Stadion vagy szabadság? Mind a kettő!
Legyőztük Ausztriát. Magyar válogatott utoljára 30 évvel ezelőtt vett részt – és győzött egy meccsen – nagy nemzetközi tornán. Ujjong az ország. Ellenzéki barátaim és nem barátaim közül sokan mégsem örülnek, sőt kétségbe estek, hogy a focimániás miniszterelnök mostantól még népszerűbb lesz, és ezentúl már biztosan „stadion épül minden utcasarkon”.
Van egy hírem, egyszerre jó és rossz. Ha a Fidesz megnyeri a 2018-re ütemezett választásokat, nem emiatt fogja megnyerni. Másfelől attól se lenne nagyobb Orbán bukásának esélye, ha most nem győztünk volna, a szotyizó klikk meg leáll a stadionépítéssel.
Az ellenzéki politikusokban és a véleménymondók egy részében megrögződött a képzet, hogy a buta választópolgárt, aki nem ismeri föl a mélyebb összefüggéseket, a stadionépítés emlegetésével lehet a baloldal mellé állítani. A stadionok sokba kerülnek, a magyar klubcsapatok rosszak, tavalyig a válogatott se volt valami fényes, ez tehát kidobott pénz. Miért erre költik, miért nem hasznosabb dolgokra, oktatásra, egészségügyre, azok fontosabbak, és borzasztó állapotban vannak. Tessék felháborodni!
Csak hát ez nem így megy.
A nép szereti a focit, és általában szereti a hazáját, rendszertől függetlenül. Vannak kivételek, és őket is tiszteletben kell tartani, de a nép – nemzeti alapon – jellemzően örül a fociválogatott győzelmének. Ez neki jó. Amellett nem hülye. Ha azt látja, hogy a hazai klubcsapatok rosszak, akkor a Barcelonának vagy a Manchester Unitednek fog drukkolni; de ha lehet a magyar válogatottnak is, akkor nem fog a spanyolnak vagy az angolnak.
Kevésbé patetikusan: a nemzet egy kikerülhetetlen politikai és kulturális közösség, amibe az óriási többség beleszületik, és aminek az ellenzék is része. Ha az ellenzék nem akar jobbat a politikai-kulturális közösségnek (nem a nemzetnek akar jobbat), vagy legalább nem tud úgy tenni, mintha akarna, nyugodtan csukja be a boltot. Demokráciában természetesen lehet olyan párt, amelyik azt hirdeti, hogy a foci és a nemzeti válogatott – és általában a nemzeti reflexek – iránt közömbösöket képviseli, de nincs sok esélye a sikerre.
