Sólymos László: „A jó oldalon állunk”
2023. július 25. - 10:01
2023. július 25. - 10:01
Sólymos László a Híd elnöke, a párt egyik alapítója. Korábbi környezetvédelmi miniszter, nevéhez fűződik a csallóközi ivóvízkészletet fenyegető vereknyei veszélyes hulladéklerakat szanálásának előkészítése, a csatornahálózatok építésének támogatása, valamint a PET-palackok betétdíjas rendszerének előkészítése. Milyennek látja a Híd szerepét a politikai palettán és szerinte mit veszélyezteti a leginkább a választók jövőjét?
Három gyermek édesapja. Civilként is, politikusként is. Miniszterként nem sok szabad estém vagy hétvégém volt. Emlékszem, amikor Szlovákia töltötte be az EU féléves elnökségét, még kevesebb idő maradt a családra, mert minden hétvége munkával telt. Ha nem lenne előttünk a szlovákiai magyarság és az egész ország jövője szempontjából meghatározó kampányidőszak, akkor sokkal több időt töltenék a gyerekeimmel. Főznék nekik, mert számomra ez a legjobb kikapcsolódás. Nagy kedvenc a kapros tökfőzelék vagy a tejfölös csirkepaprikás házi galuskával, a borsóleves szintén. Ezek az én gyerekkorom ízei is. Most azonban nincs idő a tűzhely mellett állni, hiszen az ország szempontjábol sorsdöntő választás vár ránk. A mi dolgunk pedig az, hogy elmondjuk a választóknak, mi is a tét.
Nem, legalábbis nekem ez nem nagyon megy. Lehet, hogy azért sem, mert 2020-ban olyan személy került a környezetvédelmi tárca élére, aki többet foglalkozott az imázsaval, mint a minisztériummal.
Hogy csak két dolgot említsek, megkérdőjelezte a pillepalack-projektet, leállította a vereknyei hulladéklerakó felszámolását. De említhetném a Sajó katasztrófáját is…
Nem, mivel nem voltak ilyen ambícióim. Azt viszont nem engedhettem meg, hogy az általunk létrehozott és felépített, Közép-Európában is egyedülálló projekt, a Híd, eltűnjön. Szlovákiának szüksége van a Hídra. Visszatekintve láthatjuk, hogy az ország mindig akkor mozdult előre, amikor a szlovákok és a magyarok együttműködtek. Amikor mi, magyarok a jó oldalra álltunk. Így volt ez 1998-ban is, és most is.
Nem mottónak nevezném, hanem inkább célnak. A 2020-as sikertelen parlamenti választás után nem lehetett más célom, mint az, hogy a szlovákiai magyarság érdekében kezdeményezzem az együttműködést azokkal, akik ezt megelőzően több, mint egy évtizedet azzal töltöttek, hogy ócsárolták a Hidat és a párt által elért eredményeket. Nem láttam más megoldást, mint azt, hogy az MKP és a Híd együtt folytassa tovább a munkát egy közös gyűjtőpártban. A szlovákiai magyar társadalom ugyanis sokszínű, hatalmas világnézeti különbségekkel. Tisztában voltam azzal, hogyha a szlovákiai magyar pártok nem lesznek képesek szövetségre lépni, még jobban elmélyülnek az itt élő magyarok közötti világnézeti, ideológiai különbségek. Mi a Hídban mindent megtettünk azért, hogy ezen változtassunk. Hittünk abban, hogy egymást nem legyőzni, hanem meggyőzni kell. Hogy meg kell tanulnunk elfogadni a másikat. Az elődpártok politikusait is és az elődpártok választóit is. Ezért gondolkodtunk egy szlovákiai magyar gyűjtőpártban. Nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült.
Sajnálom, hogy a szlovákiai magyarok közé is begyűrűzött a magyarországi társadalomra jellemző megosztottság. Ez rossz irány. Meggyőződésem, hogy nekünk nem az a feladatunk, hogy a magyarországi politikai történésekkel foglalkozzunk. Itt élnek a választóink, itt kell megoldásokat találnunk a problémáikra.
Miniszterként és kormányalelnökként is azzal szembesültem, hogy a déli országrészben van a leszakadó régiók nagy része, például a gyönyörű Gömörben. A Rimaszombati járás is azon járások közé tartozik, amelyekről gyakran megfeledkezik a politikum, mostohagyerekként kezeli azokat. Ez jellemző volt a Matovič-Heger kormányra is. Gyerekkoromban minden nyári szünetet Gömörben töltöttem. Ma is rendszeresen járok oda, ott élnek a hozzátartozóim és a barátaim. Pontosan tudom, milyen nehéz helyzetbe kerültek az ott elő emberek, a kis- és középvállalkozók. 2016 és 2020 között sokat segítettünk ezeknek a régióknak folytatni kell a munkát. Pozitív diszkrimináció és jó gazdasági program nélkül szó sem lehet a felzárkóztatásukról.
Nem segít rajtuk a populizmus és a politikai szemfényvesztés. Sem rajtuk, sem az országon. Aki odafigyel arra, amit a szakértői kormány elnöke és miniszterei mondanak, tisztában lehet az ország és az államkassza helyzetével.
Mi a Kékekkel nem ígérünk sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy talpra állítjuk az országot. Már bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk rá. Biztosan könnyebb dolgunk lenne, ha a kampány során a Kékek és a Híd is beállna az ígérgetők, nagyotmondók és gyűlöletkeltők sorába. De nem vállaljuk a populizmust és a szélsőségesek gyűlöletkeltését.
Azt látom, hogy kiveszett a politikából az empátia, de felerősödött a propaganda. Veszélyes irányba haladunk. Ha nem akarjuk azt, hogy a gyerekeink elköltözzenek, szeptember 30-án vissza kell fordítanunk ezt az irányt.
Három év után jól látható, hogy zátonyra futott az elődpártok szövetsége. A Szövetség ahelyett, hogy betöltené egy nyitott gyűjtőpárt szerepét, visszavedlett MKP 2.0-ra. Az MKP Simon Zsolttal és az Összefogással annak ellenére sem tudott bejutni a parlamentbe, hogy kormányváltó hangulat volt, a Híd pedig a padlón volt 2020-ban. Miért épp most sikerülne áttörni a négyszázalékos üvegplafont?
Azt gondolom, hogy a jövőben az általunk választott modell lesz életképes és sikeres. A Híd mindig az együttműködés pártja volt. Most is az, azzal a különbséggel, hogy most még a választás elött megtaláltuk a szlovák partnereket. Létrehoztunk egy szlovák-magyar választási pártot, annak érdekében együtt bele tudjunk szólni az ország irányításába. Vannak közös ügyeink, mint az ország gazdasági fellendítése, az egészségügy problémainak megoldása és vannak azok a kérdések, amelyek kiemelten fontosak számunkra, de ezeket is csak akkor tudjuk megvalósítani, ha partnereink támogatnak bennünket. Ilyenek a nemzetiségi jogaink bővítése, a nemzetiségi oktatás, a kultúra, aminek előremozdítását nem tudja garantálni egy-két szlovák párt listáján szereplő magyar nemzetiségű jelölt.
A regionális struktúrák hasznosságát szerintem egyetlen civilizált országban nem kérdőjelezik meg, csak Szlovákia jelenti a kivételt. Nálunk Matovič politikai kft-ének megjelenésével elszabadult a pokol. Divatba jöttek a nem politikus politikusok, a helyi struktúrák nélküli politikai szubjektumok, ami badarság. A helyi struktúrák, a helyi politikusok, a helyi vagy a megyei önkormányzatokban dolgozó politikus jelenti a legfontosabb kapcsot a pártközpontok es a választók, vagyis az emberek között. A Híd hagyományos politikai párt, jól működő helyi és regionális struktúrákkal, amelyekre igény van.
(Politikai hirdetés)
(PR-cikk)