Sólymos László: Csigavér...!
Hirdetés
2020. február 19. - 15:13
1
solymos_foto
Megosztás
Az egyik ismerősöm osztotta meg velem ezt a történetet: a hetvenes évek derekán egy szlovákiai magyar faluba új plébános jött. Törte a magyart, így az emberek nehezen értették a prédikációt. A templomból hazatérő nagymamát megkérdezték „Na, mama mit mondott a plébános úr?” A nagyi azt válaszolta: „Nem tudom, de olyan szépen mondta.” Ez a történet jut eszembe, szinte naponta, így a kampány finisében.
Rengeteg a próféta. Mondják a szebbnél szebb magasztos gondolatokat. „Mindenki mindent rosszul csinál, mi jobban tudjuk, mi majd megmutatjuk, leváltjuk a kormányt (sic!), mindenkit becsukatunk, stb.” Közben a sok próféta pontosan tudja, hogy lehetetlenségeket ígér. Miért? Mert a kormányváltás egy teljesen normális folyamat a választások után, tehát nem egy párt sikere. A kormányok pedig hála Istennek, szinte mindig, több párt koalíciójából állnak össze. Tehát több politikai párt programjának elfogadása, figyelembevétele, összecsiszolása a feladat. A tét pedig egy működő kormány alakítása. Nem elég átlépni a bejutási küszöböt. A szó szoros értelmében ki kell harcolni, hogy egy kisebbségeket képviselő és a Dél-Szlovákiáért tenni akaró pártnak sikerüljön egyáltalán valamit bejuttatni a kormányprogramba. Igen, harcolni kell érte.
A legnagyobb próféták többnyire az első tárgyaláson megszeppennek. Az idei választási kampány abban más, hogy egyesek már egy tét nélküli sajtótájékoztatón is képesek feladni az ikonikus, fontos témáikat. Már ilyenkor meghátrálnak, mikor az elveiket kellene képviselniük. A legfontosabb üzenetük: „talpra magyar, szavazzatok ránk, hiszen most még a jó fiút kell játszanunk a szlovák pártok előtt, de majd aztán mi megmutatjuk nekik.” Nem fogják. Azért, mert
a külcsíny mögül hiányzik a belbecs. Ezektől a hamis prófétáktól az együtt, összefogni, egymásért szavakon kívül még nem láttunk olyan tetteket, amelyek alátámasztanák a hangzatos szavakat.
Az én javaslatom, hogy a kampánycsendet vegyük szó szerint. Csendesedjünk el, mérlegeljünk magunkban, hogy ki mit tett le eddig a szlovákiai magyarság asztalára. Ki milyen eredményeket tud felmutatni. Hol és hogyan képviselt minket.
Tekintsünk el a hangzatos szavaktól, inkább a szlovákiai magyar mindennapjaink kézzelfogható fejlesztéseit vegyük számba. Az iskoláink, a nyelvhasználat, a járdák, utak, hidak, kultúrházak, kultúra, települési infrastruktúra fejlesztése jelenjen meg előttünk.
Utána, február 29-én eszerint szavazzunk. Gyűlölet nélkül, csendben, mérlegre téve a szavakat és a tetteket.
Sólymos László
(PR-cikk)