt az alapot, amire épülhet egy új szlovákiai magyar politikai reprezentáció. Nálunk a vezetés megújult, és az új emberek ezt szeretnék építeni. Én nem érzem azt, hogy ebben a kérdésben lett volna bármilyen probléma, belső nézeteltérés. Egy irányba megyünk.

Az elmúlt hónapok pozitív eseménye viszont, hogy az MKP-val sikerült nagyon sok mindenben megegyezni. Olyan légkört alakítottunk ki, ami lehetővé teszi a 10 év alatt kiásott árkok betemetését.

Nem fog menni egyik napról a másikra, de ez a folyamat elindult, és érezem az MKP vezetése, Forró Krisztián irányából az őszinte szándékot arra, hogy ezt megoldjuk.

Májusban volt a tisztújító kongresszus, viszont azóta nem látszik, hogy erősödött volna a párt, legalábbis a felmérések nem azt mutatják. Igaz, a COVID miatt nem olyan időszakot élünk, amikor kampányolni lehet, de mégis, nem kellett volna már kicsit megmutatkoznia a népszerűségi mutatókon is az új elnökség munkájának?

Alapvetően mi egy cél alá rendeltünk mindent, ez pedig az egység a megteremtése. Mindenkit megkértünk arra, még a sajtót is, hogy adjanak nekünk időt arra, hogy ezt összehozzuk, és nyugodtan meg tudjuk beszélni. Én azt mondtam és most is azt mondom, hogy fél év alatt ezt – hogyha őszinte a szándék –, akkor össze lehet hozni. És most is azt mondom, ha őszinte lett volna a szándék, akkor karácsonykor ott állunk egymás mellett együtt, és elmondjuk, hogy megegyeztünk, és januártól közösen fogunk indulni.

Térjünk át a hárompárti tárgyalásokra eredményeire. Az együttműködés konkrétabban augusztus elején a gombaszögi Közéleti Piknikkel indult. A Híd jött az augusztus 20-i nyilatkozattal, amit végül is a három párt aláírt, talán ez a dokumentum tekinthető a tárgyalássorozat kezdetének. Szeptemberben meg is kezdődtek a megbeszélések. Mit sikerült elérni, ön miben látja ennek a folyamatnak az eredményét? Meddig jutottak karácsonyig előttig, mi az, amiben megállapodtak?

Én úgy gondolom, hogy az alapvető kérdésekben sikerült megállapodnunk. Szinte mindenben. A többi, ami még nem volt lezárva, az már tulajdonképpen technikai kérdés. Olyan feladatok maradtak, mint például hogy jogilag hogyan alapítsuk meg az új pártot, hogyan lehet megszüntetni a létező három pártot, hogy azok beleolvadjanak az újba, vagyis olyan technikai jellegű kérdések, amelyekre már jogászoknak kellett volna választ adniuk. És ezeket egy hónap alatt meg lehetett volna oldani. Megegyeztünk azokban az alapelvekben, amelyekre ennek az új pártnak föl kell épülnie. Ez az a 12 pont, hogy mivel szeretnénk foglalkozni, hogy kiket szeretnénk megszólítani, tehát, hogy egy olyan nyitott pártot szeretnénk, aki meg tudja szólítani a választókat. A párt természetesen a magyaroké volna, de meg szeretnénk szólítani a velünk együtt élőket, legyenek azok romák, szlovákok vagy más nemzetiségűek, mert vannak közös problémáink, amiket közösen tudunk kezelni.

Nagyon sok mindenben megegyeztünk, egyedül egy dologban nem tudtunk megegyezni, és ezek az arányok voltak itt.

Jött az Összefogás olyan javaslattal, amit egyszerűen nem lehetett elfogadni. És ráadásul a tárgyalássorozat végén, tehát nem szeptemberben, hanem november végén, december elején.

Ez volt az előválasztás?

Nem, nem az előválasztás volt a probléma. Ugyan mondtak valamit az előválasztásról is, de annak részleteiről, hogy ez hogyan működne, arról semmit. Mi mondtuk, hogy ne bonyolítsuk túl a dolgokat, ne próbálkozzunk olyan dolgokkal, amelyekről nem tudjuk, hogy hogyan működnének ebben a közegben, például olyan falvakban, ahol magyarok, szlovákok élnek együtt. Nem tudjuk kit kérdeznénk meg, hogyan kérdeznénk meg, mit kérdeznénk, tehát egy teljesen fiktív dologról beszéltek. Mi azt mondtuk, próbáljunk kiindulni a reális tényekből: volt egy parlamenti választás, annak ismertek az eredményei, mindenkinek van tagsága, struktúrája, múltja, ezt próbáljuk összerakni, és innen induljunk el. És ha valaki úgy gondolja, hogy ő ügyesebb, jobb, akkor mutassa meg, ott a lehetőség számára. Most egy startvonalat kellett volna létrehozni, amiről el tudunk indulni. Én akkor is azt mondtam, most is azt mondom, hogy ott hibázták el a fiúk és a lányok az Összefogásban, hogy nem tudatosították, hogy ez nem róluk szól. Nem róluk szól, nem arról a pár emberről, nem rólam, nem a Hídról meg az MKP-ról. Ennek sokkal nagyobb a súlya.

Ezek a tárgyalások arról szóltak, hogy tíz év után sikerül-e visszaszerezni a szlovákiai magyarok bizalmát. Tehát azt elérni, hogy higgyenek az együttműködésben tíz év torzsalkodás után. És tudniuk kellett, hogy nagyon vékony a jég.

A szlovákiai magyar választók elvesztették a hitüket abban, hogy létrejöhet egy normális, egységes szlovákiai magyar politikai erő. És ahelyett, hogy ezt megpróbáltuk volna tompítani, rendbe rakni, szép lassan, ők olajat öntöttek a tűzre. Ez volt a legnagyobb probléma, egyszerűen nem tudatosították azt, hogy hol a felelősség. Hiányzott az alázat.

Ha nem az előválasztást akarták, akkor milyen elosztást akartak az elnökségen belül? Egyenlő arányt a Híd és az Összefogás közt?

Igen. Azt akarták, hogy az Összefogás ugyanolyan erővel legyen jelen az elnökségben, mint a Híd.

És erre javasolta a Híd a 2:1-es arány helyett a 3:2-es kompromisszumot?

Igen, mi jöttünk egy kompromisszumos javaslattal, hogy az elnökségben nekik eggyel több tagjuk legyen. Sőt, azzal is mi jöttünk, hogy alakuljon egy grémium, ahol mindenkinek egyforma ereje lenne, azonos arányban venne benne részt mindhárom párt. Ez a grémium élhetne javaslattal a pártszervek felé olyan stratégiai kérdésekben, amelyekben nem lenne szabad, hogy az egyik fél csak úgy leszavazza a másikat, csak azért, mert többen vannak. Ilyen lenne például a kormányba való belépés, a kilépés a kormányból, a parlamenti listaállítás.

Tehát ebben a grémiumban, kicsit megnőtt volna a súlya a Hídnak is, az Összefogásnak viszont nagyon erősen, mert messze nem olyan súlyúak, mint a másik két párt.

Az MKP több évtizedes pártstruktúrákkal működik, vannak polgármestereik, megyei képviselőik, helyi képviselőik. Ugyanígy a Hídnak is több mint száz polgármestere, megyei és helyi képviselői vannak, megyei alelnöke, és így tovább. Tehát kiépített struktúránk van. Amikor a Hidat támadják, akkor ezeket az embereket támadják. Ezt tudniuk kell, hogy az, aki valamit leír a Hídról, azt az egész pártról mondja. Pataky Károlyról, Agócs Attiláról, Tóth Mariánról, a többi polgármesterről is, aki a Hídban van, teszi a dolgát, építi a faluját és sikeres. Mert eddig az Összefogás a szlovákiai magyarságért semmit nem tett. Pontosabban két dolgot tett: kétszer szétverte az egységes szlovákiai magyar képviseletet. Eddig ez a politikai eredménye, és hogyha így akar magának politikai tőkét kovácsolni, ilyen matovičos módszerekkel, akkor nem tudom, hogy hova fog jutni, de az biztos, hogy a szlovákiai magyaroknak ez nem hasznot hoz, ez csak ártani fog.

Ennek ellenére ön a karácsony előtti sajtótájékoztatón is azt mondta, hogy addig kell tárgyalni, amíg lehet, mert meg kell egyezni. Miért nem lehetett azt mondani karácsony előtt, hogy jó, akkor nem most jelentjük be az eredményt, hanem lesz még egy kör januárban, addig mindenki nyugodtan átgondolja a helyzetet, és majd utána lesz bejelentés?

Én nem láttam problémát a sajtótájékoztató megtartásában, de az is igaz, hogy nem mi szerveztük azt. De mint mondtam, fél évünk volt arra, hogy megegyezzünk, és nem azért kellett sietni, mert volt valamilyen külső ok. Nem is sietni kellett, hanem csak akarat kellett hozzá, hogy megegyezzünk azért, hogy az embereknek, a választóinknak meg tudjuk mutatni azt, hogy igenis, őszinte az akarat arra, hogy együtt tudjunk működni. Hogy meg tudjuk csinálni, és hogyha megcsináljuk, és támogatni fogják ezt, akkor ez egy értelmes, hasznos dolog lesz mindenki számára, mindenkinek hoz valamit. A választónak, a politikai képviseletnek is, a régiónak is. És az a fontos, hogy látni mögötte a célt.

A cél az, hogy ennek a régiónak, ahol élünk, legyen politikai támasza, legyen, aki segíti. Most nincs a parlamentben ilyen erő, és látjuk is, hogy mi történt: mindent leállítottak Dél-Szlovákiában, ami korábban elindult.

Elég, ha megnézzük az uniós újjáépítési alapot, akkor látjuk, hogy nincs terv a leszakadó régiók felzárkóztatására. Hogy ott is normálisan tudjanak élni az emberek. És ez alatt a fél év alatt nagyon sok mindent sikerült megbeszélni, csak egy kis akarat hiányzott az Összefogás részéről, és be is fejezhettük volna. Tehát volt mit elmondani az embereknek. Ezt meg ezt megcsináltuk, ebben megegyeztünk. Igen, talán nem mindenben. De szétrúgni valamit ilyen módon, ahogy ők tették, ez egyszerűen hatalmas felelőtlenség. Szlovák politikusok hívtak nekem, hogy mi történt, kik azok az emberek az Összefogásban, hogy honnan jöttek, és miért csinálták. Nem tudtam elmagyarázni, hogy ez mi volt. Lejáratták tulajdonképpen az egész szlovákiai magyar politikát. Nem csak a választók előtt, de úgy általában.

Tehát, hogy azt mondja, hogy mindenképpen ki kellett állni karácsony előtt, de azt is, hogy tovább kell tárgyalni, amíg megegyezés nem lesz?

Én azt mondtam ott, hogy tovább kell tárgyalni, de amit utána hallottam az Összefogás elnökétől, azt mindenképpen meg kell beszélnünk a pártban, mert nem én vagyok a párt. Végig kell beszélni, hogy mi az az út, amin a Híd tovább tud menni. Én egyben biztos vagyok, ennek a tárgyalássorozatnak van egy komoly pozitív eredménye: az, hogy az MKP és a Híd elkezdett konstruktívan beszélni arról, hogy egyezzünk meg, próbáljuk betemetni az árkokat, amik közöttünk vannak. Ezt mindenképpen tovább kell vinni.

Az Összefogás azt mondja, hogy a Híd gyakorlatilag ultimátumot adott nekik az utolsó előtti, csütörtöki tárgyaláson, a sajtótájékoztató előtti héten, hogyha akkor nem fogadják el a javasolt megállapodást, akkor az MKP-val kettesben folytatják a tárgyalást. Hogy történt ez pontosan?

Ezen az utolsó előtti tárgyaláson nem tudtam részt venni, beteg voltam, de tudom, mi nem adtunk ultimátumot. Mi azt mondtuk, hogy karácsonyig egyezzünk meg azért, hogy az emberek bizalmát vissza tudjuk szerezni. Csak akkor nem tudunk megegyezni, hogyha olyan igényekkel jön valaki, amit nem lehetett vállalni. És ezek az igények akkor jöttek elő, tehát nem szeptemberben, hanem decemberben. Mindenki próbálta keresni a kompromisszumokat, hogy ha valami nem felel meg így, akkor hogyan tudjuk megoldani más módon. Nekünk sem volt túlságosan ínyünkre, hogy az MKP automatikusan megkapja az ötven százalékot az új pártban, de jöttünk a már említett javaslattal: azt mondtuk, hogy jöjjön létre egy grémium, ahol viszont egyenlőek lesznek az erőviszonyok.

Az Összefogás tehát csak a Híddal egyenlő erőviszonyokat tudta volna elfogadni?

Igen, és hiányzott belőlük mindenféle konstruktivitás. Mi mindig megpróbáltuk megtalálni a módját annak, hogy hogyan lehet a problémákat megoldani, ez a konstruktivitás hiányzott a harmadik félből, az Összefogásból.

Ők mindig csak azt mondták el, hogy mi nem tetszik nekik, mivel nem értenek egyet, azt már nem, hogy ezt milyen kompromisszummal lehetne áthidalni.

Én az utolsó, keddi megbeszélés után, amikor elnöki szinten tárgyaltunk, este még összehívtam az elnökségünket, és kértem őket, hogy még egy ügyben lépjünk vissza, hogy meglegyen a megállapodás, és mehessünk tovább. Ez volt a 3:2-es ajánlat. Felhívtam Mózes Szabolcsot, az Összefogás elnökét is, és elmondtam neki, hogy miben egyeztünk meg az elnökségünkkel. Egy órára rá kijött az a Facebook bejegyzés, ami teljesen szétvert mindent. Fogták és nagy kalapáccsal szétverték. Tehát ez a helyzet.

Azt mondja, hogy nem volt ultimátum. Most viszont kialakult egy olyan helyzet, amelyben az MKP-val közös álláspontot képviselnek, mintha ketten maradtak volna. Hogyan tovább?

Biztos, hogy az MKP-val folytatni fogjuk a tárgyalásokat, ha a részükről is megmarad az igény. Hogy mi lesz az Összefogással, azt most nem tudom megmondani. Előbb nekünk kell leülni a párton belül, megbeszélni, hogy ezek után mit és hogyan fogunk lépni, a Híd milyen irányba fog mozdulni. Eddig a Híd mindent alávetett annak, hogy meglegyen az egység. Mindent. Ezen dolgoztunk fél évig. Nem lett volna vége ennek a történetnek december 16-án, tehát azon a sajtótájékoztatón, ha az Összefogás nem úgy viselkedik, ahogy viselkedett.

Mi egyszerűen elmondtuk volna azt, hogy miben sikerült már megegyezni, mi az, amit meg fogunk lépni és mi az, amiben még meg kell egyezni. Senki nem akart senkit kizárni.

Mindenki tudja, érzi, hogy egy széles körű egység kell. Mi a tárgyalások kezdetén is elmondtuk, nem azt akarjuk, hogy csak ez a három párt egyezzen meg, és mindenki más el van felejtve. Csak egy bázist akartunk létrehozni, amihez más is csatlakozhat. Én már kezdetben is mondtam, hogy ezt a bázist a két nagy párt, az MKP és a Híd egysége jelentheti. Ha mi ketten megegyezünk, akkor arra épülhet az egész egység. Vannak pártok, például az MKDSZ, akivel biztosan szeretnénk tárgyalni. Biztos, hogy meg lehetett volna teremteni ezt az egységet, de meg kell, hogy legyen a magja. És úgy néz ki, hogy ennek az egységnek a magját az MKP és a Híd együttműködése adhatja, mivel az Összefogás kiszámíthatatlan, a lépései elfogadhatatlanok és érthetetlenek.

Az Összefogás azt mondja, a Híd azért sürgeti a tárgyalások befejezését, mert attól tart, hogy a támogatottsága a közeljövőben csökkenni fog, és mert előkerülhetnek bizonyos büntetőügyek a párt korábbi tagjaival kapcsolatban. Gondolok itt Gál Gábor volt igazságügyi miniszterre, akit a sajtó már összefüggésbe hozott bizonyos bűncselekményekkel. Ön nem tart ettől?

Én úgy gondolom, hogy a Híd jelenlegi vezetése dinamikus, új gárda, akiknek van elég politikai, szakmai tapasztalata ahhoz, hogy ezt a pártot tovább tudja vinni.

A Hídnak van támogatottsága, van bázisa ebben az országban, képes ebben a politikai helyzetben tovább stabilizálódni és növekedni.

Mi az utóbbi fél évben arra koncentráltunk, hogy létrehozzuk az egységet, abban gondolkodtunk, hogy egy zászló alatt, egy párton belül folytassuk a munkát. A Hídnak az identitása, amit a kezdetektől építettünk, megjelent volna ebben az új pártban. Megvan benne a nyitottság, hogy próbáljunk együttműködni azokkal, akik velünk együtt élnek, akikkel közös sorsunk van, akikkel közös az érdekük. Fel kell készülnünk mindenre, mert látjuk, hogy a jelenlegi kormány képtelen ezt az országot irányítani, nem csak a járvány elleni harcban, hanem más téren is. Amíg a saját érdekükről van szó, addig átlépnek mindenféle határt, nincsen számukra akadály, ha kell alkotmányt módosítanak úgy, ahogy nekik jó, ha kell szabályt szegnek, ha nekik úgy megfelelő. A következő időszak rendkívül turbulens lesz, a Hídnak meg kell találnia az útját ezek után, ami történt.

Tehát nem tart attól, hogy olyan ügyek kerülhetnek elő, amelyek ártani fognak a Hídnak?

Én nem tudok ilyen ügyekről, nem tartok attól, hogy a Híd számára káros dolgok derülhetnek ki. Az, hogy cikkek jelennek meg egyes emberekről, az még nem jelenti azt, hogy alapjuk is van. Aki bizonyos ideig hatalmon volt, fontos pozícióban dolgozott, arról könnyen kitalálhatnak valamit.

De én nem tudok semmilyen konkrét ügyről, ami árthatna a pártnak.

Lajos P. János