Sólymos: Matovič most osztja az észt és a kártyát, viszont nem politikus, hanem aktivista

Pár nap van a választásokig, a legutolsó közzétett felmérések szerint 4,2-4,7 százalékon állt a Híd. Számított erre tavaly, amikor elindult a választási kampány?

Az, hogy mire számítottam és mit szerettem volna, az egy dolog. Jelen pillanatban úgy állunk, hogy már mindjárt itt vannak a választások, és az utolsó pillanatig dolgozni kell. Nem mondhatjuk, hogy minden rendben van, a küszöb előtt állunk, de azt látjuk, a Hídnak van igazán esélye arra, hogy átlépje a küszöböt, és legyen magyar parlamenti képviselet. Nagy probléma lenne, hogyha a szlovákiai magyaroknak, a déli régiónak és a kisebbségeknek nem lenne parlamenti képviselete, ilyen még nem volt 1989 után. Ugyan most egyre több párt mondja azt, hogy majd törődnek velünk, törődnek a kisebbségekkel, a szlovákiai magyarokkal, még a miniszterelnök is ezt állítja, de én őket hamis prófétáknak tartom. Csak elhúzzák előttünk a mézesmadzagot. A magyarok érdekképviseletét csak mi tudjuk igazán ellátni, mert mi ismerjük a tényleges problémákat.

Nem lett volna ez a probléma a bejutással, ha ősszel sikerült volna megegyeznie a Hídnak és az MKP-nak a közös indulásról. Az egyik narratíva Bugáré, aki azt mondja, hogy meg volt az egyezség, de az MKP felrúgta, a másik fél ezzel szemben azt mondja, hogy Bugár nem mondta ki elég gyorsan, hogy a Smerrel nem lesz további együttműködés, ezért bukott a közös lista. Elég nehéz volt azonban eljutni addig a megegyezésig is, amit végül az MKP elnöksége nem hagyott jóvá. Hogyan látta ön a tárgyalásokat?

Én kezdettől azok közé tartoztam a Hídban, akik a megegyezést sürgették, akik azt mondták, hogy meg kell tenni mindent azért, hogy egy erős képviselete legyen a szlovákiai magyaroknak, hogy ne kelljen attól tartani, hogy egyáltalán lesz-e parlamenti képviselet. Most ebben a helyzetben vagyunk, de bízunk benne, hogy a Hídnak sikerül majd átlépni a küszöböt, és mi ott leszünk a parlamentben. Az őszi megegyezést hosszú és komoly tárgyalássorozat előzte meg, az MKP részéről ott volt a teljes pártvezetés, Menyhárt József pártelnök, Őry Péter, az OT elnöke, Farkas Iván, Bárdos Gyula. A mi részünkről Bugár Béla, Ravasz Ábel, Agócs Attila és jómagam. A tárgyalássorozat végén kezet adtunk, mindenben megegyeztünk: a választási pártban, a lista összeállításában, a közös frakció létrehozásában, ha bejutunk. Abban is megegyeztünk, hogy csak olyan kormánykoalícióba lépünk be, amelyikben konszenzusra tudunk jutni, tehát mindhárom párt – hiszen az MKDSZ is része volt a megegyezésnek –, mi minden kompromisszumot vállaltunk a megegyezés érdekében.

A későbbi megegyezés gátja az MKP részéről az volt, hogy nem mondta ki a Híd, hogy a Smerrel nem lép koalícióra.

Megegyeztünk abban, hogy közösen, a választások után döntjük el, hogy egyáltalán belépünk-e a lehetséges kormánykoalícióba. Ha tehát valamelyik partner azt mondta volna, hogy a Smerrel nem hajlandó, vagy azt, hogy Matovičcsal nem hajlandó, akkor nem. Benne volt az egyezségben, és szerintem ez korrekt megállapodás volt. A Híd elnöksége ezt jóvá hagyta, az MKP elnöksége viszont elutasította. Én ezt egy történelmi lehetőség elszalasztásának tartom, mert ezzel el lehetett volna kezdeni az utóbbi évtizedben kialakult árkok betemetését, a szekértáborok felszámolását.

De a Hídban sem volt minden annyira sima, hiszen augusztusban egyszer már vakvágányra futottak a tárgyalások, akkor a Híd utasította el a megállapodást, ami miatt ön le is mondott a párttisztségeiről. Tehát a Hídban is van egy olyan szárny, amelyik nem rajongott az együttműködésért, a közös indulásért.

Voltak olyanok, akik úgy érezték, hogy a koalíció kockázatos, mert abban az esetben a küszöb 7 százalékos lett volna. Én nem így gondoltam. De ettől függetlenül szeptemberben megegyeztünk egy választási párt létrehozásában, és a Híd elnöksége ezt a megegyezést egyhangúlag támogatta. A megegyezés 15-20 pontból állt, mindenben sikerült közös nevezőre jutni. Én nagyon sajnálom, hogy ez így végződött.

Végül a Híd az MKDSZ-szel és a Šancával egyezett meg, az ő jelöltjeiket vette fel a listájára, amelyen azonban ön csak a harmadik lett Érsek Árpád és Bugár Béla mögött. Miért nem ön a listavezető?

Nem aspiráltam erre a pozícióra. Nekem a harmadik hely megtisztelés.

A Híd elmúlt négy éve, a közös kormányzás a Smerrel és az SNS-szel sokat rontott a párt támogatottságán, sőt, talán az elmúlt egy-két év a döntő, amikor 5 százalék alá csökkent a támogatottság. Ön hogyan látja ezt az időszakot, megérte a kormánypozíció ezt a veszteséget?

Úgy gondolom, hogy a politika nem kívánságműsor. Azokkal kell együttműködni, akikkel meg tudjuk valósítani azokat a pontokat, amelyek a mi választóinknak fontosak, amelyeket a programunk tartalmaz. És meg kell találni azokat a partnereket, akikkel ez végrehajtható. Természetesen vannak határok. Nem tudnék olyan kormányban dolgozni, amelyik akár egy csipetnyi szélsőséges elemet tartalmaz. Négy évvel ezelőtt az emberek 30 százaléka a Smerre voksolt. Mi el tudtuk volna képzelni azt, hogy nem a Smerrel alakítunk kormányt, nekünk nem a smeres kormány volt a célunk. Viszont a Smer és az SNS nélkül, ha az összes többi párt – természetesen Kotleba nélkül – összerakta a képviselői számát, csak 74 képviselő jött ki. Kormányt alakítani csak úgy lehetett, ha leülünk, és tárgyalunk a Smerrel. Mi leültünk, és tárgyaltunk velük, és négy év alatt – függetlenül attól, hogy a Smer árnyéka ránk is rávetült és ártott nekünk – annak a régiónak, amelynek az érdekvédelmét felvállaltuk, vagyis a déli régiónak nagyon sok eredményt el tudtunk érni.

Kockáztattak, és úgy látszik – legalábbis a támogatottságuk csökkenése alapján – hogy ez most nem jött be.

Ha nem vállaljuk ezt a kockázatot, akkor sok minden nem lenne. Például nem lenne Kisebbségi Kulturális Alap, nem menthettük volna meg a kisiskoláinkat, a mečiari amnesztiák még mindig életben lennének, a dél-szlovákiai falvak, városok szegényebbek lennének azzal a mintegy félmilliárd eurós támogatással, amit felújításokra, beruházásokra kaptak. Olyan falvakról beszélünk, amelyek eddig egy eurót sem kaptak arra, hogy szebbé tegyék környezetüket. Ennek ez volt az ára. Nekünk az volt a dolgunk, hogy amit ígértünk a választóinknak, azt megvalósítsuk. A legegyszerűbb beülni az ellenzéki padsorokba, négy évig szedni a fizetést, és a parlamentben bírálni a kormányt. De abból, amit ígértünk, nem tudtunk volna semmit teljesíteni. 2016 előtt négy évig ellenzékben voltunk, de nem tudtunk elérni semmit, pedig akkor is dolgoztunk. Előkészítettük a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvénytervezetet, de elfogadtatni már nem tudtuk. Amikor kormányba kerültünk, egy éven belül elfogadtattuk. És azok az SNS-es és smeres képviselők szavaztak igennel – nem Matovič, mert ő nem szavazta meg –, akik előtte el sem tudták képzelni, hogy ezt meg fogják tenni.

Valóban, ez a koalíció nemcsak a Smer részvétele miatt volt elég vad, hanem az SNS miatt is. Elég meglepő volt, hogy egy magyar párt a Szlovák Nemzeti Párttal kormányoz. 2016-ban mindenki sokan inkább az előrehozott választásokban hittek. Nem lett volna ez akkor reális, jobb lehetőség?

Ez is reális lehetőség lehetett volna, de jobb lett volna? Nagyon kimerítő, hat hónapos választási kampány után voltunk, mi garantálta volna, hogy jobb eredményt érünk el, és több mindent elérünk a választóinknak, többet tudunk megvalósítani a programunkból, mint abban a helyzetben. Mi lett volna erre a garancia? Azok a botrányok, amelyeket most kezelünk, nem ebben a választási ciklusban keletkeztek. Az elkövetők most bíróság előtt állnak, Fico és Kaliňák lemondott, megváltoztattuk az országos rendőrfőkapitány megválasztásának módját, a problémákat nem söprik szőnyeg alá.

Erre mondja az ellenzék, hogy Fico, Kaliňák eltávolítása, a bűnösök bíróság elé juttatása nem a kormány érdeme, hanem a nyilvánosságé. Az helyezte nyomás alá a kormányt, ennek köszönhetők a változások.

Hol van a garancia arra, hogy ha távozunk a kormányból, akkor nem történik meg az, ami most már többször is, hogy a Smer, az SNS és Kotlebáék közösen fogadnak el törvényjavaslatokat. Hol volt garancia arra, hogy Fico és Kaliňák lemond, hogy nincsenek még mindig a helyükön, és a bűnösök most a vádlottak padján ülnek. Ezek hipotézisek. Tény viszont, hogy a kormány nem söpört semmit a szőnyeg alá, nem védett senkit, nem nézte, hogy ki a mi emberünk. Rendes nyomozás folyik, vádemelés, és bírósági tárgyalás.

Ez már a két évvel ezelőtti eseményekről szól, amikor a Kuciak-gyilkosság után is maradt a Híd a kormányban. Sokak szerint az volt az utolsó pont, amikor még kiléphettek volna úgy, hogy ne veszítsenek. Nem tartja hibának az akkori döntést?

Ha akkor kiléptünk volna, hol a garancia, hogy a nyomozás például úgy folyik, ahogyan folyt az elmúlt két évben. Sehol. Nincs erre garancia. Senki nincs a székéhez kötve, én sem, nem probléma felállni a miniszteri székemből. Nem azért maradtunk a kormányban, mert annyira ragaszkodtunk a pozíciónkhoz. A párton belül is komoly vita folyt erről, viszont a régióbeli emberek voltak azok, akik azt kérték, hogy ne lépjünk ki a kormányból, mert akkor ők megint magukra maradnak. Ez komoly érv volt. Azt tudtuk, hogy a kormány elnöke és a belügyminiszter nem maradhat a posztján, és ők le is lettek váltva. És akkor ez volt a kormány ellen tiltakozók igénye is.

Gyakran említik a kormányban elért sikereiket, a környezetvédelem terén is, viszont vannak olyanok, akik szerint ezen a területen is lassabbak a változások, mint amilyenek lehetnének. A PET-palackok visszaváltását ugyan törvénybe foglalták, de maga a visszaváltás csak két év múlva indul. Nem lehetett volna ezt gyorsabban megvalósítani?

Mindent meg lehetett volna tenni már tegnap. Ezt a témát például már 20 éve elkezdték, még Miklós László minisztersége idején, de sajnos akkor még nem volt erre politikai akarat. Most sikerült. Viszont technikai okokból ezt nem lehet gyorsabban bevezetni, a rendszert fel kell építeni. Most folyik a kiválasztása annak a kezelőnek, aki ezt a rendszert kezelni, menedzselni fogja. Ki kell hozzá építeni a rendszert, az üzletekben el kell helyezni a visszaváltó gépeket, és magukat a palackokat is ehhez kell idomítani. A kétéves átmeneti időszak kompromisszumos megoldás volt az érintettek – a boltok, a gyártók és a hulladékfeldolgozók számára.

A nemzeti parkok védelme területén is sokan erősebb környezetvédelmi hatáskörökre, a parkok szigorúbb védelmére számítottak.

Ebben a kérdésben mindig is komoly ellentét volt a mezőgazdasági és a környezetvédelmi tárca között. Emlékszem, még az MKP idején, amikor mindkét minisztert az MKP adta, és gyakorlatilag párton belül tárgyalhattak és nem tudtak megegyezni. Most sikerült elérni azt, hogy a védett területeken törvény tiltja a felületeken végzett tarvágást, csak természetközeli fakitermelést lehet folytatni. A nemzeti parkban csak olyan gazdálkodás történhet, amibe beleegyezik a nemzeti park kezelősége. Ez hatalmas előrelépés.

Nem kaphatták volna meg a nemzeti parkok a hozzájuk tartozó erdők tulajdonjogát?

Az ideális az lenne, és én is azt szerettem volna, hogy a nemzeti parkok területe minden szempontból a nemzeti park kezelésébe tartozzon. Ez lenne a tiszta megoldás. A mezőgazdasági minisztériumban megmaradnának a gazdasági erdők, ezeknek a kezelése, felügyelete, a védett erdők pedig a környezetvédelmi minisztériumhoz tartoznának. Tehát azok a területek, amelyekről az állam úgy döntött, még sok évvel ezelőtt, hogy ez legyen nemzeti park, ezt a területet védeni kell, akkor azok a területek teljes mértékben tartozzanak a környezetvédelmi minisztériumhoz. Nagyon nehéz úgy védeni valamit, hogy a miniszter nem akadályozhatja meg, hogy bárki bejöjjön, és kivágja a fákat, mert ennek engedélyezése a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozik. Sikerült azonban előre lépni, és a programunkban szerepel, hogy ezen a területen mielőbb tiszta viszonyokat kell teremteni: a városi erdők kerüljenek a városok hatáskörébe, a gazdasági erdők maradjanak a mezőgazdasági tárcánál, a védett területek tartozzanak a környezetvédelmi minisztérium hatáskörébe.

A Pellegrini-kormánynak is volt két éve, ön volt az ő kormányában is a környezetvédelmi miniszter, viszont most nem miniszterként kampányol, hanem egyszerű jelöltként. Pár hete elkövetett egy hibát – ittasan összeverekedett egy vendéglő előtt –, ami miatt lemondott a miniszteri posztjáról és a parlamenti mandátumáról is. Hogyan látja utólag a Lőrinckapu utcai verekedést, ami a miniszteri székébe került?

Minden embernek vannak az életében olyan pillanatok, amelyekre nem tud felkészülni, és amikor nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan tervezte. Engem úgy neveltek, hogy a tetteimért vállalni kell a felelősséget. Én ezt akkor megtettem, és így néhány hét elteltével sem változtatnám meg akkori döntésemet: abban a helyzetben le kellett mondanom.

A választási listán azonban maradt. A képviselő-jelöltségtől nem kellett volna visszalépnie?

Ezen is gondolkodtam, beszéltünk róla a pártban is, a pártelnökkel is. Végül úgy döntöttünk, hogy nem mondok le a jelöltségről. Van egy tíz éves politikai múltam, négy éve vagyok miniszter a környezetvédelmi minisztérium élén. Ez alatt a négyéves miniszteri időszak alatt sikerült ezt a minisztériumot teljesen más pozícióba juttatni. Szerintem sikeres négy év van mögöttünk, a kollégáimmal a minisztériumban eredményesen dolgoztunk, és szerintem arra, hogy megtudjam, mit gondolnak az emberek rólam, az elmúlt évek munkájáról, és arról, hogy folytatnom kellene-e a politikai pályafutásomat, éppen a választási megmérettetés a legjobb alkalom. Egy választás adja meg azt a maximális legitimitást egy politikusnak arra, hogy végezze-e tovább a munkáját, vagy inkább hagyja abba. Én most nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz, ha nem jutunk be, mert arra koncentrálok, hogy bejussunk. Mindent megteszek ezért.

Annak is elég nagy az esélye, hogy a Híd nem lépi át az 5 százalékos küszöböt. Ha nem, akkor távozik a politikából?

Nem tartom még magam annyira öregnek, hogy befejezzem, de tényleg nagyon sok függ a választási eredményektől. Csak ismételni tudom, hogy bízom abban, hogy ott leszünk a parlamentben a választások után is. Azt sajnálom, hogy nem sikerült összehozni az együttműködést a választások előtt, de én úgy vélem, hogy ezen az úton kell tovább haladni. A szlovákiai magyaroknak az az érdeke, hogy az együttműködés kialakuljon. Megpróbáljuk összehozni a szlovákiai magyarokat, és azokat a kisebbségeket, akikkel nagyon sok ponton kapcsolódunk, a ruszinokat, a romákat, valamint azokat a szlovákokat is, akik feszültségmentes, békés országban szeretnének élni, azokat, akiknek Dél-Szlovákia, vagyis az a régió, ahol élünk a szívügyük. Tehát mindenkit annak érdekében, hogy erős érdekképviseletet tudjunk kialakítani, mert akkor tudunk igazán tenni ezért a régióért, ha valóban erősek leszünk.

Említette a szlovákokat, de az utóbbi négy évben elsősorban a Híd szlovák képviselői távoztak a pártból, és a szlovák választókat veszítették el. Fontosnak tartja az együttműködést a szlovák többséggel a párton belül?

Mindenképpen. Úgy gondolom, hogy nekünk együtt kell működnünk azokkal a szlovákokkal, akiknek hasonló az értékrendjük. Szükségünk van partnerekre, csak úgy tudjuk elérni céljainkat. De nekünk, magyaroknak is erősnek kell lennünk.

Ha bejut a Híd, hogyan látja az esélyeket? A felmérések azt mutatják, hogy nem lesz könnyű kormányt alakítani a jelenlegi, eléggé felaprózott ellenzékkel.

Nem szeretek arról filozofálni, hogy mi lesz a választások után, mert nem ismerjük az eredményeket. Azt kijelentettük, hogy a Smerrel nem fogunk koalícióra lépni. Meg kell várni, hogy milyen helyzet alakul ki a választások után. Én semmiképpen nem mennék bele olyan kormányba, amihez a Híd képviselői csak a szavazataikat adnák hozzá, de a kormányban nem tudnánk megvalósítani a programunkat. Csak olyan kormány munkájában szabad részt venni, amelyiknek a programjába az elképzeléseink nagy részét be tudjuk illeszteni.

Minden párt ezt mondja, de ismerve a jelenlegi ellenzéki pártokat is, lát esélyt egy ilyen kormány megalakítására?

Most azt látom, mintha az ellenzéki kormány alakításának lehetősége elindult volna a káosz irányába. Nem tudom elképzelni, hogy egy Matovič-típusú politikus lesz a kormányfő. Ráadásul engem, mint szlovákiai magyart sért, ahogyan ő viszonyul a szlovákiai magyarsághoz, és megpróbálja kihasználni. Emlékszem arra, amikor a parlamentben még azt kiabálta, hogy hozzák ide Slotát, mert ha nem lesz itt, akkor elfogadják a kettős állampolgárságról szóló törvény enyhítését. Arról is beszélt, hogy át kellene vizsgálni a Selye János Egyetemet, mert ott irredenta diákokat nevelnek. Ezeket a parlamentben mondta. Négy évvel ezelőtt egy levelet küldött szét a szlovákiai magyaroknak, hogy ne válasszák a Hidat. Az eredmény az, hogy az elmúlt három választáson összesen 325 ezer magyar szavazat veszett el. Ezekből a szavazatokból nem a szlovákiai magyarok, hanem a Smer, Kotlebáék és Matovič szerzett magának képviselői helyeket. Most megint eljátssza azt, hogy ő milyen magyarbarát, csak azért, mert neki a magyar szavazatokra szüksége van. Ő lesz az első, aki hátba szúr, ha megegyezünk valamiben. Olyan, „kočneri“ módszerekkel nem lehet kormányozni, amilyenekkel ő dolgozik, hogy például rögzíti a társaival, partnereivel, párttársaival folytatott beszélgetéseit, és amikor szüksége van rá, azt előhúzza, és abból profitál. Nem tudom elképzelni, hogy ez működhet. Nem lehet úgy egy kormányt működtetni, hogy a partnerek között hiányzik az elementáris bizalom. A másik dolog, ahogyan ő a magyarokhoz viszonyul.

De feltételezem, hogy az SNS-szel és a Smerrel szemben sem volt meg az óriási bizalom. Voltak súrlódások, konfliktusok, kormányválságok is a négy év alatt. Ha azt át lehetett hidalni, Matovič nem lenne könnyebb eset?

Mindent át lehet hidalni, hogyha van rá akarat mindkét részről. Mint mondtam, a politika nem kívánságműsor, ezért mondtam azt, hogy most nem szeretnék arról filózni, hogy kivel igen, kivel nem. Azt kimondtuk, hogy a Smerrel és Kotlebáékkal nem, azzal most nem akarok foglalkozni, hogy a többi párttal hogyan sikerülhet az együttműködés. A nacionalizmus és a szélsőségek egyáltalán nem elfogadhatók számunkra. De a határtalan populizmus is nagy veszély. Most meg kell várni az eredményeket, és utána kell tárgyalóasztalhoz ülni. Nehezen tudom elképzelni, hogy sikerül majd eredményt elérni úgy, hogy a másik félben nem lehet megbízni.

Igor Matovič kizárta a választások utáni együttműködést a Híddal, az MKÖ állítja, a Hídnak nincs koalíciós potenciálja. Ön ezt hogyan értékeli?

Matovič most osztja az észt és a kártyát. Ő viszont nem politikus, aktivista, aki az általa használt marketinggel, pro forma politikával már nagyon sok embert átvert, és sokaknak ártott. Beleértve a jelenlegi ellenzéket is. Csak azt tudom újra aláhúzni, hogy március 1. után dől el, ki kivel, hogyan és miért alakít kormányt

Most már nemcsak önök határolódnak el a Smertől, hanem a Smer is önöktől, a parlament rendkívüli ülése miatt, ahol a Híd nem támogatta a Smer és az SNS szociális javaslatait. Miért nem vettek részt kollégái az ülésen?

Azért, mert a Híd az extrémizmus mellett elutasítja a populista politizálást, a felelőtlenséget és a parlament kampánycélokra való felhasználását.

Lajos P. János